Szerbia polgárainak egyötöde él szegénységben

Meddig terjed az átlagos szerbiai család tűrőképessége négy nehéz, válságos év után - A havi fizetés ugyanannyi, 360 euró, de a foglalkoztatottság csökkenése miatt többen osztoznak rajta

Szerény vasárnapi ebéd, némi élelmiszer a vacsorához és a holnapi reggeli. A számla 3000 dinár, a fizetés 210 nap múlva esedékes. Szerbia polgárai valamikor hónapokon keresztül törlesztették a háztartási gépeket, az autót, a nyaralást. Mostanában mind kevesebbet utaznak, a ház körüli javításokat is inkább halogatják, az autók többet állnak a garázsban, vagy a parkolóban, az élelmiszert pedig késleltetett fizetésre vásárolják. A jövő év elején esedékessé váló csekk majd emlékezteti őket a rég elfogyasztott ebédre, sokan pedig azt kérdezik, miről mondjanak még le, hogy legyen a következőre.
Szerbia 2008 végén merült el a gazdasági világválságban, a kievickélésre pedig még mindig semmi lehetőség. Azóta - a Köztársasági Statisztikai Hivatal munkaerőről szóló felmérésének adatait böngészve - félmillió ember maradt munka nélkül. Közülük formálisan foglalkoztatottak azok, akik "feketén" dolgoznak, valamint mintegy 110 ezer földműves.
Azok, akik továbbra is munkaviszonyban vannak, ha az átlagbért nézzük, nagyjából ugyanannyit keresnek. 2008-ban a keresetek átlagban 357 eurót tettek ki, az idei év első negyedében 362 eurót. A probléma azonban az, hogy ez az egyetlen fizetés ma több embert tart el, mint akkoriban.
- A hozzánk tartozó üzletek adatai azt mutatják, hogy 2008-tól máig a forgalom 26,5 százalékkal csökkent - mondja Dragoljub Rajić, a munkaadók uniójának munkatársa. - Vannak különbségek régiónként, de nem számottevőek. A jelzett időszakban a magánszektorban, az államitól eltérően, csökkentek a bérek. 2008-ban 390-450 euró között alakultak, most pedig ott vannak 300 és 340 euró között. Pontosan annyival csökkent, amennyivel a vásárlóerő is. A kilátások kedvezőtlenek és nem hinném, hogy egyhamar javulás áll be. Amennyiben az új kormány valóban hozna őszig valamilyen ösztönző intézkedéseket, annak eredményeit a jövő év végén láthatnánk. Akkor, amikor a bérek is emelkednének és a foglalkoztatottság is nőne. Ebben a pillanatban nagyon kevés cég képes profitot megvalósítani. Pedig az új munkahelyek nyitásának ez a feltétele. Ehelyett vállalataink többsége továbbra is veszteséges, ami azt jelenti, továbbra is takarékosságra kényszerülnek.
S miközben a hivatalos statisztika azt mutatja, hogy a fizetés, dinárban nézve, hónapról hónapra magasabb, euróban kifejezve pedig stagnál, azok száma, akik ezt a fizetést megkapják, egyre csökken. A legutóbbi adatok szerint Szerbiában minden negyedik munkaképes polgár - munkanélküli. Amennyiben ezt az átlagfizetést annyi felé osztjuk, hogy azokra is jusson, akik nem kapnak, a statisztika már egészen másként alakul. A fizetések teljes összegét osztja a lakosság számával hónapról hónapra Miroslav Zdravković közgazdász. Májusban, derül ki számításaiból, a szerbiai átlagpolgárnak havonta 9.917 dinár állt a rendelkezésére. Az újvidékiek költhettek a legtöbbet, fejenként 18.430 dinárt, de Ópáva lakosainak például mindössze 1.660 dinárból kell kihúzniuk elsejétől elsejéig.
Ekkora bevételekkel pedig szinte mindenki "rászolgált" a népkonyhákra. A válság évei megnövelték a "hivatalosan" is szegényeknek számítók számát. Három évvel ezelőtt a szegénységi küszöb alatt Szerbia polgárainak 6,3 százaléka élt, ma már 9,2, ami majdnem 700 ezer embert jelent. Vagyis, minden tizedik polgár kevesebb, mint havi 8.500 dinárból él. Ennyi pénzből pedig az emberfia vehet magának naponta egy vekni kenyeret, egy liter tejet, egy kiló krumplit és 20 deka parizert, de a legolcsóbból.
