GazdaságKultúraMagazinTudományKözleményekKéptárSportOlvasók rovataImpresszumMarketing

Izbor iz sadrzaja na srpskom

Kihelyezett konzuli fogadónapok

Az egyszerűsített honosítási eljárás logója

Lélekemelő logó


Életmód/egészség



Gaia



Megvalósult a Magyar Kormány támogatásával Megvalósult a Magyar Kormány támogatásával Bethlen Gábor Alap

Forum

Nemzeti Regiszter

MTI
Observer
A médiafigyelő
Imedia

2013. október 20. [18:55]

Jovanka elment, a kérdések maradtak

Jovanka elment, a kérdések maradtak

Az örökös jugoszláv elnök özvegye október 20-án 11.45 órakor, életének 89. évében Belgrádban elhunyt. A kormányülés, amelyen majd döntenek Jovanka Broz temetéséről és végső nyughelyéről, holnap lesz. Akkor derül ki, teljesítik-e utolsó kívánságát, hogy férje mellett nyugodhasson, a Virágházban.

Rasim Ljajić volt egyike azoknak, akik tettek valamit azért, hogy 2009-ben Jovanka, majd három évtizedes elszigeteltség után, személyi igazolványt, útlevelet és mindenek előtt, állampolgárságot kapjon. A jelenlegi szerb kormány egyik alelnöke azt mondja, a kormány javaslata is az, hogy a Virágházban legyen a nyugvóhelye.

A találgatások, hová is kellene temetni Jovanka Brozt, megengedhetetlen módon és a jó ízlés legapróbb jelét is nélkülözve, akkor keltek szárnyra, amikor az idős asszonyt idén augusztus 23-án rendkívül súlyos, életveszélyes állapotban a belgrádi Klinikai Központba szállították. Ezzel voltaképpen csak folytatták az arcátlan viszonyulást vele szemben, először azok az orvosok, akik a nyilvánosság elé tárták súlyos egészségi állapotának legintimebb részleteit is. Most a szerb kormányon a sor, hogy végre pontot tegyen az ügy végére és eldöntse, Tito özvegyét azon a helyen hantolják-e el, amit ma Jugoszláv Történeti Múzeumnak hívnak, s ahol 1980 májusa óta maga Broz is nyugszik (akitől három évvel korábban elszakították, s ezt élete végéig nem tudta kiheverni). Tito unokája, Joška Broz, az esetet övező mindenfajta ízléstelen megnyilvánulás ellenére is azt mondja: “Remélem, és hiszem azt, úgy is lesz, hogy mégiscsak a férje mellé, az én nagyapám mellé temetik. Hogy legalább valami teljesül a kívánságaiból”.

Jovanka Broz maga mögött hagyta az olyan megválaszolatlan kérdéseket, mint például az, hogy ki a felelős azért, hogy emberhez méltatlan körülmények között kellett életének utolsó három évtizedét eltöltenie a Béke sugárútján, hogy az irónia még nagyobb legyen, a Beli dvorral szemben a legfényűzőbb városrészben, Dedinjén. Egy olyan villában, amelyet kikezdett az idő, olyannyira, hogy mennyezete is beszakadt, s ahol az idős asszony napjait nem ritkán áram és fűtés nélkül múlatta, kerülve mindenféle kapcsolatot a nyilvánossággal. Marad a rejtély, Broz özvegye miért részesült ilyen szégyenletes bánásmódban. A valamikori magas rangú diplomata, az utolsó jugoszláv külügyminiszter, Budimir Lončar a Szabad Európa Rádiónak azt mondta:

“Egészen bizonyosan megvoltak a gyengéi. Amennyire én hallottam, megszállottan kutatta azt, kik Tito potenciális ellenségei. Voltaképpen ezen is veszítette el a feleség szerepét. Egészen odáig merészkedett, hogy azt mondta ‘vagy én vagy ők’. Ami az ő részéről nem volt helyes. De – úgy tűnik – mégiscsak jók voltak a megérzései, mert amikor ezt mondta, akkor Ljubičićről és Dolancról volt szó. Tehát arról a két emberről, akik megpróbáltak manipulálni Titóval élete utolsó éveiben. Vagyis, Jovanka nagyon jól rátapintott a lényegre, de a mód, ahogyan fellépett, nem volt jó és nem volt megfelelő”.

Jovanka maga is azokat tette felelőssé sorsáért, akik Titót élete utolsó éveiben körülvették: Stane Dolancot, Mitja Ribičičet, valamint Nikola Ljubičić tábornokot. Ám a vele szembeni viszony nemigen változott később, a kilencvenes évek során, de még az októberi eseményeket követően sem. Mind emiatt Sonja Biserko, a szerbiai Helsinki Bizottság elnöke Jovanka Broz halálának napján azt hangsúlyozta, az egykori elnökfeleség élete olyan történet, amelyben még számos dolog vár magyarázatra.

