Tisztázásra váró fogalmak

Vannak politikai fogalmak, olyanok, amelyek évek óta itt lebegnek közöttünk, s botladozunk bennük, de nincs közös értelmezésük. A magyar-magyar viszonyrendszerben zajló korszakváltás, a Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) megköveteli az egyeztetett álláspontok kialakítását, különben még a nemzet tényleges helyzetét sem tudjuk akár csak többségi véleménnyel meghatározni.
S akkor hol vannak még a ténylegesen egyeztetett, a nemzet egészének érdekében kezdeményezett politikai akciók. A Kárpát-medencében és a nemzetközi politikai színtéren is.

Újra a bizalmi minimumról

Itt van mindjárt az autonómia, a kisebbségi ügyeink szempontjából kulcsfontosságú intézménye. Nézzük meg, ki hogyan értelmezi a fogalom gyakorlati, politikai tartalmát?
Talán nem véletlen, hogy a választások előtt elfogadott politikai programok, szinte mindegy, hogy a Felvidéket, Erdélyt, vagy a Vajdaságot vesszük-e alapul, a tartalmi meghatározásokkal nem foglalkoznak. Jó, ez egy kicsit sommás megállapítás. A Felvidéket kivéve, mindenütt megjelenik az autonómia eszméje. Csakhogy a több mint két évtizedes tapasztalat azt mutatja, hogy a választások után egy-két kivétellel eddig minden magyar kisebbségi párt, ha a hatalom közelébe került, ha felcsillant előtte a „kormányzati felelősségvállalás”, vagy csak a pártalapú munkahelyek sikeresebb megszerzésének esélye, szó nélkül elfogadta a helyben érvényes, a hatalmi többség által felállított bizalmi minimumot. Ami általában magában foglalja az autonómiáért folytatott küzdelemnek a „stratégiai partnerség” idejére történő felfüggesztését. A tapasztalat azt mutatja, hogy már a „kormányzati felelősségvállalás” reménye is lebénítja az autonómiáért folytatott küzdelmet. Így az autonómiaigény üres szlogenné válik. Ebben a politikai közegben a vezető többségi hatalmi párt könnyen ráveszi a reménykedőt más, a magyarok szempontjából semleges, vagy éppen azokkal ellentétes érdekeinek kiszolgálására.
A „bizalmi minimum”, vállalása nemcsak az autonómiáért folytatott küzdelmet szereli le, de magában foglalja a politikai színtéren esetleg megnyilvánuló autonómiatörekvések semlegesítését, kisiklatását is. Kell-e sorolni Erdélyben a Romániai Demokrata Szövetség (RMDSZ), vagy a Vajdaságban a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) évtizedes tevékenysége során kimutatható, rendre ismétlődő autonómiaellenes akciókat, amelyek a választók tudatában tartós politikai magatartásként jelentkeznek. Ami ellen nem érdemes és főként nem kifizetődő harcolni.

A kisebbségi jogok minimumának árnya

Jó példa erre az RMDSZ nemzetközileg is szervezett igyekezete, hogy az európai polgári kezdeményezés képében a minimális kisebbségi jogok kódexének húsz éve pangó eszméjét váltsa európai kerettörvénnyé. Ez a pártot (sajnos) nem akadályozta meg a lezajlott választásokon való sikeres szereplésben. Emlékezetes a VMSZ 2008-ban tanúsított szégyenteljes magatartása, amikor az akkori hárompárti Magyar Koalíció (MK) autonómiakoncepcióját elárulva, hozzájárult a nemzeti tanácsokról szóló viszonylag tűrhető törvénytervezet „átdolgozásához”, s a törvény 2009-ben történt autonómiaellenes változatának elfogadásához.
Mi a Vajdasági Magyar Demokrata Pártban (VMDP) négy éve követeljük, de csak remélni tudjuk, hogy előbb-utóbb mégis sor kerül a két szöveg tudományos, és politikai összehasonlítására. Az olyannyira szükséges többségi vélemény kialakulására. Legalább abban a vonatkozásban, hogy a nemzeti tanácsokról szóló 2009-es autonómiaellenes törvény nyomán létrejött Magyar Nemzeti Tanács (MNT) miért nem autonómia. S hogy a testület, kebelében DS-es magyar tagokkal, hogyan válhatott röpke két év alatt a szerb hatalom eszközévé. Olyan hatékony eszközzé, amellyel, a kisebbségi szavazók tömegei számára szinte észrevétlenül, érvényesítheti a szerb nemzeti célt, a magyar és más kisebbségek tényleges autonómiaigényének kisiklatását.
Az érdekérvényesítés a Kárpát-medencében zajló kisebbségi politikai diskurzus másik fontos, leginkább kisüresedett fogalma. Íme, egy vajdasági példa.

