Igazán sajnálom azokat, akik a szerbiai politikai történések kapcsán komoly helyzetelemzéseket kénytelenek készíteni, ennélfogva alaposan át kell gondolniuk a mérvadónak vélt politikusok nyilatkozatait. Azok meg, ugye, tudjuk milyenek. Üzengetések, hazudozások, önmaguk megcáfolásának sorozatai. Komolyan tekinteni minderre szinte lehetetlen próbálkozás, de nevetni sem igen lehet, hiszen napjaink történései inkább a szomorújáték kategóriájába tartoznak a komédia és a pofátlanság minden elemével vegyítve.
Tudjuk, odafönt a politikában gátlások nincsenek, és erre a héten megjött az újabb bizonyíték: Aleksandar Vučić szerb kormányfő mégis megtette azt, amit egy kicsit is normális körülmények között nem lett volna szabad: pártja állítólagos akaratának engedve elfogadta, hogy jelölt legyen az áprilisi szerbiai elnökválasztáson. Eközben Supermannek feltüntetve magát nem mond le, kormányfőként fog kampányolni az államfői posztért, hogy megtartsa a hatalom „kontinuitását”. Valamiféle közvélemény-kutatásra hivatkozva a haladó pártiak ugyanis azt állítják, hogy ellentétben pártjuk alapítójával, a jelenlegi államfővel, Tomislav Nikolićtyal, az elnökválasztáson Vučić már az első körben győzni fog. A sikertelennek és eleve vesztesnek minősített jelenlegi államfőnek hátat fordítva a mostani hatalmi koalíció is megerősödik és folytathatja az eddigieket – állítják. Történik mindez Ivica Dačić kormányalelnök, szocialista-párti szerb külügyminiszter nagy örömére, aki Vučić államfői posztra történő távozásával máris kormányfőnek látja magát.
Valójában ez tehát a helyzet. Játszadoznak mandátumokkal és posztokkal – puszta matematika. Ha nagy baj van az államkasszával, be lehet dobni még a parlamenti választások témáját így vagy úgy, s közben észrevétlenül ki lehet bújni a felelősség alól. S hogy mennyire nincs felelősség és mennyire komolytalan ez az egész, nem is kellene elemzés, elég csak egy idézet Vojislav Šešeljtől, a jelenleg ellenzéki szerb radikálisok elnökétől, aki nem is olyan régen még hágai vádlott volt. Mint ismeretes, ő is indulna az államfői posztért, de ha nem választják meg, akkor „lehet belőle kormányfő” – üzeni ő.
Rossz végiggondolni ezt a szomorú bohózatot, ami előtt ezzel az elnökválasztással állunk, nem is érdemes energiát pazarolni rá. A szerepeket osztják, a jelenlegi kormányfő által megfestett „kontinuitás” pedig mi más lehet, mint ami eddig is volt? Időhúzás, egy-egy beruházás külföldi pénzekkel és gátlástalan pénzelvonás az egyszerű emberek szenvedése árán.
Mégis, sok más kicsengése is van ennek a fogalomnak, hogy kontinuitás. Nem csak a legutóbb megválasztott hatalmi struktúra szempontjából, hanem kontinuitás múlttal, egészen a kilencvenes évekig. A hatalmi koalíció egyik sokat szereplő embere, a szocialisták mozgalmának vezetője (az egykori JUL erős embere) Aleksandar Vulin munkaügyi és harcos ügyekben illetékes miniszter csütörtökön Szabadkán koszorúzott a kilencvenes évek háborúiban elesett és a NATO-bombázás alatt életüket vesztett emberek tiszteletére emelt emlékműnél. Ott beszélt arról, hogy minden munkaadó megfelelő szubvencióban részesül, ha harcos-gyereket foglalkoztat. Így – vagyis újabb előnyjogokkal - segít az állam a harcos-családoknak (ugye, a jugoszláv történelemben voltak már hasonlók?). Ha az általános foglalkoztatás lenne jobb, és ha annak idején segítettek volna és rendezték volna ezeknek a családoknak a helyzetét, akkor erről ilyen formában most nem is kellene beszélni. Többek között Szabó Angéla Holtszezon című, az 1990-es évek délszláv háborúinak vajdasági magyar katonaáldozatait bemutató könyvéből (Újvidék, 2014) azonban tudjuk, mennyire magukra hagyták az érintett családokat. Nagyon arcbavágó „kontinuitás” több mint húsz év után politikai dicsőségként feltüntetni a most számukra nyújtandó esetleges elsőbbséget a munkaszerzésben!
Ezek után tehát ha ez az államfőjelölés a Nikolić-Vučić vonalon a haladó pártiak sima komédiájának tűnhetne, még nevetni is lehetne az egészen, de mégsem lehet, hiszen a hatalom megtartására használják a matematikát és eközben a kisembereket érintő gyalázatosan sok gondról csupán azt üzenik, hogy lesz kontinuitás, vagyis a gondokat „úgy oldják meg”, ahogy eddig.
Friedrich Anna
A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.
Nincs hozzászólás. Legyen az első!