Nem a népszerű kaparós sorsjegyekről vagy hasonló szerencsejátékról van szó a címben, hanem azokról a plakátokról, amelyek hétfőre virradóra ellepték Kragujevacot, és amelyek arra buzdítottak mindenkit, hogy rongáljon meg egy új Fiatot.

„A Fiat gyárban nemrég történt, 31 új autót érintő rongálás nyilvánvalóan a rossz munkakörülmények, a szakszervezet és a vállalatvezetés dolgozók elleni szövetkezésének, a repressziónak és a nyilvános önálló munkásszerveződés ellehetetlenítésének a következménye. Nem tudjuk, ez volt-e az első szabotázs, vagy voltak előtte is, amelyek híre nem jutott a Fiat tiltott városának falain kívülre, de bizonyára nem az utolsó, mert még ha ezeket a munkásokat le is tartóztatják, vagy azok engednek a médianyomás előtt, nagyon valószínű, hogy a körülmények a jövőben arra kényszerítik a dolgozókat, hogy ismét szabotázshoz mint a számukra megmaradó egyetlen módszerhez folyamodjanak. Ez nem az első szabotázs volt a Fiathoz tartozó gyárakban – két évvel ezelőtt a Fiat lengyelországi gyárában hasonló módon rongálták meg a járműveket az elégedetlen dolgozók” – olvasható azokon a plakátokon, amelyekkel egyelőre ismeretlen személyek kísérelték meg „megmagyarázni”, milyen áldatlan helyzetben vannak a kragujevaci gyár dolgozói.

Emlékeztetőül: mintegy tíz nappal ezelőtt a gyártószalagon rongáltak meg néhány gépkocsit, amikor néhány munkás csavarhúzókkal esett neki a frissen festett karosszériának, és – állítólag – „üzeneteket fogalmazott meg” a gyár vezetőségének.

Noha a kragujevaciak többsége elítélte a cselekedetet, annyi azonban gyanítható, hogy valami nem stimmel a Fiat kragujevaci gyárában. A nyilvánosságban elvétve megjelennek információk az alacsony bérekről, a rossz munkakörülményekről, az alvállalkozók iránti nagy adósságokról, de ezt gyorsan eltussolják – egészen az újabb plakátig, kaparásig vagy hasonló „gerillaakcióig”.

Állítólag a dolgozók „csak azt követelik, hogy ugyanannyi fizetést kapjanak, mint lengyelországi társaik, ahol a bérek 1200 euró körül vannak”.

Zoran Marković, az önálló szakszervezet elnöke azt mondja, igaz, megtörtént, hogy 12 órát is dolgozniuk kellett, az is igaz, hogy a bérek viszonylag alacsonyak, de arra is emlékeztetett, hogy ennél a gyárnál több mint 5000 ember munkához jutott, a munkafeltételek jók, a fizetések rendszeresek, és jönnek még jobb idők is. „Feltételezem, hogy olyan érdekcsoportokról van szó, amelyek közvetlenül a Fiatot és Szerbiát támadják. Sajátságos lincsre hívás ez” – véli.

Felveti az ügy persze annak a kérdését is, hogy vajon minden külföldi befektetésnek örülni kell-e még akkor is, ha a körülötte lévő közbeszerzési eljárások, földvásárlások és egyéb ügyletek a törvényeket megkerülő módon történtek. Megmutatja majd az idő. Hamarosan kiderül az is, valóban lehetséges-e leváltani Veroljub Stevanović kragujevaci polgármestert, aki földeket ajándékoz oda, emlékművet épít a Fiatnak, finanszírozza a Balkán legnagyobbnak ígért kőfeszületét, parkoktól és zöld telületektől fosztja meg a városiakat azért, hogy teniszpályákat és irodaházakat építsen. Addig pedig az ország meglehetősen vegyes érzelmekkel figteli a kragujavaci „kaparókat”. (B92, Novosti)