A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Vajdasági Front – nyári (politikai) nyalánkság
Betűméret:
Miután megszületett a Szerbiai Alkotmánybíróság (USS) vajdasági autonómiával kapcsolatos ledorongolós döntése, amelyet a szerb politikai színtéren a Koštunica-féle Szerbiai Demokrata Párton (DSS) kívül egyik politikai oldal sem vall magáénak, nem kis részben a kánikula miatt, felforrósodott a vajdasági politikai közhangulat. Augusztus 5-én Živan Berisavljević, a Vajdasági Kommunista Szövetség (VKSZ) volt vezetője bejelentette: ellenállási front alakul a Vajdaságban.
Előbb a belgrádi örök ellenzéki Liberális Demokrata Párt (LDP) kapta fel az ötletet, de csakhamar ejtette is. A napokban a Čanak-párt (LSV) Vajdasági Front néven igyekszik életet lehelni az eleve bukásra ítélt mozgalomba.
Az egész hűhó szóra sem lenne érdemes, ha Slobodan Maraš, a hatalomban levő Dinkć-párt (URS) talán legerősebb vajdasági embere nem horkan fel. Szerinte azzal, hogy a jelenleg ellenzékben levő Čanak, a Vajdaság kérdését ki akarja vinni a nemzetközi politikai színtérre, az országban kelt szándékosan veszélyes feszültséget.
Még szerencse, hogy ebbe a nyári politikai perpatvarba a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) nem kíván részt venni. Erre vall Pásztor István elnök kijelentése, miszerint a VMSZ nem csatlakozik a kezdeményezéshez, mert „a front, valamiféle hadiállapotot jelent, ami nem lehet alapja semmilyen megoldásnak”.
Ez eddig rendben is lenne. Čanak soha nem tudott politikai akcióba fogni az erre kapható magyar pártok nélkül. A történelmi VMDK-val soha nem tudott megegyezni. Jó, hogy a VMSZ most nem kapta be a horgot.
Csakhogy ez nem elég.
El kell végre mondani a vajdasági magyaroknak, hogy a Vajdaság autonómiája délibáb volt akkor is, amikor még a Nagy-Jugoszláviában működni látszott. Abban az 1974-es jugoszláv alkotmányra támaszkodó időszakban kezdődött el magyarok vágtázó asszimilációja. Az pedig, amit akkor sok magyar még ma is aranykornak vél, nem volt más, mint Tito hidegháborús blokkok közötti sikeres navigációjának köszönhető nemzetközi pénzügyi támogatások viszonylag gyorsan odaveszett „eredménye”.
A talmi jólétért a balkáni polgárháborúk során a vajdasági magyarság tagjai egyénenként, de közösségként is leépülésükkel fizettek meg. Az, hogy a veszteségek és azok tényleges okozója a titoi-, majd a milosevici önkény együttesen hibáztathatók jelenlegi sanyarú helyzetünkért, ezt a magyaroknak a történelmi VMDK és annak eszmei örököse a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) mondta csak el. A VMSZ pártérdekből – természetesen az általa irányított média, s korábban a restaurációs ellenzék hathatós segítségével – a bajaink kettős okát máig sem fedte fel.
A VMDP szerint nem a DS és a hatalom közötti jelenleg alkalmazott hintapolitika a megoldás. Igen, tárgyalásokra szükség van, de azok csak akkor hozhatnak eredményt, ha mi a vajdasági magyar pártok, a tényleges, nemzeti alapú politikai autonómia követelésével feltesszük a lécet. Amit mi is, de a szerb politikai elit is jól láthat. Csak ez módszer hozhatja meg az eredményt, és Budapest támogatását.
Amíg konstruktív ellenzékiség alatt a helyzetben levő VMSZ, csak szűk pártérdekeinek érvényesítését érti, s csak ezt célozza meg, a vajdasági magyarság leépülése megállíthatatlan.
Korszakváltás Horvátországban is?
Aki korábban is odafigyelt a horvát-szerb viszonyok alakulására Horvátországban, a politikai feszültséget már korábban is érzékelhette. A horvát köztársasági elnök és a szerbek (önjelölt?) vezetője között kirobbant színvonalasnak semmiképpen sem nevezhető vitát azonban már nem lehet nem észrevenni.
Igaz, Ivo Josipović és Milorad Pupovac látszólag azon vitatkozik, hogy kinek mennyi személyes hasznot hozott a politika, ami semmiképpen sem mellékes, de ha csak egy kicsit is a dolgok mögé nézünk, látnunk kell: többről van szó.
