Kutatók szerint a Kenyában fellelt, több tucatnyi, 1,5 millió éves emberi lábnyom korai antilopvadászat bizonyítéka lehet, ami ritka betekintést engedhet az ősi emberek életébe.
A lábnyomok a legritkább emberi relikviák. Általában nagyon gyorsan elkopnak, csak a legválogatottabb feltételek képesek őket több ezer vagy millió éven át megőrizni. Ám a csont- és eszközkollekciókkal - amelyek nehéz egyetlen emberhez vagy csoporthoz kötni - ellentétben, pillanatképet nyújtanak a mindennapi életről.
A kései 2000-es években kutatók a kenyai Ilere falu közelében térképeztek fel egy területet emberi csontokért és eszközökért, helyettük viszont 22 emberi lábnyomra bukkantak. 2009-ben a Science folyóiratban publikált tanulmányuk elsősorban a nyomokat hátrahagyók anatómiájára fókuszált: magas embereknek hiszik őket, akik valószínűleg a Homo erectus fajához tartoztak, és a modern emberhez (Homo sapiens) nagyon hasonló módon jártak.
Neil Roach, New York-i paleoantropológus viszont a nyomok láttán más kutatási lehetőséget látott, méghozzá betekintést a Homo erectus mindennapjaiba. Csapatával visszatért Ileretbe, hogy közelebbről szemrevételezze a leleteket, és még többet keressen. Mára mintegy 100 emberi lábnyomot leltek fel, ezek külön csoportokban oszlanak meg, és valószínűleg ugyanazon napon keletkeztek. Roach úgy véli, a nyomok több emberből álló csoportokat reprezentálnak, nem pedig magányos vándorokat. Méretük az erősebb nem felnőtt egyedeire utal - ismertette a Paleoantropológiai Társaság éves ülésén San Franciscóban.
A kiruccanások alaposabb megismeréséhez megvizsgálták más állatok, többek között krokodilok, antilopok és más tülkösszarvúak, illetve gólyákhoz és pelikánokhoz hasonló madarak hátrahagyott nyomait. Ez a vegyes kép azt sugallja, hogy az ősemberek fűvel övezett tóparton sétáltak. A legelő tülkösszarvúakkal ellentétben - amelyek nyomai a füves területtől inkább a tó felé tartanak -, az emberi nyomok mind egy irányba mutatnak a tó partja mentén, a ragadozó állatok mozgásához hasonlóan. A kutatók szerint a nyomok antilopra vagy gnúra vadászókat reprezentálnak.
Terveik szerint szemügyre veszik napjaink megélhetésért vadászó embereinek mozgását Afrikában, hogy alaposabb képet kapjanak lábnyomaikról, mivel Roach szerint a vadászatot igen nehéz bizonyítani az emberi evolúcióban. Az erősebb nem több képviselőjének jelenléte szerinte egyfajta együttműködésre is utal.
Más bizonyítékok azt sugallják, hogy a Homo erectus - a Homo sapiens elődje - a húshoz talán tetemek révén hozzájutó őseinél nagyobb arányban támaszkodott vadászatra. A kőeszközök és a vágásnyomokkal tarkított csontok ugyanis jóval bőségesebbek a 2 millió évvel ezelőtti tartományt követően, amikor a Homo erectus megjelent. Mások pedig azt feltételezik, hogy karcsú termetük révén le tudták vadászni a gyors prédát, miközben nagyobb agyuknak több kalóriára volt szüksége.
Roach szerint lassan egyetértés alakul ki azzal kapcsolatban, hogy a körülbelül 2 millió évvel ezelőtti időszaktól a zsákmányejtés nagyobb aránya figyelhető meg, ami összefüggésben állhat a vadászat gyakorlatával.(hirado.hu/Nature)
Nincs hozzászólás. Legyen az első!