Egy adai kampánygyűlés tapasztalatai

Pásztor István nagycsütörtökön Adán választási kampánygyűlést tartott. A világhálóra is felkerült felszólalásában arról igyekezett meggyőzni a nagy magyar többségű Tisza-menti város megjelent szavazópolgárait, hogy a május 6-i parlamenti és általános választásokon szavazzanak a saját jól felfogott érdekeiknek megfelelően.
A VMSZ elnöke szerint a „május 6 és 22 arról szól, hogy a vajdasági magyar közösség meg tudja-e őrizni azt a politikai befolyását, amivel jelenleg rendelkezik?
Elemi érdekünk, hogy azt a bizonyos százezer szavazatot össze tudjuk rakni, hogy hat parlamenti helyünk legyen Belgrádban, 12-3-4 legyen Újvidéken, hogy Adán mi legyünk a többségi partner. Hogy Szabadkán visszakerüljünk, hogy Zentán visszakerüljünk, s nyolc önkormányzatot vezessünk. Ez a mi elemi nemzeti érdekünk”.
Miután így ecsetelte a VMSZ „ambícióit”, rátért az érdekérvényesítés mibenlétére.
Olyan folyamatokat indítottunk el az elmúlt négy évben – mondta – amiket Istentől lenne vétek elveszíteni, megszakítani, veszni hagyni, megroggyantani”. A VMSZ elnöke Adán három ilyet sorolt fel:
– Nézzék meg ezt a mérhetetlen erőfeszítést, amit a Magyar Szó tesz, hogy technikailag, műszakilag frissességben, üzenetben, tartalomban megfeleljen. Elképzelhetetlen a továbbvitele az ösztöndíjprogramunknak, amelyet az MNT-n keresztül indítottunk el. Ötszáz gyerek kapott az idén egyetemi ösztöndíjat. S a következő 500 gyerekre, a következő iskolaévre megvan a pénz. Azt sem engedhetjük meg magunknak, hogy ne fejezzük be azt a rengeteg fontos beruházást, amit elkezdtünk. Például az Európa Kollégiumot Újvidéken. Hogy háromszáz ötven gyerek tudjon ott tanulni – jelentette ki Pásztor.

Nincs kampány világos üzenetek nélkül

Hagyjuk most a számokat. A képviselők és a meg- és visszahódítandó önkormányzatok számát.
E kampányfellépésnek legalább három gyengéje van.
A legfontosabb: nem veszi figyelembe, hogy Adán a 2008 óta a Tadić-féle Demokrata Párt (DS) soraiból megválasztott, magyar polgármester irányítja a várost. Persze a VMSZ csöndes együttműködésével. Nem lett volna ésszerű (ha már a VMSZ vissza akarta hódítani az adai önkormányzatot), hogy Pásztor leszedi a keresztvizet Bilicki Zoltán polgármesterről? Dehogynem. Csakhogy a VMSZ anélkül, hogy erre nyilvánosan bárki kérte volna, előre elkötelezte magát a DS mellett. S az adott szó kötelez. Még az ilyen mérvű mélységes bizonytalankodásra is?
Nem arról kellett volna mégis beszélni a jó adai választópolgároknak, ami a VMSZ-t a szavazók javára megkülönbözteti a folyton ígérgető DS-től? Elmondani például, hogy a pénzt az 500 ösztöndíjra nem a DS és Belgrád, hanem éppen Budapest adta? S hogy Budapest az ötszáz ösztöndíjat már a következő évre is biztosította? Pásztor úgy látszik, jobbnak látta, ha nem bolygatja a Budapestről érkező támogatások ügyét, hiszen akkor elhangozhatott volna a logikus kérdés, vajon az MNT miért nem iktatta be a pályázati kritériumok közé a kettős állampolgárságot. Mert nem mindegy, hogy a jelentkezők kérték-e, vagy sem a nemzethez való tartozás e közjogi bizonyságát, vagy sem.
Végül, ha Pásztor komolyan meg akarta szerezni a többi között az adai önkormányzatot is, de nem kívánt keményen szembemenni a „stratégiai partnerrel” (ami már magában is szarvas hiba), tovább érvelhetett volna azzal, amit a polgárok a DS-től úgy sem kaphatnak meg, de amiből még a jelenlevők unokáinak is haszna származhat. Például a tényleges magyar autonómiával, vagy a nemzeti egység értékeivel, illetve annak a kettős állampolgárság útján történő megerősítésével.
Miért nem mondta ki, „fennhagyva” a keresztvizet a DS-es polgármester fején, s lehetőséget adva a későbbi községi szintű együttműködésre, hogy aki az ilyen értékek érvényesülését szeretné, az szavazzon nyugodtan a VMSZ-re az önkormányzati választások szavazólapján is? A DS-szel való együttműködésre attól még sor kerülhetett volna.
Érthetetlen a túlzott lojalitás (lehetne súlyosabb kifejezést is használni), amellyel a VMSZ elnöke a DS iránt viseltetett azon a nagycsütörtöki kampánygyűlésen. Hogy mi lett az eredmény?
Hát, az, ami kiderül a VMSZ-es Magyar Szó c. napilap (mellékelt) tudósításából. Az adai szavazók immár abszolút többséghez juttatták a DS-t, s a fiatal adai polgármestert, Bilicki Zoltánt másodszor juttatták polgármesteri tisztségbe. Úgy látszik vele és a DS-szel elégedettek voltak. Pásztorral nem.
Ágoston András (VMDP Hírlevél)