Ami a horvátországi szerb-horvát viszonyt illeti, eddig, csakúgy, mint a többi kisantant szellemiségű szomszédos politikai eliteknél, alapvetően a Zágráb – horvátországi egyszemélyes szerb vezető – Szerbia háromszögben zajlott. Ebben a háromszögben Pupovac és a váltakozó zágrábi és belgrádi vezetők között valamiféle partneri kapcsolat jött létre, amely a legfontosabb bilaterális kérdéseket (menekültügy, az államhatár kijelölése) kivéve, hosszú évekig, még a háború alatt is működőképesnek bizonyult. Olyannyira, hogy Pupovac hetilapja a szerbek iránti horvát viszonyulás legsúlyosabb hibáit is kiteregethette. Amire a magyarok vonatkozásában sem Horvátországban, sem a több szomszédos államban nemigen volt példa.
Ha ezen a helyen eltekintünk a horvát-szerb kapcsolatokat háborúval is megterhelő, valóban specifikusnak mondható viszony más jellegzetességeitől, marad a száraz tény. Horvátországban a legmagasabb helyről vetettek véget az említett háromszögben létrejött partneri viszonynak. A Kninben évente az 1995-ben lezajlott „Vihar” nevű katonai hadművelet emlékére megtartott állami ünnepségre, Pupovac helyett egy másik horvátországi szerb párt elnöke kapott meghívót. Veljko Džakula, akit a horvátországi szerbek sem tartanak makulátlan politikai életrajzzal bíró politikusnak – s ez a knini ünnepségen is világosan kitetszett – immár nem politikai partnerként, csak amolyan folyton helyeslő, „stratégiai partnerként” volt jelen.
A Josipović-Pupovac párviadal vesztese – ez egy pillanatra sem lehet kétséges – ez utóbbi lesz. Egyszerűen azért, mert a politikai háromszög a horvát-szerb viszonylatban is átalakul a két ország bilaterális kapcsolatává. Amely egyszer majd kaphat partneri jelleget is, de ebben az új képletben a horvátországi szerb partnerre – a kipattant botrány viszonylag hideg belgrádi fogadtatását látva – már nem lesz szükség.
Arról, hogy botrány lehetséges következményeiről végül is mit gondolnak Zágrábban, s mit Belgrádban, pillanatnyilag nem tudhatjuk.
Hacsak nem arról van szó, hogy Horvátország fél lábbal az EU-ban le akarja zárni az 1995-ben nagy győzelmével végződött polgárháborút. Úgy, hogy a nem egészen tisztázott körülmények között eltávozott szerbek közül már csak nagyságrendekkel kevesebben térhessenek vissza Horvátországba. S hogy végre a Horvátország és Szerbia közötti viszony is – legalább egy időre, amíg Szerbia is tagja lehet az EU-nak – gyökeresen átalakuljon. Kiiktatva belőle a horvátországi partnert.
Ez a tendencia, ha színezi is Horvátország és Szerbia 1995-ben vélhetően végleg lezárult véres viszálya, alapvetően megegyezik a Kárpát-medencében működő más magyar „egypártok” és a helyi többségi elit között zajló korszakváltás hozta változásokkal.
Ágoston András (VMDP Hírlevél)
A szerbiai munkavállalók továbbra is többet dolgoznak, mint az Európai Unió átlaga, ennek ellenére fizetésük és életszínvonaluk elmarad a legtöbb európai országétól. Az Eurostat 2025-ös adatai szerint Szerbia továbbra is jóval az uniós átlag felett áll a ledolgozott heti munkaórák számát tekintve, írja a Danas.
Az...
2026. MÁJUS 31.
[ 17:33 ]
A tudósok továbbra is próbálják tisztázni az El Niño és az emberi tevékenység okozta felmelegedés közötti összetett kapcsolatot, mert együttes hatásuknak komoly következményei vannak a szélsőséges időjárási jelenségekre és a globális hőmérsékletekre nézve.
Ahogy közeledik a nyár, egyre nagyobb az esélye annak,...
2026. MÁJUS 28.
[ 20:42 ]
Véget ért az Egyesült Államok vezette nemzetépítés korszaka a Nyugat-Balkánon, az amerikai politika célja pedig nem a „megmentés” vagy az újjáépítés, hanem a stabilitás és a kölcsönösen előnyös partnerség – áll a külügyminisztérium jelentésében, amelyet a BBC szerb nyelvű kiadása elemzett szakértők...
2026. MÁJUS 25.
[ 16:55 ]
