Új írás a Tűlevélben: Balkáni önérzet

“Egy kissé kínos volt, hogy miközben az elnök New York-ban járt békeküldetésben, a B92 tévéállomás sugározni kezdte az észak-koszovói szerb funkcionáriusok visszaéléseiről készült leleplező riportsorozatot. Ebből a legnagyobb hazafiak előtt is nyilvánvalóvá vált, hogy miért ellenzik a dialógust Pristinával, és miért védelmezik körmükszakadtáig, barikádokkal, útzárlatokkal az illegális határátkelőket Koszovó és Szerbia között.
Nem patriotizmusból, mert nem akarnak elszakadni a hőn szeretett anyaországtól... Hanem mert milliós hasznot húznak az illegálisan, adó-, és vámmentesen ide-oda szállított rakományokból. És mert sokezer tisztviselő, orvos, pedagógus két-három fizetést vesz fel, egyet Belgrádból, egyet Pristinából.
Az adásból az is kiderült, hogy Belgrádnak tizenkét év óta naponta (!) 650 ezer eurójába kerül Koszovó támogatása. S ami a legfelháborítóbb, a pénz legnagyobb része nem a rászorulóknak jut, hanem az ügyeskedő álpatrióták és más feketézők zsebébe kerül. Okkal adták azt a címet az adásnak, hogy Hazafias rablás.
Mindig is rossz matekos voltam, nem tudom kiszámítani, hogy mit hozott volna ki mondjuk a vajdasági mezőgazdaság ennyi rengeteg pénzből, mennyi embernek adott volna munkát, ha ide fordítják. De azt tudom, hogy ha mitrovicai lennék, én is azon mesterkednék, hogy megfúrjam a dialógust”, írja J. Garai Béla új jegyzetében, amelynek teljes szövege itt olvasható.