Hivatalos belgrádi körökben elégedettséget és megkönnyebbülést váltott ki a legutóbbi hágai ítélet, Jovica Stanišić, az állambiztonság egykori főnöke és helyettese, Franko Simatović felmentése, a kormányon kívüli szervezetekben azonban nem fogadták ilyen egyöntetű lelkesedéssel a döntést.

Ivica Dačić kormányfő közleményben üdvözölte a felmentő ítéletet, s hansúlyozta, hogy „az ítélet rendkívül nagy jelentőségű Szerbia számára. A szerb kormány síkraszállt és síkraszáll a hágai fair döntésekért, mert ez az egyetlen módja annak, hogy kiderüljön a bűntényekkel kapcsolatos igazság és hogy megteremtődjenek a feltételek a megbékéléshez, a térség tartós békéjéhez és stabilitásához”. Másfelől Nataša Kandić, az Emberjogi Központ vezetője „elképedt a felmentő ítélet hallatán”, akárcsak Sonja Biserko, a szerbiai Helsinki Bizottság elnöke. Ez a döntés, mondják, „azok malmára hajtja majd a vizet, akik azt állították, Szerbia nem állt háborúban senkivel”.

Kellemetlen meglepetés

Stanišić és Simatović felmentő ítélete nagy és kellemetlen meglepetés – összegezte a Deutsche Welle rádiónak Jelena Milić, az Euroatlanti Tanulmányok Központjának igazgatója:

„Oly sok éven keresztül dolgoztam a Helsinki Bizottságban, annyi könyvet elolvastam a történtekről, végső soron Szerbiában is élek, és jól tudom, mi a belügyminisztérium különleges alakulata (JSO). Annyi szerencsétlent hallgattam meg, akik Boszniából menekültek előlük a szélrózsa minden irányába, és ezek után, ilyen szempontból meglepetés számomra a hír. Másfelől azonban az utóbbi egy évben mind nyilvánvalóbb, hogy a régió politikai folyamatai az sugallják és a nyugati nemzetközi közösség törekvése is az – egyre szembetűnőbben –, hogy elmozduljanak, továbblépjenek, és pontot tegyenek a múlttal való szembesülés végére, s ha ilyen szempontból nézzük, akkor ez a mostani ítélet nem is annyira meglepő.”

A bűntények maradnak

Božo Prelević ügyvéd, egykori rendőrminiszter-helyettes úgy véli, a szerbiai politikusok számára most az lenne a legjobb, ha nem nagyon dicsekednének és nem örülnének fennhangon az ítéletnek, hiszen ez semmiképpen sem azt bizonyítja, hogy Bosznia-Hercegovinában és Horvátországban nem történtek bűncselekmányek, mert azokra megdönthetetlen bizonyítékok vannak:

„Az tehát, hogy ezek ketten bűnösök-e, egy dolog, az pedig, hogy a bíróságnak és az ügyészségnek volt-e bizonyítéka a bűnösségük alátámasztásához, már egy egészen más dolog, márpedig ez utóbbi alapján hozzák meg a végső döntést.”

Hága már nem szerbellenes?

Jelena Milić kiemeli, ha valami pozitívat kellene keresni ebben az ítéletben, az az a tény lehetne, hogy most eltűnik az adu azok kezéből, akik mindvégig azt állították, hogy a Hágai Nemzetközi Törvényszék szerbellenes intézmény. „Ez talán most egy egészségesebb légkört eredményezhet abban a pillanatban, amikor a hágai törvényszéknek Mladić és Karadžić ügyében kell ítéletet hirdetnie. Úgy vélem, Szerbiában az olyan állításoknak, melyek szerint semmi nem történt, immáron nincs legitimitásuk, s – mondjuk – legyen ez ennek a meglepő felmentő ítéletnek a haszna.”

A kapcsolatok megromlása nélkül

Tekintettel arra, hogy Stanišićot és Simatovićot a Boszniában és Horvátországban elkövetett bűntények miatt állították bíróság elé, magától értetődő, hogy az ítéletet ott is nagy figyelem kísérte. Aleksandra Bulatović a Biztonsági Stúdiumok Központjából (CBS) úgy véli, ez nem fogja veszélyeztetni Szerbia, Bosznia és Horvátország további kapcsolatát:

„De bizonyára lesznek olyan, akik a győztesek és vesztesek kontextusában kommentálják majd a fejleményeket, mint ahogy eddig is tették minden ítélet esetében, statisztikákat készítenek majd a miéinkről és az övéikről, arról, mit jelent ez, vagy mit kellene jelentenie. De azt valóban nem gondolom, hogy ez bármit is rontana Szerbia és Horvátország lassan rendeződő viszonyán”. (DW)