Hamarjában több barátom, rokonom is ugyanazzal a hírrel kezdte alkalmi beszélgetésünket: Magyarországon hamarosan nagyon megdrágulnak a lakások, új építésű házak. Nem mintha a környezetemben éppen mindenki lakást akarna venni az anyaországban, csak éppen annyira szenzációsnak tartják a beharangozott nagy arányú drágulást, hogy érdemesnek tartják elújságolni. Különösen, hogy a magyarországi fizetések azért mégiscsak alacsonyak a magasra taksált négyzetméterenkénti árakhoz viszonyítva, ezért nagy kérdésnek tartják, kik és milyen pénzeken tudják megfizetni a csillagászati árakat.
Utána nézek a kérdéses cikknek az interneten, s valóban jó elemzésnek tartom, hiszen több oldalról is megvilágítja az új építésű lakások néhány éven belül várható drágulását. A portál, ahol a cikk megjelent, maga is foglalkozik ingatlan eladásával, a kívülállóknak tehát azt a reklámpszichológiai fogást is bele kellene kalkulálniuk az elmondottakba, hogy egy kereskedőnek a távolabbi jövőbe előrevetített drágulás mindig a forgalom növekedését hozza a jelenben. De ettől függetlenül, nagyon érdekes, amit a most épülő budapesti lakóparkokban kínált lakások árának alakulásáról írnak. Nevezetesen, hogy az építkezések szaporodásával, a kereslet-kínálat törvénye alapján folyamatosan emelkednek a telekárak, az épületanyagok árai, de a legfőképpen a szakképzett munkaerő hiánya okoz gondot. Kevés a jó építőipari szakember, ugyanis a szakmában sokan külföldön találtak jó ajánlatokat. Mi, akik mostanában többször tartózkodunk például Németországban, magunk is tanúsíthatjuk, hogy az építkezéseken igen gyakran hallani magyar szót, de egy alkalommal csatornázási munkálatok közelében járva szerbiai munkásokkal is találkoztam. Hogy a külföldi építkezéseken dolgozók haza jöjjenek, megközelítőleg annyi bért kell kapniuk, amennyit odakint kerestek, ez pedig nyilvánvalóan drágítja az építkezéseket ott, ahol alacsonyabb bérekkel kalkuláltak az elmúlt években – áll az említett elemzésben.
Így az anyaországban De szakmunkások tekintetében vajon mi lehet a helyzet Vajdaságban? Vajon könnyűszerrel elérhetőek-e a villanyszerelők, kőművesek, szobafestők, burkolók, vízvezetékszerelők? Na és a lakások?
Találomra megnézem egy 40-45 négyzetméteres, 10-15 évvel ezelőtt épült lakás árát Újvidéken és Budapesten a jobbnak minősített kerületekben. Újvidéken 50-55 ezer euró, Budapesten 70-75 ezer. Míg Újvidéken a központban egy 25 négyzetméteres garzont 30 ezer euróért kínálnak „kiváló beruházásként”, addig Budapesten ugyanez legalább 60 ezerbe kerülne.Pedig alig tíz évvel ezelőtt egy újvidéki lakás drágább volt a hasonló budapestinél, a két-három évvel ezelőtt beállt fordulat most már egyre nagyobb különbséget eredményez. A munkaerő tekintetében azonban Újvidéken sem lehet dicsekedni. Mint magam is tapasztalom, itt is hiány van jó mesteremberekből. A helyi reklámújságok tele vannak olyan hirdetésekkel, hogy „keresünk tapasztalt vízvezetékszerelőket, építőipari munkásokat, ácsokat, vasbetonszerelőket, kőműveseket, segédmunkásokat stb.” Keresettek a B és C kategóriás gépkocsivezetők, a géplakatosok, hegesztők is. Van, amelyik hirdető 2,5 eurós órabért és állandóra bejelentett munkát ígér. (Bár nem az építkezésekkel kapcsolatos, de érdekes adatnak tűnik, hogy egy műhely tapasztalt autólakkozót keres állandó bejelentett munkára, 70 ezer dináros fizetéssel).
Az építkezéseken tapasztalható munkaerőhiány felértékeli azokat a szakmákat, amelyek mindig is fontosak voltak, csak a nehéz időkben a nagy pénztelenség, no meg a nehéz munka miatt is nem igen voltak népszerűek. De egy jó kőműves, villanyszerelő, vízvezetékszerelő régen is keresett szakember volt, és nem panaszkodhat ma sem munkanélküliségre. Az irántuk tanúsított igény egyúttal figyelemfelkeltő lehet a pályaválasztás előtt álló fiataloknak is arra vonatkozóan, hogy a gyors munkába állás érdekében milyen szakmát érdemes most tanulni.
Ami a kereseteket illeti, az szerbiai viszonylatban nem kecsegtető. A 2,5 eurós órabér egyáltalán nem kiugró bér, és esélyt sem ad arra, hogy az, aki most építi, majdan meg is tudja venni az adott lakást. Egy riportalanyom egyszer azt mesélte, hogy kőművesként nagyon sok szép családi házat felépített és amikor kész volt, együtt örült a tulajdonosokkal, de belülről fájt a kérdés, hogy vajon mikor tudja a saját házát felépíteni. Esetében, emlékezetem szerint, 15 év kellett hozzá, természetesen úgy, hogy ő maga húzta fel a falakat. Most nem tartunk ott bérek tekintetében, hogy egy egyszerű szakmunkás a 2,5 eurós órabérrel 15 év alatt a béréből kifizethessen egy lakást, és amellett el is tartsa magát. A külföld ezért még mindig kecsegtetőbb, és ha az anyaországiak netán haza is mennek a mostani nagy keresletnek engedve, biztosan van bőven, aki pótolja őket Szerbiából. Az újvidéki munkaerőpiacon most tapasztalható hiányuk jelzi, hogy már sokan vannak odakint.
Friedrich Anna
A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.
Nincs hozzászólás. Legyen az első!