“Tekintettel arra, hogy roppant homályos az, miért viselkedtek Jovanka Brozzal úgy, ahogyan az egykori szocialista blokkban sehol sem viselkedtek az akkori idők vezetőivel vagy feleségeikkel szemben. Vagyis ez a viszony abszolút mértékben magyarázatra szorul. Mi történt azzal a személlyel, aki harminc évig mindenféle emberi jog nélkül a lét peremén élt, ami egyszerűen megmagyarázhatatlan. Az is érthetetlen, hogy a társadalmon belül miért nem reagáltak erre a szituációra”.

A történelmi, politikai és minden egyéb vonatkozástól eltekintve marad a tény, hogy Jovanka Broz ezt nem érdemelte meg. Úgy marad meg az emlékezetben, mint egy állam jelképe, amely tragikus széthullása ellenére is, a világ blokkokra való felosztása idején a “sem Keletre, sem Nyugatra” politikájával nemzetközi elismertségre tett szert. Ugyanakkor, polgárai, minden rendszerbeli deformitás ellenére, megközelítették a jóléti állapotot, olyant, amit a jövőben aligha fog elérni. Éppen ezért, a Brozok Jugoszláviája a többségben kellemes emlékeket kelt. Most, amikor lezárul egy történelmi fejezet, Joška Broz nem titkolja:

“Nagyon megrendített. Mégiscsak az életem egy részét mellette és nagyapám mellett éltem le. Azt hiszem, mindaz, ami vele történt, annak a lecsapódása, ami velünk is történt az egykori Jugoszláviában. És annak, ami most történik velünk. Mert szánalmas dolog, hogy annyi év után most egyszeriben mindenkinek eszébe jutott Jovanka Broz. Miközben a 32 évig elnyúló hagyatéki tárgyalás során nem tudott visszaszerezni egyetlen ruhát sem, amit akkoriban elvettek tőle”.

Persze, hiba volna Jovankára csak a fényűzés és az őt kísérő pompa kapcsán emlékezni. Budimir Lončar emlékeztet arra is, hogy Jovanka Broz nem volt még húsz éves, amikor csatlakozott a partizánokhoz, s a háborúban elveszítette édesapját és fivérét, a Budisavljević család házát pedig a likai Pećani faluban felgyújtották az olasz katonák és az usztasák. Bátorságáért két kitüntetést is kapott. Emellett, Tito feleségeként páratlan módon képviselte az országot a világ előtt.

“Olyan funkciót látott el, amelyekhez előző élete, iskoláztatása alapján nem nőtt fel. De mindezt roppant lelkesedéssel és azt hiszem, konstruktív módon végezte”, mondja Lončar.

Most, amikor elment, Sonja Biserko leszögezi: “Halála lezárja személyes történetét, személyes drámáját. És természetesen a történelem egy fejezetét is. Annyi azonban bizonyos, hogy ezt a fejezetet még nagyon sokat fogják tanulmányozni a történészek, különféle kutatók, annál is inkább, mert ma sem világos, hogyan és miért tűnt el a világ szeme előtt még Tito életében. Mint ahogyan az sem, miért kísérte később is teljes elzártság, a marginalizáció minden formája. Mi volt ennek az oka, s a szerb vezetőség miért engedte meg, hogy ez így maradjon. Nem csak Milošević, hanem később, az úgynevezett demokratikus hatalom is. Mindez nagyon kínos benyomást kelt, aminek semmiféle világos, jogilag alátámasztott alapja nincs”.

Jovanka Broz elment, a kérdések maradnak. Úgy tűnik, nem csak a történelemtudomány előtt. (SZER)


2017. szeptember 20. [17:46]

A magyar dráma napját 1984 óta rendezik meg Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve. Az MTVA Sajtó- és... >>

2017. szeptember 19. [17:29]

A korábbi német választási kampányokban szokásos volt, hogy az ellenzék kancellárjelöltje kereste az amerikai elnök közelségét. Egészen másként van most: Martin Schulz a... >>

2017. szeptember 19. [14:54]

A Gergely-naptár szerint szeptember 21-én - a gyakorlatban már szeptember 20-án, napszálltakor - köszönt be a zsidó újév, a rós hasána. A zsidó naptár szerint 5778.... >>



Külhoni magyar állampolgárok választási regisztrációja gomb
Álláshirdetések gomb
1 euró 118.93 dinár
1 dollár 99.02 dinár
100 forint 38.56 dinár
100 dinár 259.33 forint
Orosháza-Gyopárosfürdő és a Vajdaság Ma közös nyereményjátéka
Vackor program óvodásoknak és iskolásoknak
Heti kérdés
Brüsszeli tisztségviselőknek Szerbia EU-csatlakozási esélyeiről szóló nyilatkozatai után ismét feltesszük a kérdést: Ön szerint mikor válik Szerbia az Európai Unió teljes jogú tagjává?
Még 2025 előtt bizonyos feltételek gyors teljesítésével.
2025-ben vagy az utána következő egy-két éven belül.
Akár másfél évtizedig is elhúzódhat a csatlakozási folyamat.

Tekintse meg az eddigi eredményt!

A korábbi szavazásokat itt tekintheti meg
A legutóbb kommentelt friss cikkek
(amelyek az utóbbi 24 órában jelentek meg)
Vajdaság Ma forditói szolgáltatása
Prosperitati Alapítvány
A 2017 a külhoni magyar családi vállalkozások éve