Tizennégy, de lehet, hogy tizenhét pár: mindössze ennyi maradt Vajdaságban és Szerbiában a ritka kerecsensólyomból (Falco cherrug). A Szerbiai Madártani és Madárvédelmi Egyesület (DZPPS) által készített összeírás alapján drámaian csökkent ezen faj populációja.
Mint Közép- és Kelet-Európa többi országában, a kerecsensólyom Vajdaságban is leginkább a magasfeszültségű távvezetékek oszlopain fészkel. A kerecsensólyom nem épít fészket, hanem a szürkevarjú vagy a holló fészkét hódítja meg, ami még további veszélyeknek teszi ki ezt a fajt. Draženko Rajković, a DZPPS kerecsensólyom-védelmi programjának vezetője azt mondja, a legkomolyabb fenyegést ezen faj számára a fészkek, a felnőtt és fiatal madarak, valamint a fészkekben lévő tojások elpusztítása jelenti. Az emberi tevékenységek mellett pedig ott vannak a természeti tényezők is.
A kerecsensólymok védelmére irányuló projekt 2006-ban kezdődött Szerbiában. „Miután láttuk, hogy Magyarországon sikerrel járt a műfészkek kihelyezése, s azután stabilizálódott a kerecsensólyom-populáció, elhatároztuk, hogy konzultálunk a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel azzal kapcsolatban, hogy mit tegyünk. Az első nyílt típusú, fából készült műfészket 2006-ban helyeztük el, majd 2008-ig száz darabot helyeztünk el a magasfeszültségű távvezetékek oszlopain Vajdaság-szerte. Ezt a projektet akkor a magyar külügyminisztérium finanszírozta, később pedig a tartományi kormány is. Az első pár kerecsensólyom 2013-ban kezdett fészkelni ezekben a műfészkekben, mostanáig pedig még kettőt figyeltünk meg” – mondja Rajković.
Az idei év kezdetétől még harminc, fémből készült mesterséges fészket helyeztek el a távvezetékek oszlopain, amit a brit Rufford alapítvány pénzelt, a szerb áramhálózat (EMS) közvállalat pedig logisztikai segítséget nyújtott.
„Nincs másik állami vállalat, amellyel ilyen magas szintű együttműködést sikerült megvalósítanunk. Az EMS azt kérte tőlünk, hogy szervezzünk szemináriumokat a dolgozóiknak a kerecsensólymok és más, a távvezetékeken fészkelő madarak védelméről. Ily módon felelősek lettek az egész vajdasági kerecsensólyom-populáció jövőjéért” – hangsúlyozza Marko Tucakov, a tartományi természetvédelmi intézet ornitológusa.
Azonban a DZPPS minden erőfeszítése ellenére a kerecsensólymoknak nem sikerült utódokat világra hozniuk, így a kihalás szélére kerültek nálunk. A fő ok a galambtenyésztő bűnözői körök viselkedésében rejlik. Ugyanis a hazai galambok a kerecsensólymok fontos tápláléka. Az ornitológusok felszólították a rendőrséget és az igazságszolgáltatást, hogy komolyan foglalkozzanak azoknak a tevékenységével, akik vandál módon viselkednek a természettel szemben. Szerbia azon részén, ahol valaha a legtöbb kerecsensólyom – akár 11 pár is – fészkelt, ebben az évben az ornitológusok csak egyetlen kerecsensólymot találtak. A kutatók arra is felhívják a figyelmet, hogy egyes galambtenyésztők a közösségi hálókon és fórumokon nyugtalanító tartalmakat tesznek közzé, amelyekben a legapróbb részletekig leírják a ragadozó madarak meggyilkolásának metódusát, az erre használt felszerelést pedig árulják is.
Az ornitológusok felvetik a kérdést, hogy van-e remény az érzékeny kerecsensólymok számára egy ilyen légkörben, ahol ilyen kontrollálatlan nyomás nehezedik ezen madarak parányi populációjára. Ugyanakkor eltökéltek, hogy nem hagyják, hogy egy ilyen különleges madár kihaljon Szerbiában, s egy sor konkrét intézkedést jelentenek be annak érdekében, hogy ezt megakadályozzák.
Nincs hozzászólás. Legyen az első!