"A kisebbségi média nem érdekvédelmi szervezet"

Interjú Lovász Attilával a szlovákiai Pátria Rádiónak és a Nemzetiségi Műsorok Központjának igazgatójával

A mi célunk az, hogy ne legyünk görcsösen kisebbségi médium, hanem jó médium - jelentette ki a felvidéki Lovász Attila, a Pátria Rádiónak és a Nemzetiségi Műsorok Központjának igazgatója. A vele készült beszélgetést ismertetjük.

Hány nyelven sugároz műsort a közszolgálati média a Felvidéken?

A közszolgálati média a Felvidéken hét nyelven sugároz műsort. A legnagyobb mértékben természetesen magyarul, hiszen félmilliós kisebbségről van szó. A többi nyelven pedig a számaránynak megfelelően. A Pátria Rádió teljesen önálló magyar adással rendelkezik saját frekvenciával, önálló szerkesztőséggel. Reggel hattól este hatig hallgatható magyar adás. A televízióban naponta van nemzetiségi műsor bizonyos elosztásban. A cél az, hogy napi másfél óra nemzetiségi adás legyen. A Pátria Rádió primáris, tehát piacvezető médiumként viselkedik. Fő műsoridőben harcol a hallgatókért, nem veszi figyelembe, hogy más, gazdagabb, nagyobb rádióadók milyen műsort adnak. Így sikerült egy új műsorstruktúrával napi 36 ezerről 98 ezerre emelni a hallgatottságot. A televízióban szekundáris médium vagyunk. Ahhoz, hogy vezető szerephez jussunk önálló csatornára lenne szükségünk.

Milyennek látja a kisebbségi nyelveken sugárzó médiák szerepét, min kellene változtatni, hogy jobb legyen?

Az a bajom, hogy ez a média mindig kisebbségi akart lenni. Hangsúlyozta azt, hogy kisebbségi. Ennek a végeredménye az lett, hogy bizonyos időszakokban, a túlhangsúlyozott kisebbségbe, az unalomba csapott át. Nem jó műsorok készültek, és nem azt nézték az emberek, hanem inkább a magyarországi, vagy a szlovák adók műsorát – kimondottan jó kereskedelmi adók vannak Szlovákiában. A mi célunk az, hogy ne legyünk görcsösen kisebbségi médium, hanem jó médium.

Ez azt jelenti, hogy az identitás megőrzése és továbbvitele lehetséges akkor is, ha nem hangsúlyozzuk túl a kisebbségi témákat?

Azt gondolom, ha kimondottan hangsúlyozzuk, hogy kisebbségi médium vagyunk, akkor a nemzeti közösség ellen fordulunk. Szociográfiai ismeret, hogy a periféria a központ felé igyekszik. A mai szlovákiai magyar, szlovák, ruszin fiatal, ugyanúgy IN akar lenni, mint a többségi fiatal. Ha a mindenáron kisebbségi médiumot hallgatja, akkor nem kapja meg ezt az érzést, hanem ő lesz a kicsi, az elnyomott, a nem teljes értékű. Mi nem hangsúlyozzuk azt, hogy kisebbségi médium vagyunk, hanem úgy ápoljuk a magyar nyelvet, hogy a bemondóink, a műsorvezetőink gyönyörű, pallérozott nyelven beszélnek. Tőlük kell megtanulni a szép, szabatos magyar nyelvet, nem pedig a nyelvtanfolyamokon. Így teszünk a legtöbbet a magyar kultúráért.

De hol az érdekvédelem helye?

A kisebbségi kultúra már nagyon régen nem az, hogy színt játszunk, kart éneklünk, hímezünk. Én tizennégy évig folklorista voltam, de felejtsük el azt, hogy a kisebbség az folklór. Felejtsük el azt, hogy a kisebbség az egzotikum. Nem akarunk egzotikum lenni. Emberek akarunk lenni, akik élik az életüket, csak éppen más nyelven, mint a többség. Ehhez a médiának olyannak kelle lennie, hogy ugyanazt teszi, mint a többségi média. A különbség csak az, hogy más nyelven szólal meg, de jó rádió, jó televízió akar lenni. Ezzel többet tettünk, mint ha hangsúlyoznánk a kisebbségi feladatokat. Mindig azt állítottam, hogy a média nem érdekvédelmi szervezet. Tájékoztató, vagy szórakoztató funkciója van. Mi akkor védünk érdeket, ha érdekessé tesszük az adásainkat, hogy az emberek minket hallgassanak. Mert akkor magyarok, ruszinok, ukránok romák akarnak maradni, és nem rohannak a többségi sugárzók felé, és nem fognak nyelvet felejteni és elhagyni - amire a Felvidéken sajnos sok példa van.

Hogyan alkalmazható ez az elv a gyakorlatban a tudósítás, a jelentés készítése közben?

A hír, a tudósítás olyan műfaj, mint a matematikában az abszolút számok: nincs nemzetisége, nincs előjele. Egy esemény vagy van, vagy nincs. Vagy történt rajta valami, vagy nem. Az nem magyarul, szlovákul, szerbül történt, hanem történt. Tudomásul kell vennünk, hogy a hír a CNN-ben pontosan az a műfaj, mint a Vajdasági Rádióban és Televízióban. A véleményműfaj, az egy külön kérdés. Szerintem vita tárgyát képezi, hogy való-e a közszolgálati médiumba. Ha igen, akkor nagyon oda kell figyelni az arányra. Nincs kisebbségi hír, nincs kisebbségi tájékoztatás. Tájékoztatás van. Az újságíró legyen hű a tényekhez. Ha jól rakja össze a tényeket, akkor nagy valószínűséggel jól tudja térképezni a valóságot. Az igazság keresését hagyjuk a filozófusokra, a művészekre és a teológusokra. Mert a nagy igazságot ők keresik, mi a valóságot képezzük le. És annak nincs nemzetisége.
Orovec Krisztina, Jergić Julianna