Azt mondták a szerb parlamentben a háborús veteránok helyzetéről tartott közmeghallgatáson, hogy Szerbiában azt sem tudni, hány háborús veterán van, annak ellenére, hogy több mint 100 bejegyzett egyesületbe tömörültek, az állam pedig tévesen sorolta őket a szociális esetek csoportjába, mert ők “nem szociális kategória”. Ezeken a mondatokon elgondolkodva merült fel bennem, hogy lényegében azt sem tudni, ezek az egyesületek milyen “forrásból” nőttek ki. Azon az alapon szerveződtek-e, hogy mely önkéntes- és szabadcsapatokba verődve háborúztak, illetve, hogy a reguláris katonaság által mozgósítva lelkesen vagy a kényszer nyomása alatt kerültek egyik vagy a másik frontra, vagy netán azon az alapon csoportosulnak, hogy hol és melyik hadműveletben vettek részt… Rengeteg lehetőség van, s biztosan van olyan egyesület is, amilyenbe az elszenvedett lelki traumák gyógyítása miatt szerveződtek a háborút megjárt szerencsétlen emberként, családtagjaikkal együtt.

Van ahogy van, ideológiai megjegyzést nem hallottam még rájuk vonatkoztatva. Tehát ideológia nem volt, ha csak a nemzeti , faji és vallási alapon történt öldöklést nem vonjuk valamely ideológia zászlaja alá, annak meg tudjuk, hogy mi a neve. Azonban – bár két év múlva lassan-lassan húsz éve lesz a délszláv háború lezárásának – azt, amire gondolok, véletlenül sem mondják ki egyetlen parancsot kiadó személyre sem, és Hágában, a Nemzetközi Igazságügyi Törvényszéken is nagyon vigyáznak, nehogy állást foglaljanak a genocídium, vagyis a népirtás vádjában, amire hivatkozva Szerbia és Horvátország kölcsönösen beperelte egymást. Sőt, a délszláv háborúban elkövetett háborús bűnök ügyeiben illetékes hágai bíróságon nem régen hozott ítélettel (amellyel Momčilo Perišić jugoszláv tábornokot felmentették), ismert nemzetközi jogszakértőnk szerint, a Jugoszláv Hadsereget markánsan elválasztották a boszniai Szerb Köztársaság katonaságától és a mai Horvátország területén alakult egykori knini székhelyű Krajinai Szerb Köztársaság katonai egységeitől, azok szerepétől és tetteitől.

Szóval, van választóvonal. Nem úgy mint ahogy ezekben a napokban a honvéd-emléktábla kapcsán sokszor elhangzott mondatokban, hogy a Horthy-féle honvéd hadsereg fasiszta hadsereg volt, vagy ahogy az egyik történész fogalmazott a vajdasági RTV-nek ezzel a témával foglalkozó március 14-e műsorában, felismerhetőek voltak benne a “fasisztoid realitás elemei”, “Magyarország ezeréves határainak” emlegetésével pedig az imperialista szándék is… Nem vagyok történész, hogy részleteiben ismerjem, és a mindennapi realitásunktól is olyan távol állnak azok kérdések, hogy a történelmi minősítésekben vajon tényleg minden ennyire egyszerűen fehér vagy fekete? Ezt a kérdést vetette fel Csonka Áron, a VMDK elnöke is a nevezett tévéműsorban, mondván, hogy a minősítések és merev elutasítás helyett inkább beszélgetni kell a történelem kevésbé ismert dolgairól is, és óvakodni kell az ideológiai minősítésektől. De mivel a nevezett műsorban még olyan gondolat is elhangzott, hogy az emléktábla-állítás azok abolíciójának a folyamata, akik jelképes értelemben “a gonosz oldalán” álltak, eszembe jutott, vajon milyen elemei voltak Hitler és Sztálin paktumának, azaz az 1939-es Molotov-Ribbentrop egyezménynek, amellyel felosztották Kelet-Európát, és a szovjetek Lengyelországba történő bevonulásával megtörtént a katyni öldöklés, amikor mintegy 20 ezer lengyel tisztet (nemzeti alapon!) ölt meg az a Vörös Hadsereg? Emiatt a tette miatt sem Sztálin, sem a szovjet hadsereg nem lett sem imperialista, sem fasiszta, sőt későbbi szerepvállalása miatt antifasiszta és felszabadító hadseregként ünnepelte a világ.

És újfent eljutottam a viszonyítás viszonylagosságáig, a nézőpont kérdésig, és annak a felismeréséig, hogy itt nálunk – szorítkozzunk csak Vajdaságra – a hivatalos történelemben és politikában egyaránt még ma is erős annak a tagadása, hogy a rossz akkor is rossz, ha nem egy rossz ideológia nevében követték, vagy követik el, vagyis nem mondják ki, hogy azok is követtek el gaztetteket, akik úgymond a jó oldalon álltak. Ez is hozzájárulhatott, hogy nem tanulva a történelemből, újabb öldöklő háború lett, aminek következményeként íme, napjainkban olyan megoldásra váró közösségi gonddal is szembesülünk, mint a köztünk élő háborús veteránok élete és sorsa. Újfent, megint csak háború következményeként, aminek nem volt ideológiája, és az ország netán részt sem vett benne.

Friedrich Anna