Tegnap volt egy éve, hogy Tomislav Nikolić lett az aktuális szerb elnök. Személye és eddigi tevékenysége is meglehetősen ellentmondásos, mondták rá már, hogy ő az az elnök, aki mindent megcáfol, amit előzőleg állított, ugyanakkor azt is el kell ismerni, hogy paradox módon éppen ő az az elnök, aki az aktuális kormánnyal karöltve megpróbálja Szerbiát kihúzni a szélsőséges nacionalizmus ingoványából, s aki megpróbálja az ország útját az európai normák mentén egyengetni.

A Szabad Európa Rádió munkatársa annak nézett utána, hogyan ítéli meg a szerbiai közvélemény és a politikum Nikolić elnök első évét.

„Nem olyan nap ez, amit Szerbia polgárai ünnepelni fognak – mondta Žarko Korać, a Szociáldemokrata Unió elnöke, parlamenti képviselő –, sokkal inkább mondanám, hogy nem övezi különösebb figyelem ezt a napot. Tomislav Nikolić egész sor rendkívül ellentmondásos kijelentéssel kezdte meg elnöki megbízatását, némelyeket később visszavont, s úgy tűnik, ez lesz elnöki mandátuma legfőbb jellemzője. A második legfontosabb jellemzője pedig az, hogy megkísérel lépést tartani a szerbiai politikai változásokkal, ez azonban – az a benyomásom – nem jár mindig sikerrel. Mindent egybevetve, egy meglehetősen következetlen elnökről beszélhetünk, aki – mondanám – lépésvesztésben áll a korral” – összegezte Korać.

Másfelől Nikolić politikai irányvonalát mandátuma első évében mérsékeltnek, békülékenynek és jónak tartja Vladimir Milutinović filozófus, a Dvogled portál szerkesztője.

„Amikor lemondott a Szerb Haladó Párt elnöki tisztségéről, Nikolić átengedte a politikai vezetést Dačićnak és Vučićnak, és ezt a jelzett időszak legpozitívabb eseményeként könyvelhetjük el. Megmutatta, hogy még mindig kokettál a korábbi szóhasználattal – emlékezzünk csak a szerb Vukovárral és a Srebrenicával kapcsolatos kijelentéseire –, de nagyon gyorsan ki is javítja magát egy-egy ilyen kijelentést követően. Mindent összevetve úgy vélem, Nikolić politikai irányvonala mérsékelt, békülékeny és nagy általánosságban jó” – véli Milutinović.

Noha nem hisz abban, hogy a jelenlegi szerb elnök lerázta magáról a múltját, de hogy az elmúlt egy évben Tomislav Nikolić tett valami jót is, azt Žarko Korać is elismeri:

„Mindenek ellenére mégis támogatta a Koszovó iránti politika megváltozását. Mondhatnám, ez a számlájára írható egyedüli pozitívum – az, hogy hosszas mérlegelés után mégiscsak mögé állt annak, amit Dačić és Vučić tesznek azért, hogy normalizálják a Pristinával való kapcsolatot.

Annak ellenére, hogy a jelenlegi szerb elnök a múltban Šešelj eszméinek vérmes szószólója volt, s megbízatási ideje kezdetén erősen nacionalista színezetű kijelentéseket tett, Vladimir Milutinović arra is rámutat, hogy azért mégiscsak szembetűnő az az igyekezet, amit Nikolić tanúsít annak érdekében, hogy olyan államként mutassa be Szerbiát, amely szakított a nacionalista politikával.

„El kell neki ismerni, hogy megpróbál kikerülni ebből a mókuskerékből, s úgy vélem, pozitívum az is, ahogyan Nikolić arra törekszik, hogy Szerbiát olyan államként tüntesse fel, amely immár nem megnyitni, hanem lezárni akarja a nacionalista témákat.”

A koszovói gubanc és az európai feladat

Mégis, Szerbiában mindenki durcás és sértődött.

Míg az „egyik Szerbia” azért duzzog, mert a szerbek többsége nem hajlandó feláldozni az életét Koszovóért, addig a „másik Szerbia” azért durcáskodik, mert íme, bebizonyosodott, hogy az új hatalom nem jelent „nagyobb rosszat”, holott ennek a másik Szerbiának ez volt az egyedüli programja a választások alkalmával – jegyezte meg egy nemrégi interjújában Milutinović.

Ha pedig már elismeri Nikolićnak és a kormánynak, hogy megtették azt, amit az előző garnitúra nem, holott azt hazudták a polgároknak, hogy megteszik, s ha már levették Szerbiáról a koszovói béklyót, és elvezették egészen az uniós tárgyalásokig, akkor most ennek a „másik Szerbiá”-nak egy része ezt miért nem üdvözli, s miért morgolódik továbbra is? – teszi fel a kérdést.

Milutinović azt mondja, a nyilvánosság e részének nem is annyira rója fel, hogy nem támogatja erőteljesebben a jelenlegi hatalom Koszovóval kapcsolatos és az uniós csatlakozás terén elért eredményeit, sokkal inkább azt nehezményezi, hogy ez a magát „másik Szerbiá”-nak nevező rész leragad azoknál a régi berögződéseknél és kliséknél, amelyeknél a legfőbb politikai kérdés az, hogy ki lesz és ki nem lesz hatalmon. Ezeknek az immáron halálosan unalmas sablonoknak a keretében – teszi hozzá – egyesek éppen ebben a pillanatban „kezdték relativizálni az Európai Unió eszméjét, csak azért, mert ezen az európai úton a politikai hasznot éppen ez a Nikolić, Vučić vagy Dačić fogja bezsebelni.

Nagyon felelőtlen dolog a részükről az Európai Unió minden okot és érvet nélkülöző relativizálása. Nem tagadom, szerintem nagyon nagy szükség van arra, hogy elmélyedjünk az EU témájában, de ezekben az esetekben nem ezt az igényt látom, hanem azt az igyekezetet, hogy elbagatellizáljanak valamit csak azért, hogy az a fél, amelyiket nem szeret, nehogy valamiféle politikai előnyökhöz jusson, hanem minél inkább nevetségessé váljék, mondván, már megint elszenderültek, s nem veszik észre, merre felé halad a világ” – véli Milutinović. (SZER)