A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
VMDP: A VMSZ szombati manifesztációja része a választási kampánynak
Betűméret:
Kampány (1.)Tér és idő 1918 után — A kisebbségi politizálás lehetőségei címmel a múlt hét végén a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) Szabadkán a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar dísztermében tudományos célzattal – pártkonferenciát tartott.
Az esemény célja, hogy újgazdag vállalkozóként a párt megkísérelje a lehetetlent: azt, hogy a vajdasági magyarság rövid emlékezetésre alapozva afféle politikai nemesi kutyabőrt fabrikáljon magának.
Tény, hogy az Országos Magyar Párt a délvidéki magyarság Trianon utáni első pártja, kilencven évvel ezelőtt, nem februárban, hanem csak néhány hónappal később 1922. szeptember 17-én alakult meg Zentán, de a cél szentesíti az eszközt. Szerbiában, vélhetően május elején, általános választásokat tartanak.
A szabadkai ünnepségre a VMSZ vezetői a többi vajdasági magyar párt képviselőit, nemes egyszerűséggel meg sem hívták. Nehogy még eszükbe jusson feliratkozni az újonnan fellelt kutyabőrre?
Egy szó, mint száz, a VMSZ ötletének levédése mellett, távoli elődjeként, örökbe fogadta az Országos Magyar Pártot.
Nézzük, mi lehet a politikai előkép ilyetén rögzítésének az oka?
Mindenesetre tény az is, hogy a VMSZ a történelmi VMDK-ból vált ki, még 1994-ben. Az ok akkor is, ma is könnyen körvonalazható. A párt nem kért részt a vajdasági magyarság autonómiaigényének érvényesítéséért folytatott, azóta is tartó küzdelmekből. Kihasználva a kedvező belgrádi és budapesti politikai széljárást, nem a magyar autonómiát, hanem vezetői anyagi érdekeinek megvalósítását tűzte ki „reális”, viszonylag könnyen követhetőnek bizonyult célul. Valóban, ha a saját maga által „regionális versenypártként” aposztrofált szervezet mai helyzetét vesszük figyelembe, ez a redukált „reális” cél – rövid történelmi távon mindenképpen – reálisnak látszik.
A Vajdasági Magyar Demokrata Pártnak (VMDP) nincs szüksége előképre, politikai címeres levélre. Az első magyar programpártként a vajdasági magyarság tényleges autonómiájáért folytatott küzdelem, politikai elődjével az autonómiakövetelő történelmi VMDK-val együtt különleges, más politikai előképhez nem kapcsolható helyet biztosít neki a délvidéki magyarság demokratikus politikai küzdelmeinek történetében.
Ami azt illeti, a VMSZ áthallásos „felfedezése” annyiból nem téves, hogy annak idején az Országos Magyar Párt sem követelt se magyar, se vajdasági autonómiát. Ami érthető, hiszen abban az időben a Trianon okozta nyílt sebek, egyetlen tisztességes magyar embernek sem engedték meg, hogy más reménye, más emberi politikai célja legyen, mint a nagy, fájdalmas igazságtalanság nemzetközi jóvátétele.
Csakhogy ez a történelmi tény a VMSZ-t nem jogosítja fel arra, hogy rendre sutba dobja a vajdasági magyarság tényleges autonómia iránti igényét, s ma már a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe (NER) történő beilleszkedést is. Jó érzésű kisebbségi magyar politikus nem keres kutyabőrt a múltban, főleg nem ott ahol azt lehetetlen fellelni.
Mivel zajlik a választási kampány, legyünk egy kicsit precízebbek.
A VMSZ szombati manifesztációja része a választási kampánynak. A bizonyára nagy pénzeket felemésztő eseménysornak két fő célja volt:
1. "Bizonyítani", hogy a VMSZ nem a történelmi VMDK-ból vált ki, mint annak az autonómiaügyben engedékeny szárnya, hanem gyökerei az Országos Magyar Párthoz, a messzi múltba nyúlnak vissza.
