Levelek a Rózsa utcából
Traumákról, ismét
Betűméret:             

Zomborban Schwartz Ágival, hivatalosan ismert nevén Schwartz Ágotával találkozom, aki tíz napra érkezett haza itt élő szüleihez, testévéréhez és a rokonsághoz a távoli Ottawából. Édesapja, Schwartz József, egy időben Jugoszlávia németországi konzulja volt, de a városban inkább arról ismerik, hogy az abban az időben még virágzó Jugoszláviában hosszú éveken át a mezőgazdasági kombinátot vezette sikeresen. A bátyja, Schwartz Jenő egészen más vonalon volt ismert a városban és szélesebb körben is a nyolcvanas évek vége felé: a népszerű zombori Sógor együttes tagja volt. Őt is, és az együttes több más tagját is a zombori gimnáziumi évekből eredő baráti kapcsolatok alapján az én nemzedékem személyesen is ismerte.

A zombori beszélgetés mégsem nosztalgiázási céllal jött létre. Schwartz Ágota az ottawai egyetem német tanszékének vezető tanára, és az interneten fedezte fel a Miért? Warum? című regényemet. A téma érdekli, a háborúban megerőszakolt nők sorsa, traumái, lelkivilága, a közösségbe való beilleszkedésének lehetősége, az átélt traumának a második, sőt a harmadik generációra való hatása – és mindennek az irodalomban történő megjelenítése.

Mindez közösségi kérdés is, mert amíg a közösség nem tekinti általános érdeknek az ilyen traumák feldolgozását, addig azon az egyén sem képes túltenni magát – mondja beszélgetőtársam, annak az átfogó projektnek a célját összefoglalva, amely során több kanadai és európai egyetemen tanárai fogtak össze, hogy a nők ellen elkövetett erőszaknak többek között az irodalomban fellelhető nyomait is kutatva minél átfogóbb képet adjanak a háborúkban elkövetett ilyen jellegű bűncselekmények méreteiről és azok következményeiről. Erre is szükség van, hiszen a téma érzékenysége folytán a konkrét tények utáni kutatások eredményei alapján is csak hozzávetőleges adatokkal szolgálhatnak. Németországban például arról voltak adatok, hogy a második világháború befejezési hadműveletei alatt és után a keleti részben mintegy 2 millió nő vált a szovjet katonák áldozatává, az angol-amerikai övezetben viszont már csak közvetett számítások alapján jutottak el a 800 ezres számhoz. Bizonyítékokat találtak arra, hogy amerikai és francia katonák egyaránt követtek el erőszakot, viszont a brit katonák esetében sem közvetlen, sem közvetett bizonyíték nem volt ilyesmire. Utóbbiakról mégsem lehet egyértelműen állítani, hogy a közelükben biztonságban voltak a német lányok-asszonyok, ugyanis az is logikus feltételezés, hogy mindennemű írásos nyomot, feljegyzést – ami akár közvetett utalást jelenthetett – eltüntettek.

Ezért fontosak a még élő áldozatokkal vagy azok közvetlen családtagjaival, szemtanúkkal való találkozások, s lényegében az ottawai tanárnő is – akivel a zombori kapcsolataink ellenére most találkoztunk először – ezért kereste a velem való beszélgetés lehetőségét. Hiszen olvasott arról, hogy a regényemben számos valóban megtörtént eseményt szőttem, s érdekelte a valós személyek valós élete és mindaz, amit az elszenvedett traumákról alkalmam volt hallani újságírói riportútjaim vagy magánéleti találkozásaim során. Zomborba érkezése előtt Lipcsében beszélgetett a háború-végi nemi erőszakból, illetve a szovjet katonák és a német nők szerelmi kapcsolatából született utódokkal, akik immár hetven évesen bizonyos emlékeikről nyíltan beszélnek, bizonyos emlékek feltárásától viszont még mindig elzárkóznak.

Minél többet kellene tudni minderről, hogy a közösség minél hathatósabban fel tudja karolni az áldozatokat és hozzátartozóikat, segítse feldolgozni a második és harmadik nemzedék lelki szenvedéseit, s eközben, persze, odafigyeljen az újabb háborúk újabb áldozataira és azok megsegítésére. (A fentebb említett projekt során a délszláv háború boszniai nő-áldozatainak a sorsát is feltérképezik.)

Mit is mondhatnék a jelenséggel kapcsolatos saját tapasztalataimról? Tény, hogy a regényemet bemutató rendezvények után többen is megszólítottak olyan közléssel, hogy ők maguk is a járeki haláltábor túlélői, vagy hogy a családjukban is történt nemi erőszak, és csak most, 70 év távlatából értik meg, hogy az átélt trauma miért is befolyásolta az ő életüket is. Név, cím, későbbi kapcsolat sajnos elmaradt, hiszen a könyvbemutatók utáni röpke beszélgetések erre nem igen adtak lehetőséget, annyit azonban megígérhetek, hogy minden újabb, a témára vonatkozó információt, ami eljut hozzám szóban, e-mailben vagy a közösségi oldalon, továbbítom Ági asszonynak, az Ottawában élő zombori származású tanárnőnek, hogy a tudományos munkásságuk egy részét a témának szentelő kutatók számára segítséget nyújtsunk mind a tények feltárásában, mint pedig az egyéni és közösségi gyógyulás lehetőségeinek megteremtésében.

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Szomorú - illusztráció
2024. MÁRCIUS 28.
[ 15:27 ]
Hit hidakban - illusztráció
2024. MÁRCIUS 19.
[ 16:36 ]
Szomorú a határ… - illusztráció
2024. MÁRCIUS 6.
[ 15:13 ]
Szinte minden darázsfészeknek tűnt, amihez az ember nyúlt azok után, hogy Magyarországon kiderült a pedofil-ügyben elítélt megkegyelmezésének a ténye. Merthogy gyermekbántalmazásért nincs kegyelem, hibás döntése miatt le is mondott Novák Katalin államfő, és vele együtt a volt igazságügyi miniszter, Varga Judit is, aki...
2024. FEBRUÁR 20.
[ 16:08 ]
Ez gyorsan ment. A magyar köztársasági elnök asszony lemondatásának ügye február 2-án kezdődött és február 10-én véget is ért: Novák Katalin lemondott tisztségéről, elismerve, hogy hibázott, amikor tavaly áprilisban Ferenc pápa budapesti látogatásának alkalmából több elítélt között megkegyelmezett egy olyan...
2024. FEBRUÁR 10.
[ 22:50 ]
Akinek alacsony a vérnyomása, és netán nincs jobb dolga, nézzen bele néhány nyugati hírportál aktuális kínálatába, miután a keresőbe beírta, hogy „Ilaria Salis”. Ha megnézi a nő ironikus mosolyáról készült felvételeket, nem marad közömbös. Ilaria Salis annak az olasz, negyven felé közeledő nőnek a neve, akit...
2024. FEBRUÁR 2.
[ 18:47 ]
Beolvasás folyamatban