Riasztó figyelmeztetéseket küld Szerbiának a Nemzetközi Valutaalap (IMF), a Világbank, de még a Szerbiai Fiskális Tanács is, miszerint az országnak sürgősen meg kell birkóznia az aggasztóan rossz gazdasági mutatókkal. A közadósság szintje már meghaladta a 60 százalékot, a költségvetési hiány pedig már a GDP 8 százalékánál tart. A kormánynak azt javasolják, ha már nem csökkenti, de legalább fagyassza be a közszférában dolgozók béreit, valamint a nyugdíjakat, de nyilvánvaló, hogy az a bátorság, amit a koszovói kérdés megoldása során tanúsítottak, a népszerűtlen gazdasági intézkedések meglépésénél nincs meg a jelenlegi kormánykoalícióban. Pontosabban, nincs meg a kormánykoalíció azon szegmensében, amelynek politikai fennmaradása éppen a nyugdíjasok támogatásától függ. Arról, hogy a hatalomnak vajon valóban a fizetések és a nyugdíjak befagyasztásához kell-e folyamodnia, a Szabad Európa Rádió által megkérdezettek véleménye eltért.

A koszovói békát Szerbia bátran lenyelte, de ezt a másikat, a fiskálisat, nem meri, mert – vélik az elemzők – ezzel magukra haragítanák a választókat, vagyis hát magát a jelenlegi hatalmat is veszélybe sodornák. Ivica Dačić kormányfő tehát nem mer vállalkozni a bérek és a nyugdíjak befagyasztására, még az IMF és a Szerbiai Fiskális Tanács vészjelzése ellenére sem, miszerint csökkenteni, de legalábbis be kellene fagyasztani a közszféra béreit, mert ellenkező esetben az államháztartás hiánya eléri a GDP 8 százalékát, ami már nem tartható, és az összeomlást vonja maga után.

Mintha Dačić csak azt a költői kérdést tenné fel, hogy ha Szerbiában az eladósodás – amit majd szegény utánunk jövő generációk fizetnek vissza – egyik hatalomnak sem okozott problémát, miért okozna ennek? Ez pedig egybecseng azzal a múltban annyit hangoztatott populista szólammal, miszerint szolidaritást kell vállalni a legszegényebbekkel.

„Nem állapodtunk meg semmiféle csökkentésben vagy bérbefagyasztásban, és ez nem is történik meg, mert nem szerepel ennek a szerb kormánynak a programjában. Az, hogy mennyit nőnek a bérek és a nyugdíjak az elkövetkező időszakban, a gazdasági aktivitás mértékétől függ, de – mint tudják – a mi célunk nem az, hogy a válság terhét a lakosság legszegényebb rétegeire hárítsuk át… A nép azt várja, hogy jobban éljen, nem pedig azt, hogy rosszabbul” – így Dačić.

A Szerb Haladó Párt, a legnagyobb befolyással bíró koalíciós partner soraiból azonban alig leplezett bíráló hangok érkeznek. Aleksandar Vučić, a kormányfő első helyettese ország-világnak tudomására hozta, hogy ő az az ember, aki támogatja a nehéz és népszerűtlen intézkedéseket is, hozzátéve, a bérek és a nyugdíjak befagyasztásáról pártjának és a kormánynak is döntenie kell. Hogy az alábbi üzenet kinek van címezve, az nem kérdéses.

„Nekem az a véleményem, hogy nincs jogunk félrevezetni a szerbiai nyilvánosságot, nincs jogunk saját politikai hasznunk érdekében megfosztani gyeremekeinket a jövőjüktől. És tudják, ez választás kérdése. Én nem gondolom, hogy az a legfontosabb, hogy 40 vagy akár 50 százalékos támogatottságunk legyen. Sokkal boldogabb leszek, ha 20 vagy 30 százalék áll mellettünk, de az embereknek magasabb fizetésük lesz, és két-három év múlva sokkal jobban élnek. Azt hiszem, ez a választás nagyon világos és egyértelmű” – üzente Vučić.

Az eladósodás és a megszorítások között őrlődve

Noha úgy értékelik, hogy a bérek és a nyugdíjak befagyasztása elengedhetetlen, a szakértők megosztottak annak megítélésében, hogy vajon a szerb kormány rászánja-e magát erre a lépésre. Dragomir Janković közgazdász úgy véli:

„Az aktuális kormány előbb vállalkozik arra, hogy eladósodjon és valahogy finanszírozza a hiányt, mintsem hogy népszerűtlen lépéseket tegyen, ami még jobban elmélyítené a válságot. A bérek és a nyugdíjak befagyasztása, a fogyasztás keretek közé szorítása újabb munkanélkülieket eredményezne, az életszínvonal további csökkenését vonná maga után. Mindezt, ilyen körülmények között, amikor sok a politikai probléma, és olyan kérdések vannak terítéken mint az EU és Koszovó, a kormány nem képes kivitelezni” – véli Janković, aki arra a megjegyzésre, miszerint az aktuális kormánynak van az eddigi legnagyobb támogatottsága, s ez megkönnyíthetné népszerűtlen intézkedések foganatosítását is, azt válaszolta: Nem a többség, hanem a politikai akarat dönt.

„Nem kell abszolút többség, ha megvan a szándék egy ilyen komoly gazdasági huszárvágáshoz, ami valóban elengedhetetlen, mert minden nap halogatás azt eredményezi, hogy ezek a megszorítások egyre fájdalmasabbak lesznek. Ahhoz azonban, hogy elfogadják az IMF ajánlását, a kormánynak szilárd pénzügyi megállapodást kellene kötnie az IMF-fel. Mivel azonban ilyen nem létezik, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) ajánlásai a kormányt semmire sem kötelezik” – állapítja meg Janković.

Milojko Arsić közgazdász is úgy véli, a kormánynak az év folyamán rá kell szánnia magát a bérek és a nyugdíjak befagyasztására.

„Meggyőződésem, hogy mégiscsak meglépik ezt a lépést, és befagyasztják a béreket és a nyugdíjakat, a jövő évre pedig viszonylag lassú emelkedést terveznek. Az eddig elért megtakarítások, amelyek egy része az adóbevételeknek a köztársaság és a helyi önkormányzatok közötti felosztás megváltozásából ered, a másik része pedig a konkrét minisztériumi megszorításokból, nem elegendőek, ezért elengedhetetlen, hogy a bruttó társadalmi össztermék legalább egy százalékát megtakarítsuk. Márpedig rövid távon ilyen mértékű megtakarítást csakis a bérek és a nyugdíjak befagyasztásával, az állami támogatások csökkentésével és hasonló intézkedésekkel lehet elérni” – véli Arsić, és emlékeztet arra, hogy a reformokat, amelyeket már az év elején elindíthattak volna, még mindig nem kezdték el, s ha az év második felében rá is szánják magukat, eredményeket ez már csak a jövő évben hozhat.

Arsić emlékeztetett arra is, hogy ilyen népszerűtlan intézkedéseket csak végszükség esetén hoznak, márpedig a jelenlegi szerbiai helyzet éppen ilyennek mondható.

„Csak amikor kézzelfogható közelségbe kerül az államcsőd és a közadósság válsága, akkor folyamodnak olyan intézkedésekhez, mint a bérek és a nyugdíjak befagyasztása”, de akkor is – hangsúlyozza Arsić – halogatják, és kerülik a munkaerő-felesleg kérdésének megoldását a közszférában, a nyugdíjrendszer reformját, a vállalatok átszervezését és egyéb ‘csapásokat’. „Ebből pedig az derül ki, hogy ennek soha nincs itt az ideje” – teszi hozzá. (SZER)