Aleksandar Vučić szerb államfőnek (majdnem azt írtam, hogy kormányfőnek) nem lesz nehéz teljesítenie azt a kijelentését, hogy Szerbiában hamarosan 10 százalék alá csökken a munkanélküliségi mutató. Szép eredmény lenne ez, különösen ahhoz képest, hogy volt már 50 százalék fölötti is. Két évvel ezelőtt például azt is kimutatták, hogy a munkanélküliek 64 százaléka egy évnél tovább „várakozik” valamilyen kereseti lehetőségre. Bizonyára ők is, és valószínűleg sokan azok közül is, akik túl hosszúnak vélték a várakozók sorát, azóta már külföldön próbálkoztak és ideiglenes munkát bizonyára találtak is.
Mert kell a munkaerő Európában, ami jó hír.
A minap ennek kapcsán egy érdekes hírt hallottam közeli ismerősömtől, el is ámultam rajta. Mivel Európában nagyon keresettek a kamionsofőrök, az érvényes vizsga megszerzésének a lehetőségét sok szerbiai fiatal Magyarországon találja meg. Ott ugyanis annyira kevés a kamionsofőr, hogy a képzést két éve az állam is támogatja. A hivatásos kamionsofőrok oktatásában illetékes centrumok - élve a támogatásokkal - most már ott tartanak, hogy Szerbiából, magyarul nem tudó jelölteket is fogadnak és azok fordító segítségével vizsgázhatnak, a kapott tanúsítvánnyal pedig irány a munka!
Mivel hiányszakmáról van szó, a kamionsofőrök Európában könnyen elhelyezkedhetnek hivatalos, hivatásos munkára. Igaz, ami a hivatalos, bejelentett munkát illeti, Németországban még az egyszerű, néhány hónapos kétkezi munkára elszegődő szerbiaiaknak is kijár a bejelentett munka. A mezőgazdasági idénymunkára felvett embereket szigorúan be kell jelenteni (egészség- és szociális biztosítással), és hogy a gazdák azt megtették-e, szigorúan ellenőrzik. Időnként felügyelők járják a földek közötti dűlőutakat és felírják, kik is dolgoznak ott.
Olvasom, hogy a nagy munkaerőhiányra való tekintettel Magyarország is nyit a külföldi munkavállalók felé és új szabályozással lehetővé teszi, hogy szerb és ukrán állampolgárok különösebb akadályok nélkül vállalhassanak munkát az elektronika, az informatika, a feldolgozóipar és az építőipar területén. Utóbbin nem csodálkozom, hiszen az építkezéseken hiány van munkaerőből, az új építésű lakások árának növekedését egyebek között a munkaerőhiánnyal, a szakmunkások bérének ugrásszerű emelkedésével magyarázzák.
A magyarországi munkára kettős állampolgárokat invitáló, folyamatosan ismétlődő hirdetésekből látjuk, hogy a kereslet állandó. Most, a magyar Nemzetgazdasági Minisztérium ide vágó rendelet-módosításával június óta szerb és ukrán állampolgárok bizonyos ágazatokban szabadon munkába állhatnak, külön munkavállalási engedély nem szükséges, ha a hiányszakmákban helyezkednek el. A korlátozás csupán annyi, hogy a szerbiai útlevéllel rendelkezők 90 napig tartózkodhatnak külföldön egyfolytában, és ha tovább akarnak maradni, akkor ahhoz már tartózkodási engedély kell, de bizonyára ez is megoldható. A döntést beharangozó hírek szerint még szerb és ukrán állampolgárságú varrónőket is szívesen látnak Magyarországon, nyelvtudás nem is annyira szükséges…
Valljuk be, a régi Jugoszláviából is folyamatosan vállaltak néhány hónapos külföldi munkát az emberek, és ezt akkoriban nem túl nagy negatívumként, inkább vonzó lehetőségként éltük meg. Nem csak vendégmunkásként mentek el tehát az emberek, hanem néhány hónapos, egy konkrét feladat elvégzésére is vállaltak munkát megfelelő cégek által. Sokan az akkori Líbiában, vagy éppen a Szovjetunióban - később pedig annak utódállamaiban - hegesztőként vagy villanyszerelőként dolgozva keresték meg a házépítésre valót… Ez a mostani magyarországi lehetőség a szerbiaiak részére nem elsősorban a nagy pénz miatt, hanem az egyszerű megélhetési forrás és a gyakori hazautazás, azaz a kétlakiság miatt lehet vonzó. Sokkal jobb ez is, mint havi 15 ezer dinárért a pékségben dolgozni – mondanánk.
Aleksandar Vučić az új magyar rendelet közzététele előtt két nappal nyilatkozta azt, hogy hamarosan 10 százalék alá süllyed a munkanélküliségi ráta. „Nem ígérem, garantálom” – mondta akkor. A szerb államfő garanciája és a magyarországi új szabályozás között nem kell összefüggést keresni, de annyi bizonyos, hogy kapóra jött. Nem annyira a szerb államfőnek, mint inkább azoknak, akik belevágva az ismeretlenbe, a családjuknak meg akarják keresni a télire valót. S kívánjuk, hogy ne azért jöjjenek haza, mert lejárt az ott tartózkodás lehetősége, hanem azért, mert lakhelyük közelében is találtak munkát, nem havi 15 ezer dináros bérért.
Friedrich Anna
A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.
Nincs hozzászólás. Legyen az első!