- Természetesen a 8.500 dinár nem elegendő, tekintettel az árak és a költségek emelkedésére - mondja Vladimir Božanić, a Köztársasági Statisztikai Hivatal felméréseket végző osztályának vezetője. - Ezt a határt az ember minimális napi kalóriaszükséglete alapján állapították meg, amely ahhoz kell, hogy életben maradjon, s ezt a minimumot hangolják össze minden évben az infláció növekedésével.
Božanić elmondta, a jövőben a szegénységi küszöböt az európai metodológia alapján fogják meghatározni, amiből majd az derül ki, hogy kétszer annyi polgár él Szerbiában a szegénységi küszöb alatt. A durva számítások azt mutatják, hogy 18-20 százalék között van a számuk, más szóval, Szerbia polgárainak egyötöde él a létminimum peremén. Abban a szakemberek is egyetértenek, hogy a fent említett összeg csak a puszta "éldöglődésre" elegendő. Vladana Hamović közgazdász úgy véli, ez az összeg csak a létfenntartáshoz szükséges alsó küszöböt tudja biztosítani.
- A legalapvetőbb élelmiszerek, a kenyér, tej, zöldségfélék mellett olykor valami olcsóbb felvágott is belefér, ami azt jelenti, hogy a szegénységi szinten élő polgárok ezen kívül, szó szerint, mindenről lemondanak - mutat rá Hamović.
S hogy mennyi lemondásra kényszerülünk még, azt senki sem tudja megmondani. A közgazdászok számára világos, hogy nem létezik rövidtávú tartós javulás. Hogy ilyenben egyáltalán reménykedhessünk, ahhoz ki kell várnunk azt, hogy Szerbiában meginduljon a termelés. Legalábbis így gondolja Ivan Nikolić közgazdász.
- Először tehát takarékoskodnunk kell, majd ezt kell befektetni a termelés elindításába - véli Ivan Nikolić. - S ha az új kormány tesz is lépéseket ebbe az irányba, komolyabb eredményekre csak megbízatása vége felé számíthatunk. Feltéve természetesen, ha megéri a megbízatása végét. A befektetések jelentik a megoldás kulcsát. Enélkül nincs termelés, s nincs GDP növekedés sem. A termelés az, ami minden tekintetben elsőbbséget kell élvezzen, s aminek minden egyéb célon felül kell emelkednie. Elengedhetetlenek a fájdalmas reformok is, amelyekről már rengeteget beszéltek, csak éppen szinte semmit nem valósítottak meg belőlük. Nincs értelme tovább mesélni, viszont csak ez a fenntartható út. Mi eladhatjuk a Szerbiai Villanygazdaságot. Kapnánk érte néhány milliárd eurót, s egy ideig szépen élnénk is, de ez mesterséges, nem fenntartható módszer.

Európai és szerbiai mércék

Az európai mércék szerint szegénynek számítanak mindazok, akiknek havonta 598 eurónál kevesebb jut. Európában használatos a relatív szegénység fogalma is, ezek azok, akik havi bevétele nem haladja meg az átlagbér 60 százalékát. Szerbiában még csak az abszolút szegényekkel foglalkoznak. Ezek azok a polgárok, akiknek havonta kevesebb jut, mint amennyi a létfenntartásukhoz kell. Ez az összeg jelenleg 8.500 dinár.
A nyugdíjasok, akik jóval az átlag alatti juttatást kapnak, már rég "megugrották" a tűrőképesség határait. Ezért kényszerülnek dolgozni öreg napjaikra is. - Elég nehéz manapság 9.800 dináros nyugdíjból megélni - mondta a Novostinak egy zimonyi nyugdíjas asszony. - 35 szolgálati év után most arra kényszerülök, hogy eljárjak házakhoz takarítani, gyerekekre felügyelni, hogy egyáltalán megéljek valahogy. Különben nem jut elegendő pénz élelemre és a gyógyszereimre. S egyre nehezebben tudom kifizetni a közüzemi számlákat is. (Novosti)