Díjak és életpályák

Beszélgetés a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének díjazottaival

Az egyesület az írott sajtó kategóriában a Jó Pajtás szerkesztőségét, az elektronikus médiát illetően pedig Husnyák Andreát, a Pannon RTV munkatársát és Mirnics Gyulát, a Vajdasági Rádió és Televízió újságíróját jutalmazta. A kiemelkedő szórványbeli tevékenységért Martinek Imre kapott elismerést. Az egyesület újonan alapított életműdíjával Kartag Nándor nyugalmazott szerkesztő-műsorvezetőt tüntették ki.
Az elismerés mindenképpen kétélű a dolog, hiszen egyrészt jólesik, másrészt viszont az ember úgy érzi, hogy pontot tettek a munkája végére – véli Kartag Nándor (a képen). Én úgy mentem nyugdíjba, hogy majd még folytatom. Persze, nem a napi taposómalomban szeretnék közreműködni, hanem inkább a dokumentum-jellegű műsorokban. Vannak még terveim, még nincs vége a pályafutásomnak. Az egyik régóta dédelgetett tervem, hogy sorra vegyem a vajdasági magyar vonatkozású történelmi és földrajzi emlékhelyeket, nevezetességeket, és azokat 15-30 perces földolgozásban mutassam be. Ez természetesen levéltári és múzeumi kutatásokkal jár.
Visszatekintve úgy érzem, megtettem a magamét. Én kezdtem az ifjúsági műsort, a Jelen-lét című műsornak a Keszég Karcsival közösen voltunk a keresztapái. Én szúrtam a címbe a metanyelvi jelentést adó kötőjelet. Ugyanakkor a vallási műsorokat is én kezdtem, meg a Faggatót. Sokmindent kezdeményeztem, és örömmel tapasztalom, hogy nyugdíjba vonulásom után is vannak folytatói ennek a munkának.
A fiatal díjazottak a jövőre tekintve értékelik az elismerést.
Nagy megtiszteltetés a számomra ez a díj – mondja Mirnics Gyula - örülök neki, és természetesen ösztönöz arra, hogy tovább folytassam a megkezdett munkára. Én magamat szerencsésnek tartom, mert azt csinálom, amit szerettem volna. Erre a szakmára képeztem magamat egyetemi tanulmányaim során. Ugyanaz az újságírói eszmény lebeg előttem munkám során, amely a Vajdasági Rádió és Televízió mottója is, a BBC értelemben vett közszolgálati televíziózás, amely azon kívül, hogy gyors és hiteles, objektív és pártatlan is akar lenni. Ezenkívül szerencsés vagyok azért is, mert olyan munkaközösségbe kerültem hét évvel ezelőtt, amikor alkalmaztak a vajdasági televízióban, amely kreatív, és segít abban, hogy az ötleteimet meg tudjam valósítani. Úgy látom, hogy a vajdasági magyar újságírásban változás van folyamatban az utóbbi hónapokban. Két tekintetben beszélhetünk váltásról. Először is egy nagyszerű újságírógeneráció megy most nyugdíjba, amelyik a szocializmust építette, aztán pedig eleget kellett tennie a polgárháború körülményei közötti tájékoztatás kihívásának. Sokan közülük ráismertek a vajdasági magyarság létkérdéseire, a megmaradás kérdésére. Én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy pályafutásom kezdetén ezek a nagy tapasztalatú emberek vettek a szárnyaik alá. Egy másik változás is zajlik, ez pedig a műszaki evolúció. A korábban meglehetősen bonyolult, és csak a szakemberek számára hozzáférhető technikai eszközök egyre egyszerűbbé váltak. Így most lehetőségem van arra, hogy operatőr és vágó nélkül is el tudjak készíteni bizonyos riportokat.
A televíziózás nálunk és máshol is nagyon drága műfaj, ezt olcsón nem lehet csinálni. Ezért nem engedhetjük meg magunknak mi, vajdasági magyarok, hogy ilyen kis területen, ilyen kevés emberrel, ennyire rosszul szervezett médiahálózatot működtessünk. Nem azt mondom, hogy nincs szükség pluralitásra, de konkurenciára és ellenségeskedésre biztosan nincs. Feladatomnak tartom a televíziózás terén, hogy minden híradóban legyen kultúrhír. Ezért valóban meg kell küzdeni.
Husnyák Andreát meglepte az egyesület döntése:
Egyértelműen pozitív visszajelzésként élem meg a szakma részéről ezt a díjat – mondja. Igazából még dolgozom fel ezt a történetet. Ezt nyilván nem lehet egy alapnak tekinteni. Minden csoda három napig tart, és miután ez az örömmámor lefut, ismét teszem majd a dolgom, mint eddig. Jelenleg egy nagyszabású előkészületi munkálat végén tartunk, hiszen a jövő pénteken indul a Pannon tévé új élőműsora, a Quartet, amelynek én vagyok az egyik gazdája, négyen vagyunk, négy nő. Ez foglalja le minden percünket.
Lennert Géza szerint a díj azt jelenti, hogy a szakma észrevette, létezik a Jó Pajtás:
Úgy gondolom, ez azt jelenti, hogy észrevették, hogy vagyunk. A Magyar Szóban csütörtökön és hétvégenként időnként megjelenik egy-egy hirdetés, ami azzal kezdődik: a gyerekek tudják, igenis létezünk. A világ egyetlen magyar nyelvű gyermek-hetilapja 65 éves. A perspektíva nem nagyon fényes, mert ahogy fogyatkozunk, úgy csökkenne a példányszám is, persze nem csökken, mert mindent megteszünk, hogy megmaradjunk és a példányszám is megmaradjon, valamint, hogy a gyerekeknek jó lapot adjunk a kezébe. Mindezt úgy tesszük, hogy ne süllyedjünk az olvasók szintje alá, hanem hogy fölemeljük őket egy kicsit. Ezt próbáljuk csinálni több mint hat évtizede. Persze, sok generáció végigment már itt, de ez a mostani gárda már elég régi, és elég jól belejöttünk abba, hogy mit és hogyan kellene. Folyamatosan alakulunk: ha az ember a kezébe vesz egy három évvel ezelőtti Jó Pajtást, az nem olyan, mint a mostani, ha megnéz egy hat évvel ezelőttit, az végképp nem olyan, ha pedig három év múlva olvassa majd valaki a lapot, az is különbözni fog a maitól. Lassan, szépen alakulgatunk, és csinálunk egy tájákoztató, oktató és nevelő újságot. És ez tulajdonképpen jó.
Jergić Julianna

Tweet

Szóljon hozzá!

Hozzászólások (Beta*)

Neve

E-mail címe

Kommentje

1500 / 1500

Biztonsági kód:


* teszt / fejlesztési fázisban