“Szerbia tudományos közössége az ország egy óriási, ámde teljesen kihasználatlan kincse, amelynek megőrzésébe többet kell fektetni, s erre a jövőbe való befektetésként kell tekinteni, s nem pusztán közkiadásra”, jelentette ki Paulo Correa, a Világbank szakértője.
A tudományba való befektetés Szerbiában roppant alacsony, s az eszközök 80 százaléka a közszférából érkezik, állítja a szakember, s hangsúlyozza, Szerbia ezért nagyon drágán megfizet, részben a szürkeállomány elvándorlása, részben pedig amiatt, mert nincs meg a kapcsolat a tudomány és a gazdaság között, amely részben a jelenlegi finanszírozási modell eredménye is.
“Szerbia jelen pillanatban rendkívül jól képzett tudósokat és mérnököket állít elő, ami egy hihetetlen lehetőség az ország számára”, mondta Correa a Politika napilapnak nyilatkozva, hozzátéve, meglepő azonban, hogy a tudományos kutatások eredményeit mennyire nem alkalmazza a gazdaság.
Amikor a matematikai és természettudományok minőségéről van szó, a Világgazdasági Fórum adatai szerint a 2016. évi versenyképességi jelentés alapján Szerbia fej fej mellett halad Horvátországgal és jobban áll, mint Csehország és Magyarország, mutat rá Correa. Abban viszont, hogy mennyire tudja a tehetségeit megtartani, Szerbia az utolsó helyen áll. Ugyanakkor azok a kutatók és mérnökök, akik itthon maradnak, nem ritkán kiváló eredményeket érnek el, s a szakember az olyan szerbiai alapítású, ám az adott területen a világban vezető szerepet betöltő cégeket említ, mint pl. a mobilos játékokat gyártó Nordeus vagy az ugyancsak belgrádi székhelyű, itteni szakemberekből álló Seven bridges nevű cég, amely orvosbiológiai elemző, terápiás és diagnosztikai szoftverek fejlesztésével foglalkozik.
Correa szerint a tudományos kutatómunka pénzelése nem áll arányban sem a terület támogatásával, sem annak gazdasági fontosságával, írja a Politika.
Nincs hozzászólás. Legyen az első!