2. A két világháború között kufárkodó Szántó Gábor nevének felemlítése a párttanácskozáson azzal a céllal történt, hogy finoman megkülönböztethetővé tegyék a DS-el kritikátlanul együttműködő magyarokat, akik beléptek a DS-be és köti őket a pártjuk statútuma, a VMSZ-től, amelyik szintén a DS szekerét tolja, csak éppen a "stratégiai partnerség" jegyében.
A VMDP álláspontja az, hogy nincs elvi különbség a VMSZ tagsága és a DS magyar tagjai között. Mindkét csoportosulás vállalta, hogy a szerb nemzeti érdekeket közvetíti a magyar nemzeti közösség felé.
Ezért, aki a VMSZ-re szavaz, az a DS-re szavaz!
Emlékezetes, hogy 2008-ban a VMSZ faképnél hagyva a Magyar Koalíció másik két tagját, hozzájárult, hogy a szerb hatalom 2009-ben egyoldalúan megváltoztassa a nemzeti tanácsokról szóló törvény 2008-as tervezetét és így vált lehetővé a VMSZ ellenőrzése alatt álló, se nem legitim, se nem legális Magyar Nemzeti Tanács (MNT) létrehozatala.
A politikai behódolás tényét, bizonyítja az is, hogy Pásztor István a Kossuth Rádióban kimondta: a VMSZ rossz tapasztalatok ellenére továbbra is kitart a Tadić-féle Demokrata Párt mellett.
A VMSZ politikai tudathasadásos állapotban
(Kampány (2.)
A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és a Đinđić-, majd Tadić-féle Demokrata Párt (DS) 2000 óta kacérkodnak egymással. A DS a 90-es évek elején még a történelmi VMDK-nak ajánlotta fel, hogy ne politizáljon önállóan, hanem legyen a párt helyi (vajdasági) örökbarátja, pontosabban egy szervezeti egysége. A történelmi VMDK-ban ezt a lehetőséget természetesen elutasítottuk. Máig ható érvénnyel abban az időben alkottuk meg a magyar érdekvédelem alapelvét: fel kell tenni a lécet, s amíg a tényleges politikai autonómiára vonatkozó követelésünk nem valósul meg, a parlamentekben, csak a konstruktív ellenzékként lehetünk jelen.
A VMSZ miután 1994-ben, mondhatnám közös belgrádi és budapesti ösztönzéssel, kivált a történelmi VMDK-ból – politikai természetéhez híven – feladta ezt a maximát.
Előbb Milošević a technikai koalícióval, majd 2000-től Đinđić a politikai koalícióval, elérték, hogy az időközben pénzzel, paripával és fegyverrel ellátott, felhizlalt magyar „érdekvédelmi szervezetet” beállították a „kormányzati felelősségvállalók” személyre szólóan hasznos, de a vajdasági magyarság szempontjából egyértelműen káros pozíciójába. A VMSZ már megalakulásakor vállalta a szerb politikai elit által felállított bizalmi minimumot, s a többi Kárpát-medencében tevékenykedő kisebbségi versenypárthoz hasonlóan, némi személyes és csoportos előnyök fejében lemondott a tényleges magyar autonómiáért folytatott küzdelmünkről. Fogcsikorgatva ugyan, de vállalja azt ma is, immár „stratégiai partnerként”.
De, mit ad Isten, a stratégiai partnerség szinte kezdettől fogva (érdek)ellentéteket szült. Kettős dilemma elé állította a VMSZ mindenkori vezetését.
