Az új kezdet esélye

Érthető, ha az ember szeretne eleget tenni az elvárásoknak. Különösen, ha a politikus maga tűzte ki a célt, s az ígéret számottevő.
Ezen a helyen a minap felkértük Pásztor Istvánt, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökét, hogy magyarázza meg a szerbiai elnökválasztás május 6-án lezajlott első fordulójában a szavazatok tekintetében „elért” mintegy harminc ezres különbséget.
A magyarázatot, a választásokat elemző külföldi fenntartású belgrádi civilszervezet vezetője adta meg. A CESID igazgatója a szerb médiában jelezte: ők még a választások éjszakáján közölték a VMSZ stábjával, hogy Pásztor legfeljebb mintegy 67 ezres eredményre számíthat. Ennek ellenére a VMSZ elnöke megelőlegezte magának a sikert. A százezret ugyan nem, de első információként, mintegy 91 ezres eredményt jelentett be a médiának.
Hogy a CESID illetékeseinek volt igaza, ezt a VMSZ is elismerte, amikor Belgrádban a Köztársasági Választási Bizottságban (RIK) megszavazta mind a köztársasági parlamenti, mind az elnökválasztások május 6-án megvalósult eredményét. Ezek a tények. Minden más csak blöff és napi politika. Aminek a VMSZ issza a levét. Fátyolt reá.

Magyar veszteségek

A nagy politikai vita ellenére ma már megállapítható: a vajdasági magyarság nem díjazta a VMSZ kizárólagosságát, azt a törekvését, hogy a május 6-án lebonyolított választásokon maga megerősödve, a többi magyar pártot lesöpörje a politikai színtérről.
A VMSZ – leginkább a külső körülmények folytán – csak a szerb parlamentben kapott eggyel több helyet, mint 2008-ban a hárompárti Magyar Koalíció (MK). Különben a választásokon megjelent öt magyar párt mindegyike – eltérő mértékben ugyan – de veszített. Megállapítható, hogy a 2008. évi választások során elért eredményhez képest, a felénél jóval több vajdasági magyar szavazó 2012-ben még inkább a szerb pártok felé fordult.
A szerb pártok közül a Tadić-féle Demokrata Párt (DS) mellett jobban szerepelt Čanak Vajdasági Szociáldemokrata Ligája (LSV). Vannak, akik úgy gondolják, hogy ez utóbbi növekedéséhez bizonyos mértékben hozzájárult a VMSZ-es Magyar Szó c. napilapban lezajlott beállításában hamis múltidézés is, ami a vajdasági magyarok húsz évvel ezelőtti, akkor is káros, Čanak-vezette „béke-mozgalmát” igyekezett újra képbe hozni. (A lap szerkesztőségének a bénasága is utal arra, milyen nagy szükség lenne a 90-es évek elején lezajlott vajdasági magyar ébredés tudományos felmérésére.)

„Egyezzünk ki végre önmagunkkal!”

Összegezésként: végső ideje, hogy a sikertelen választási verseny lezárásaként rálépjünk arra az útra, amelyről Áder János magyar köztársasági elnök beszélt. Vajdasági magyarokként „egyezzünk ki végre önmagukkal”. Kezdjük a kiegyezést a vajdasági magyar politikai eliten belül.
Jó jel, hogy Pásztor István is, igaz félénken, csak azok számára, akik feltévednek a VMSZ honlapjára, megtette az első lépést. Nem tisztán kivehetően ugyan, de támogatja a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) egyetlen talpon maradt tartományi jelöltjét Gusztony Andrást, Temerin még tisztségben levő polgármesterét. Ez normális körülmények között nem lenne meglepő, hiszen Pásztor István az elmúlt évek során Gusztony Andrásról már többször mondott kedvező véleményt.
Figyelemmel a tényre, hogy Topolyán a botladozó VMDP-sek cserbenhagyásával (ne mondjunk manipulációt) a községi választási bizottságban tevékenykedő helyi VMSZ-es tisztségviselők legalább egy mandátumtól „megszabadították” pártunkat, Pásztor lépése fordulatot jelenthet.
Jelenthet, mert ma már többre van szükség. Például arra, hogy a VMSZ vezetője lapjában, a Magyar Szóban is tegye közzé támogató nyilatkozatát. Mint ahogy arra is, hogy a temerini vezetők a helyi lapban megtegyék ugyanezt.
Előre méltányolva a lehetséges további gesztusokat, a VMDP elnökeként, felkérem pártunk tagjait és szimpatizánsait, hogy vasárnap május 20-án menjenek el szavazni. S ahol vannak ilyenek, támogassák a VMSZ még lábon álló jelöltjeit. Indítsuk el így, alulról jövő kezdeményezéssel pártjaink célszerű, programra alapozott közeledését. A vajdasági magyarok között érzékelhető politikai hangulat alapján állíthatom, hogy az ilyen támogató nyilatkozatok – nemcsak Temerinben – találkozhatnak mindazok elismerésével, akik számára nemzeti összetartozásunk nem üres szólam, amelyet csak akkor hangoztatnak, ha ebből közvetlen hasznuk származhat.

Gusztony András nem akárki

Gusztony András, temerini polgármester, a VMDP tartományi egyéni jelöltje, ha megválasztják, úgy képviselheti a dél-bácskai magyarok érdekeit, hogy közben előbbre viheti nemzetrészünk egészének az ügyét is. Aki elolvassa Gusztony konkrét, kellő szakértelemről tanúskodó alábbi ajánlóját, meggyőződhet róla, hogy a reményeim szerint a közös VMDP-VMSZ jelölt a tartományi képviselőház képviselőjeként is telitalálat lenne nemzeti közösségünk egésze számára.
Igen, tudom a szavazótestület nemzetiségi összetétele Temerinben kedvezőtlen. Ezért lenne különös jelentősége az utolsó pillanatban létrejött összefogásnak. Azon túlmenően, hogy a magyar szavazók teljes, vagy majdnem teljes megjelenése az urnák előtt kellemes meglepetést okozhat, Temerinben a VMSZ táborból érkező szavazatok, egy új kezdet ígérete is lehetnek.
Normális időkben talán erre sem lenne szükség, mégis jelzem: Gusztony Andrást a választási kampányban minden oldalról igyekeztek kikezdeni, de a számlájára írható visszaélést senki sem tudott ellene felmutatni. A pártbéli társait ez természetesen nem lepi meg, mégis úgy gondolom, ezek a kvalitások manapság nemcsak bizonyosságot, de politikai garanciát is jelenthetnek.
Lépjünk közösen az új egység felé!
Ágoston András (VMDP Hírlevél)