Egy japán tanulmány szerint már a tízhónapos babák is együttéreznek a támadást elszenvedő áldozatokkal: szavak nélküli szimpátiát tanúsítanak a veszélybe jutottak iránt.

Kanakogi Jaszuhiro japán pszichológus és a Kiotói Egyetemen, illetve a Tojohasi Műszaki Főiskolán dolgozó kollégái végeztek vizsgálatokat a témában, eredményeiket a PLOS One online szaklapban mutatták be.

A tízhónapos gyermekek a geometrikus formákhoz már képesek célokat és szándékokat társítani. Ezért a tudósok olyan rajzfilmeket vetítettek nekik, amelyekkel tesztelték az agresszivitásra adott reakciójukat. Agresszív helyzetben ábrázoltak egy kék labdát és egy sárga kockát: a labda megtámadta és a földbe döngölte a kockát.

A babák valós tárgyakként érzékelték a figurákat és kinyújtották értük kezüket, többnyire az áldozat felé. Az egyéb főemlősöknél is hasonlóan hangzó viselkedési szabályt követték: "Ha valaki más fájdalmát érzed, menj oda hozzá és lépj vele kapcsolatba".

A gyerekek viselkedése ugyanaz maradt, amikor felcserélték a figurák szerepét. Ha a babáknak választaniuk kellett a megtámadott, a támadó vagy egy semleges figura között, elsősorban a megtámadottat vagy a semlegest választották. A szakértők szerint a babák valószínűleg félelmet éreznek az agresszorral szemben.

Már az újszülöttek reagálnak mások bajára, elsősorban utánzással: például sírnak, ha a másik sír. A legtöbb tanulmány mégis abból indult ki, hogy a kicsik csak 18 hónapos korukban érdeklődnek valóban mások iránt, a valós együttérző reakciókat pedig csak kétéves kor körül mutatnak, amikor különbséget tudnak tenni önmaguk és a környezetük között.

Hároméves korukra pedig eljutnak odáig, hogy megvédjenek valakit támadójától. (MTI)