A DS, az Európába araszoló demokratikus szerb párt nimbuszával bizony dilemma elé állította a magyar talpas szavazókat. Közülük sokan úgy gondolták, hogy a háborúzás nyomait viselő Szerbiában sokkal egyenesebb úton juthatnak el főleg gazdasági céljaikhoz, ha nem az ellentmondásos politikai arculattal küszködő VMSZ, hanem egyenesen a DS tagjaként igyekeznek azt megközelíteni. E dilemmázó magyarok a konok, a tényleges magyar autonómiát követelő Vajdasági Magyar Demokrata Párttól (VMDP) olyan messze vannak, mint Makó Jeruzsálemtől.
A VMSZ máig időszerű dilemmája meg az, hogyan lehet úgy megfelelni a „stratégiai partnerséggel” járó elvárásoknak, és abszolválni a DS európai útján kígyózó szerb nacionalista akadályokat, hogy közben ne kerüljenek veszélybe a politikai szövetséggel járó jól jövedelmező stallumok. S mindezt úgy elérni, hogy közben ne vághassanak a párt elé a DS-ben megbúvó, még a VMSZ holdudvarában tevékenykedő magyaroknál is éhesebb, gátlástalanabb nemzettársak.
Ezt a csaknem egy évtizedes dilemmát a VMSZ-nek máig nem sikerült feloldani. A 2008-as választásokon a magyar szavazók több, mint fele bizony átszavazott elsősorban a DS-re, de más szerb pártokra is.
Ez a gyilkos dilemma a küszöbön álló választásokon teljessé válik.
Egyrészt a VMSZ elnöke azon siránkozik, hogy Belgrád (értsd Tadic) Vajdaságot öt év alatt hatvan milliárd dinárral (50 millió euró) rövidítette meg, s így az ígéretek és tervek halmaza dőlt dugába. Másrészt, s ez sem mellékes, a DS politikai támogatása nélkül a VMSZ önmagában menthetetlenül a futottak még kategóriába kerül.
Mit lehet itt tenni?
A VMSZ a választási kampányt már kezdetben „családfa” állítással, a 44/45-ös népirtással kapcsolatos illeszkedéssel és más pótcselekvésekkel igyekszik változatossá tenni. A gond az, hogy ma már sokkal többre van szükség.
Pásztor István a lécet, a tényleges magyar autonómiáért való küzdelmet, 2008-ban, a Tadic elnökkel balkézre kötött egyessége létrejöttekor is elmulasztotta feltenni. Így most választhat: folytatja az ígérgetést, amivel az elmúlt négy év alatt jól felsült, s amiben a Nagy Testvér, a DS várhatóan most is sokkal sikeresebb lesz, vagy a kezdettől fogva több sebből vérző Magyar Nemzeti Tanácsot (MNT) maga előtt tolva tör babérokra. Annak megannyi papírízű nemzetstratégiai projektjével együtt.
Kik lehetnek a partnerek?
Pásztor István azzal, hogy nyilvánosan megfogadta, mindent megtesz a többi magyar, illetve az érdekelt horvát, szlovák, bosnyák pártoknak a nemzeti tanácsokra vonatkozó törvény megváltoztatását célzó közös politikai kezdeményezése ellen, saját magát tette a szerb hatalommal folyton összekacsintó, megbízhatatlan partnerré.
A dolgok jelenlegi állása szerint a VMSZ, ha mindenképpen politikai partnereket keres a választásokon való részvételre, vissza kell nyúlnia az azóta igencsak megtépázott a tarka-barka koalícióhoz, amellyel létrehozta az MNT-t.
Mert kérdés, hogy ez mennyire sikerülhet, hiszen az MNT civil-bőrbe öltözött DS-es tagjai, egyre nyíltabban lépnek fel azért, hogy az eddig is létező politikai dominanciát, most tényleges, hadra fogható befolyással cseréljék fel. Mondani sem kell, a többi között, a magyarországi támogatások konkrét ellenőrzésében való részvételre fáj a foguk. Persze, a VMSZ és az MNT legszűkebb vezetői köre a pénzek feletti diszponálást még a stratégiai partnerség nevében sem engedi ki a keze közül, de az ördög nem alszik. A szunnyadó feszültség bármelyik pillanatban megjelenhet a nyilvánosság előtt, vagy ami még veszélyesebb, egy magasabb politikai szinten is.
