A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
A tisztázódás folyamatai
Betűméret:
Ha hallgatjuk a külhoni magyar pártok vezetőit, minél nehezebb helyzetben van a magyarság, annál több ötlet kerül elő arra vonatkozólag, hogy az egyre devalválódó parlamenti netán kormányzati jelenlét hogyan váljon tényleges hozadékkal kecsegtető politikai befolyássá. S azt hogyan kell legtöbb haszonnal kivetíteni a kárpát-medencei kis magyar-magyar galaxisba. A határon túli magyar egypártok Tusnád után az eddiginél is kellemetlenebb helyzetbe kerültek. Amennyiben Tusványos haszna csak annyi lenne, hogy világossá vált a nemzetpolitikát s ezzel a Nemzeti Együttműködés Rendszerét (NER) érintő elvi, s gyakorlati hozzáállásban megmutatkozó különbség, már ezt is fontos eredménynek kell tekintenünk. Az igazi, a nemzetpolitika egészét befolyásoló hozadék azonban az, hogy egy kicsit a romániai népszavazásra támaszkodva, világosan elkülönültek a kétpólusúvá vált kárpát-medencei magyar politikai elit törekvéseinek egymással szemben álló jól körülhatárolt jellemzői.
A magyar kisebbségi elitek helyi többségi hatalomhoz simuló szárnya, akár szűkölve, önmagának is ellentmondva közeledik az aktuális kormányzatokhoz. Külön, a nemzeti közösség egészét érintő követelései, mint amilyen az autonómia – nincsenek. A nemzeti oldal sebeit nyalogatja, viszont – leginkább az autonómia követelésének formájában – felteszi a lécet. Jó példa erre Berényi József tusnádi kijelentése, miszerint „a Felvidéken magyarként való megmaradásunk érdekében bátor politizálásra és az önkormányzatiság eszközeire van szükség”. A mindig óvatos Magyar Koalíció Pártja (MKP) elnökének ez a nemzet egészének politikai színterén való megnyilvánulása jól szemlélteti, hogy a kétpólusúvá vált magyar elitek között hol a határ, amely őket elválasztja.
A vajdasági magyar politikai elit és a léc
Lehet nagyokat mondani, ahogy tette ezt Pásztor István Tusnádon, de a tényleges hatás eléréséhez sokkal többre van szükség.
A VMSZ célja, így Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, hogy ne csökkenjen a magyarság politikai befolyása Szerbiában. Mintha eddig lett volna ilyen befolyásunk. A Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) rögtön a magyar pártok választásai fiaskója után javasolta, hogy a magyar pártok tegyék fel közösen a lécet. Lépjenek fel közös követeléssel a szerb politikai elit felé, hiszen a magyar szerb érdekek húsz éve keresztezik egymást, s eddig mindig a magyarok húzták a rövidebbet. Nincs sem magyar iskolahálózat, sem önálló döntéshozatali fórum, sem olyan egység, amelyből legalább egy párt ki ne ugrott volna, ha a kívánatos morzsát látott lehullani a szerb politikai elit asztaláról.
Visszatekintve, a vajdasági magyarságnak tényleges politikai befolyása csak a történelmi VMDK idején (1990-1994) volt. Mert akkor egységben fel tudtuk tenni a lécet. Egy ideig töretlenül álltunk az autonómiakövetelésünk mögött. Mihelyt – a VMSZ létrejöttével – kétpólusúvá vált a vajdasági magyar politikai elit, a helyi hatalomhoz simuló szárnya akár a legértéktelenebb konc reményében, a VMSZ vezetésével, mindig feladta a tényleges magyar autonómia iránti igényt. Vagy ahogy a minap az egyik szabadkai vállalkozó, amolyan botcsinálta politikai elemző szerepében nyíltan kimondta, a bölcs dolog az, ha a kisebbségi (legnagyobb, legbefolyásosabb stb.) magyar párt mindig a hatalmon levő szerb párthoz csatlakozik. Ő csak tudja, hiszen a sikeres vállalkozását pont egy ilyen helyi odafordulásra alapozta.
Nem telt bele egy egész nap sem, s mit ad Isten, a Magyar Szó ma címoldalas információban hozta Pásztor nyilatkozatát miszerint „esélyt kell adni a kormánynak. Mármint a Dačić-féle új szerb kormánynak. A politikai piruett láttán a VMSZ-es média még csak fel sem szisszent. Mintha a helyzet csak annyiban változott volna meg, hogy a Tadić-féle Demokrata Párt (DS) a VMSZ stratégiai partnere többé nem említendő véd- és dacszövetségesként.
Valóban igazat kell adnunk említett politikai elemzőnek. Ez a fokozatosnak tűnő, ámde határozott átállás, ha csak az egypárti csoportérdekekre vagyunk figyelemmel, indokoltnak, sőt bölcsnek látszik. Dačić kormányfőnek ugyanis a VMSZ „külső” politikai támogatása már úgy hiányzott, mint egy falat kenyér.
Csakhogy, mindez nem a vajdasági magyarság érdeke. A Nemzeti Együttműködés Rendszeréhez sincs semmi köze. A VMSZ, mint már annyiszor, most is a szerb nemzeti érdek oltárán hozott áldozatot.
Lehetne sorolni az érveket, de minek? Mégis, álljon itt egyetlen egy – mutatóban. Fennállása óta ígéri VMSZ, hogy a mindenkori szerb kormány fejével folytatott tárgyalások eredményeként a Tisza menti községeket visszacsatolják a szabadkai közigazgatási körzethez. Ezt a magyar többségű területet még Milošević bontotta két közigazgatási körzetté. A szerb kormányelnökök, azóta is bódítják a VMSZ-t, az meg a magyarokat igyekszik meggyőzni arról, hogy a „stratégiai partnerek” éppen csakhogy nem engedtek. Miközben a magyar többségű körzet örökös választási cél maradt.
Jó lesz ez így?
Ágoston András (VMDP Hírlevél)
A szerbiai munkavállalók továbbra is többet dolgoznak, mint az Európai Unió átlaga, ennek ellenére fizetésük és életszínvonaluk elmarad a legtöbb európai országétól. Az Eurostat 2025-ös adatai szerint Szerbia továbbra is jóval az uniós átlag felett áll a ledolgozott heti munkaórák számát tekintve, írja a Danas.
Az...
2026. MÁJUS 31.
[ 17:33 ]
A tudósok továbbra is próbálják tisztázni az El Niño és az emberi tevékenység okozta felmelegedés közötti összetett kapcsolatot, mert együttes hatásuknak komoly következményei vannak a szélsőséges időjárási jelenségekre és a globális hőmérsékletekre nézve.
Ahogy közeledik a nyár, egyre nagyobb az esélye annak,...
2026. MÁJUS 28.
[ 20:42 ]
Véget ért az Egyesült Államok vezette nemzetépítés korszaka a Nyugat-Balkánon, az amerikai politika célja pedig nem a „megmentés” vagy az újjáépítés, hanem a stabilitás és a kölcsönösen előnyös partnerség – áll a külügyminisztérium jelentésében, amelyet a BBC szerb nyelvű kiadása elemzett szakértők...
2026. MÁJUS 25.
[ 16:55 ]
