Mladić keze benne volt a szerbek minden bűncselekményében Boszniában

Szinten pontosan egy évvel Ratkor Mladić őrizetbe vétele után szerdán Hágában megkezdődött az 1992-1995-ös boszniai háború volt szerb katonai parancsnokának a pere a Nemzetközi Törvényszéken. A per Dermot Groome ügyész nyitóbeszédével vette kezdetét, amelyben kifejtette: Mladić tábornok bűnös szándéka arra irányult, hogy etnikailag megtisztítsa Bosznia-Hercegovina nem szerbek lakta területeit, elüldözze a boszniai muzulmánokat és horvátokat az ország nagy részéről, amelyre a szerbek igényt tartottak, s az ügyészség minden ésszerű kétséget kizáróan bizonyítani kívánja, hogy Mladić keze benne volt a boszniai szerbek minden bűncselekményében a szarajevói Markala piactér lövetésétől kezdve a srebrenicai népirtásig.
Groome megjegyezte, hogy a boszniai szerbek vezetése 1992 májusában részletesen kitervelt és összehangolt támadást indított a nem szerb nemzetiségű boszniaiak ellen, a támadások néhány helyütt a népirtás fogalmát is kimerítették, "a világ pedig hitetlenkedve bámulta, miként szenvednek települések és falvak Európában".
Mladićot 1992. május 12-én kinevezték a boszniai Szerb Köztársaság Hadseregének (VRS) vezérkari főnökévé, aki ettől a pillanattól kezdve részt vett súlyos nemzetközi bűncselekmények elkövetésében és felelőssé vált a Bosznia nagy részén folytatott etnikai tisztogatásért.
Arról a politikai környezetről, amelyben az említett események lejátszódtak, az ügyész elmondta, hogy Radovan Karadžić boszniai szerb elnök Szerb Demokrata Pártja (SDS) szoros kapcsolatban állt Slobodan Milošević akkori szerb elnökkel, aki úgy hitte, hogy a szerbeknek ellen kell állniuk minden olyan kísérletnek, amelynek az a célja, hogy Jugoszlávia úgy essen szét, hogy a szerbek különböző államokban éljenek.
Groome szerint elsőként a horvátországi szerbek kiáltottak ki autonóm területeket, és kezdték meg az általuk szerbnek tekintett területeken az etnikai tisztogatásokat.
Az ügyész térképeket mutatott fel Bosznia háború előtti demográfiai összetételéről, valamint arról, hogy a VRS tevékenysége következtében miként változott meg a lakosság etnikai összetétele; az új határokat az ügyész szerint Karadžić és Momcilo Krajišnik akkori boszniai szerb parlamenti elnök találta ki.
Karadžić 1991 októberébe figyelmeztetett, hogy ha Bosznia kikiáltja függetlenségét, vérontás lesz és a boszniai muzulmán nép megsemmisül - tette hozzá az ügyész, aki szerint a boszniai szerbek új államának megteremtésére vonatkozó Karadzic-terv két kulcsfontosságú elemből állt: területiből és demográfiaiból.
A boszniai szerb vezetés hat stratégiai cél megvalósítását tűzte ki Mladić elé: a szerb nép állami elhatárolását a másik két (horvát és boszniai muzulmán) néptől, a boszniai lakosság nemzetiségi összetételének megváltozatását; folyosó kiépítését az északkelet-boszniai Semberija régiótól (a horvátországi) Krajináig, folyosó létesítését a Drina folyó völgyében, határok létesítését az Una és a Neretva folyók mentén, Szarajevó két részre osztását, valamint tengeri kijárat biztosítását a boszniai Szerb Köztársaságnak.
Az ügyész szerint Mladić tudatában volt annak, hogy ezek a célok nem valósíthatóak meg a nem szerb lakosság elűzése, más területekre történő áttelepítése nélkül, erről tanúskodik az a kijelentése is, hogy "az emberek nem pénzérmék, sem kulcsok, hogy csak úgy áttegyük őket egyik zsebből a másikba".
"A célokat először 1992. május 12-én hozták nyilvánosságra, s bár törvényességük továbbra is vitatható, tény, hogy megvalósításuk számos súlyos bűncselekmény elkövetését jelentette" - hangsúlyozta Groome.
Az ügyész kitért arra is, hogy az egykori Jugoszláv Néphadsereg (JNA) élvezte a lakosság nagyfokú bizalmát; az emberek bíztak abban, hogy a hadsereg alkotmányos kötelességéhez híven minden jugoszláviai nemzetiséget megvéd. Iratok bizonyítják azonban, hogy a JNA 1992 májusában - mielőtt kivonult Boszniából - Karadzic pártjával együtt 70 ezer szerb önkéntest fegyverzett fel.
Groome felsorolt számos olyan bűncselekményt, amely szerinte Mladićot terheli, beleértve Szarajevó 44 hónapon át tartó ostromát, lakott települések ágyúzását és orvlövészekkel történő lövetését, aminek - mint mondta - nem volt semmilyen katonai célja, egyedül a polgári lakosság megfélemlítését célozta. Miután Szarajevó felett repülési tilalmi övezetet létesítettek, a VRS módosított légibombákat kezdett bevetni, amelyek nagyon pusztító erejűek voltak, és hírhedtek pontatlanságukról. Az ügyész szerint semmi kétség nem fér hozzá, hogy Mladić személyesen ellenőrizte az ágyúzást és azt, ki mehet be Szarajevóba és távozhat onnan, s még Miločević is véresnek és bűncselekménynek tartottak a város ostromát.
Groome bemutatott egy hangfelvételt, amelyen Mladić "rekreációs sportként" beszélt az orvlövészek tevékenységéről, sőt megemlítette, hogy maga is ölt, bármikor elhaladt Szarajevó mellett.
Az ügyész beszélt a fogolytáborokban uralkodott embertelen körülményekről is, és számos ilyen tábort név szerint is megemlített. Az emberek bezárásának szerinte kettős célja volt: az etnikai tisztogatás mellett a foglyokat túszként tartották. Groome kitért arra, hogy a boszniai szerb állásokra mért NATO-csapások után a VRS 1995. május 26-tól június 19-ig az ENSZ-erők (UNPROFOR) mintegy 200 katonáját is túszként tartotta fogva. Mladić az UNPROFOR parancsnokának elismerte, néhány túszt a NATO lehetséges célpontjai közé tartozó létesítményekben őriztek, s halálukkal fenyegetőzött (újabb támadások esetére).
Az ügyészség bevezető beszédét csütörtökön fejezik be. (MTI/Tanjug/HINA)