Új írás a Tűlevélben: Meddig tartanak a mézeshetek

A tikkasztó kánikula mellett az emberiség minden gondját feledtető olimpiai játékok is kétségkívül nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a szerbiai közvélemény viszonylag könnyen megeméssze a kormányváltást, és egy kézlegyintéssel intézze el a volt radikálisok hatalomra kerülését egykori szövetségeseik, a szocialisták társaságában. Mintha azt mondanák az emberek: nem érdekel a múltjuk, hadd próbálkozzanak, ha már megválasztották őket, úgy se fűzünk túl sok reményt a ténykedésükhöz.
Vagy tekintsünk rájuk úgy, mint természeti csapásra: előbb-utóbb ez is el fog múlni.
És amíg a beavatott elemzők azt próbálják megjósolni, hogy mennyi valósulhat meg az Ivica Dačić expozéjában vázolt ígéretekből, addig a plebsz már alig emlékszik, hogy miket is mondott az új miniszterelnök.
(J. Garai Béla jegyzete a Tűlevél rovatban)