Levelek a Rózsa utcából
Bevándorlás
Betűméret:             

Amióta az eszemet tudom, a mi falunk – sok más bácskai és bánáti faluhoz hasonlóan – évtizedeken át a bevándorlók faluja is volt egyben. Háborúk és hatalmi intézkedések közepette mindig jöttek újak, akikhez a helybelieknek a túlélés és megmaradás céljával igazodniuk kellett.

A második világháború utáni első évtized az itt maradt, háborút túlélt, háborús traumákkal küzdő őshonos lakosság számára az új rendszerhez, és az új rendszer által betelepített ismeretlen, más kultúrájú, de a hatalom tudatában önmagát felsőbbrendűnek megélő lakossághoz való alkalmazkodással telt el. Az újonnan érkezők kaptak (házakat, földet, előnyjogokat), a helybeliek veszítettek (házakat, földet, előnyjogokat). És ez nem volt elég, az adópolitika és más restriktív intézkedések folytán sokan megváltak a még meglévő földjeiktől, ingatlanjuktól, bejáródott kisiparuktól és kivándoroltak Németországba, átengedve a teret másoknak.

Idővel stabilizálódni látszott a helyzet – az ember alkalmazkodási képessége olykor határtalan -, és magától értetődőnek tűnt, hogy munkahely, vagy kiosztott pozíció okán folyamatosan érkeznek az akkori Jugoszlávia távolabbi vidékeiről fiatalok, akik társadalmi tulajdonban levő házat kaptak, a nagy építkezések korszakában pedig új lakást. Volt idő, amikor annyi munkahely volt a faluban, hogy a vidékről érkezők albérleti szobákban laktak (albérleti szoba egy vajdasági faluban, ahol most egész házsorok állnak üresen!).

A délszláv háború és a rendszerváltásnak mondott pisztolyos privatizációval minden megváltozott és a családok többségén eluralkodott a szegénység, a délszláv háború alatti és utáni bevándorlók azonban ennek ellenére vonzónak találták a bácskai és bánáti városokat, falvakat. A legeldugottabb utcákat is megtalálták és jó vevőknek bizonyultak azon házak esetében, ahonnan a háború miatt a korábbi tulajdonosok külföldre távoztak. Hasonló történt a readmisszió, vagyis a Nyugatról való visszatoloncolás következményeként is, amikor a koszovói menekültek nem a régi szálláshelyük felé vették az irányt…

Aztán megállt a folyamat, és most már hosszabb ideje csak elvándorlásról beszélünk, és örülünk, ha az üres, eladó házakba fiatalok költöznek vagy mert sikeresen pályáztak a Prosperitati Alapítványnál, vagy mert a nagymama németországi munkával annyit összespórolt, hogy segíteni tudja a maradni akaró, a honvágy miatt itthon ragadó unokát. Kávézó asztaltársaságunkkal éppen azt számolgatjuk, hogy a Prosperitati által házvásárlásra kiírt legújabb pályázat alapján az ismerős fiatal házaspároknak melyik eladó házat lenne érdemes kiszemelniük, hiszen (ha szerencsések lesznek és nyernek a házvásárlási pályázaton) jó lenne olyanba költözniük a pici gyerekekkel, ahol használható a fürdőszoba.

“Nem kell izgulni, van azért még több is ilyen” mondja a honi viszonyok jó ismerője. Azonban, folytatja, senki ne álmodjon arról, hogy megveheti valamelyik Zombor közeli tanyát, ahol háztáji gazdálkodást folytatna. Az ilyen, út menti tanyák ugyanis az arabok körében találnak gazdára, már több család is beköltözött és itt tölti a nyári hónapokat. Hogy ez mennyire igaz, azzal támasztja alá, hogy a meleg nyári estéken ezek az arab családok rendre megjelentek a város különböző rendezvényein, ő maga pedig egészen közel ment hozzájuk, hogy megfigyelje őket. Ennek alapján vonta le a következtetést, hogy rendkívül tiszták és illemtudóak és hogy az asszonyok méregdrága parfümmel illatosítják magukat. Nem úgy persze a migránsok, akik Zomborban időzve a sikarai befogadóközpontból időnként eltávozva szintén ott voltak a nyilvános rendezvényeken, és látni és érezni lehetett a különbséget jövevények és jövevények között…

S itt fordul a beszélgetés, hogy vajon ismét idegenek érkeznek-e, érkezhetnek-e tömegesen vagy lassan beszivárogva a falvainkba, városainkba?

Annyi bizonyos, hogy eddig mindig a hatalom viszonyulása és a hatalmi intézkedések irányították a betelepítéseket és befolyásolták a magánakciókat. Ezért nem tekintentő ártatlan ötletnek az a köztudatba eljuttatott , “mellékesen” felvetett elképzelés, hogy befogadó központok kialakítása és lakások építése helyett Szerbiában az ideiglenesen itt várakozó migránsoknak az üresen álló házakban kell menedéket adni.

Az Európai Bíróságnak a betelepítési kvótákról szóló ítélete, amely szerint jogszerű, hogy az uniós országoknak, közöttük Magyarországnak kötelezően migránsokat kell befogadniuk, egyúttal azt a kérdést is felveti, hogy vajon jó lenne-e szűkebb pátriánknak, ha Szerbia is uniós tagállam lenne? Akkor Szerbiának is kötelezően fogadnia kellene új betelepülőket? És akkor azokat hova tenné? Ha a múltat nézzük, a magyarok szempontjából ez a tény - hogy uniós tagság vagy sem - édesmindegy! Az elmúlt száz év történései pontosan megmutatták az államnak a vajdasági magyarok szálláshelyei iránti viszonyulását. Ezt kell szem előtt tartani, uniós tagsággal vagy anélkül.

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Szomorú - illusztráció
2024. MÁRCIUS 28.
[ 15:27 ]
Hit hidakban - illusztráció
2024. MÁRCIUS 19.
[ 16:36 ]
Szomorú a határ… - illusztráció
2024. MÁRCIUS 6.
[ 15:13 ]
Szinte minden darázsfészeknek tűnt, amihez az ember nyúlt azok után, hogy Magyarországon kiderült a pedofil-ügyben elítélt megkegyelmezésének a ténye. Merthogy gyermekbántalmazásért nincs kegyelem, hibás döntése miatt le is mondott Novák Katalin államfő, és vele együtt a volt igazságügyi miniszter, Varga Judit is, aki...
2024. FEBRUÁR 20.
[ 16:08 ]
Ez gyorsan ment. A magyar köztársasági elnök asszony lemondatásának ügye február 2-án kezdődött és február 10-én véget is ért: Novák Katalin lemondott tisztségéről, elismerve, hogy hibázott, amikor tavaly áprilisban Ferenc pápa budapesti látogatásának alkalmából több elítélt között megkegyelmezett egy olyan...
2024. FEBRUÁR 10.
[ 22:50 ]
Akinek alacsony a vérnyomása, és netán nincs jobb dolga, nézzen bele néhány nyugati hírportál aktuális kínálatába, miután a keresőbe beírta, hogy „Ilaria Salis”. Ha megnézi a nő ironikus mosolyáról készült felvételeket, nem marad közömbös. Ilaria Salis annak az olasz, negyven felé közeledő nőnek a neve, akit...
2024. FEBRUÁR 2.
[ 18:47 ]
Beolvasás folyamatban