Lényegében az történik, amire a VMDP már a kezdet kezdetén figyelmeztetett.
Mindez azonban a VMSZ számára bizonytalan partnerré teszi az MNT-t és végső soron csak a magyar szavazók egy részének, a birtokában levő adatbázisára számíthat.
Íme egy példa arra, hogyan zajlik a VMSZ-DS együttműködés a háromgyökerűvé tett, nem legitim, de jelenleg gazdag MNT-ben.
Mgr. Borsos Csilla az MNT alelnöke a VMSZ által vállalt és megszavazott nemzeti tanácsokról szóló törvény biztosította úton egy a DS által alapított Humentis nevű civilszervezet jelöltjeként került be az MNT-be. Ő a DS szabadkai, a magyar szavazók ezreihez eljuttatott közlönyében interjúban felfedte pártjának céljait:
Névtelen újságíró: Mit ígért meg a Humentis a választási kampányában és mit tesz most a négy képviselő az MNT-ben?
Mgr. Borsos Csilla: Akik az ülésekről közvetítéseket követik, láthatják, hogy az ígértekhez híven egy olyan ellenzéket képviselünk, amely a magyarságot érintő fontos határozatokat, döntéseket és indítványokat maximálisan és fegyelmezetten támogatja. Számtalan napirendi pontot egyhangúlag szavaztunk meg. Nem vagyunk szőrszálhasogatók, de kinyilvánítjuk változtatási szándékunkat egyes napirendi pontoknál, amit vagy megtámogat a VMSZ-es többség, vagy nem.
Megígértük, hogy átláthatóvá tesszük a magyarországi pénzek felhasználását. A költségvetéseket, pótköltségvetéseket és zárszámadásokat mindig elfogadtuk, viszont a pénzügyi folyamatok megvalósítását de még ellenőrzését sem tették a számunkra lehetővé. Az elnökhöz fordultunk, hogy biztosítson civil szervezetünk számára helyet a Szekeres László Alapítvány kuratóriumában és alkuratóriumaiban. Egy javaslat sem nem lett elfogadva, pedig nem kell attól tartani, hogy az az egy ember ott döntő joggal rendelkezne, mint ahogy egy fecske sem csinál nyarat. Felettébb elgondolkodtató a számunkra, miért zavar őket egy ember jelenléte egy többtagú szervben.
Világos, nem?
Ágoston András (VMDP Hírlevél)
A tudósok továbbra is próbálják tisztázni az El Niño és az emberi tevékenység okozta felmelegedés közötti összetett kapcsolatot, mert együttes hatásuknak komoly következményei vannak a szélsőséges időjárási jelenségekre és a globális hőmérsékletekre nézve.
Ahogy közeledik a nyár, egyre nagyobb az esélye annak,...
2026. MÁJUS 28.
[ 20:42 ]
Véget ért az Egyesült Államok vezette nemzetépítés korszaka a Nyugat-Balkánon, az amerikai politika célja pedig nem a „megmentés” vagy az újjáépítés, hanem a stabilitás és a kölcsönösen előnyös partnerség – áll a külügyminisztérium jelentésében, amelyet a BBC szerb nyelvű kiadása elemzett szakértők...
2026. MÁJUS 25.
[ 16:55 ]
Annak ellenére, hogy az Air Serbia márciusi közleménye hangzatos címmel számolt be a társaság történetének legnagyobb bevételeiről, a pénzügyi jelentés részletesebb áttekintése árnyaltabb képet ad a nemzeti légitársaság tavalyi működéséről, írja a Forbes Srbija.
A dokumentum szerint az Air Serbia 84,34 milliárd...
2026. MÁJUS 21.
[ 21:28 ]
