Lassacskán magunk is beleununk annak a megváltoztathatatlannak látszó ténynek az ismételgetésébe, hogy: falvaink kihalnak, nincs kenyérkereseti lehetőség, a kis földterülettel rendelkezők nem élhetnek meg a földművelésből, a fiatalok, de az utóbbi években már a középkorúak, sőt, a nyugdíjas kor küszöbén állók is ingázásra szánják magukat, legtöbb esetben Németországban, illetve Ausztriában vállalnak idősgondozást, házvezetést és hasonló munkákat. Az is közhellyé vált, hogy a még itthon küszködők is az elmenetelt latolgatják, hiszen a havi 180 euró értékű minimálbérből, amit jobbik esetben megkereshetnek, legföljebb csak túlélni lehet, de megélni semmi esetre sem.

Bácsgyulafalván (Telecskán) sem jobb a helyzet, mint bárhol másutt, azonban itt a helyi közösség vezetői nyomon követik a helyzet alakulását.

Keszég Kornél, a helyi közösség tanácsának elnöke elmondta, évente három-négy alakalommal felmérik, hányan és kik mentek el, milyen ingatlant hagytak maguk után, sőt, még azt is igyekeznek nyomon követni, hogyan alakul az életük ott, ahová ideiglenesen, időszakosan, vagy némely esetben végleg elköltöznek. Az elmúlt néhány évben mintegy százötvenen-kétszázan hagyták el a falut, és nagyjából ugyanennyi ház áll lakatlanul. Háromtól ötezer euróért már beköltözhető házat lehet venni Bácsgyulafalván.

Érdekes és mindenképp figyelmet érdemlő ötlete van a faluelnöknek az elnéptelenedés enyhítésére. Mint mondta, nincs új a nap alatt, érdemes észrevenni és követni a másutt jónak mutatkozó megoldásokat.

- Nyugat-Magyarországon is jó néhány falu került az itteniekéhez hasonló helyzetbe, ám valami módon sikerült felhívni rájuk a nyugati nyugdíjasok figyelmét, akiknek megérte átköltözni, hiszen osztrák, német nyugdíjukból Magyarországon jóval gondtalanabb életet élhetnek. Ezzel az is együtt járt, hogy fennmaradtak az egészségházak, boltok, tehát megőrződtek a munkahelyek, sőt, újak nyitására is szükség mutatkozott – ecsetelte Keszég Kornél.

A bácsgyulafalviak sokkal inkább reálisan, mintsem tragikusan viszonyulnak a helyzethez. A település vezetői nem adják fel a reményt, hogy a dolgok jobbrafordulásával sokan hazatérnének, hiszen a hétvégeken hazajárók kivétel nélkül bevallják, még évek után sem enyhül a honvágy.

- Én nem akarok elmenni, mert itt vagyok otthon. Szabadkán tanulok informatikát, másodéves főiskolás vagyok, és ha a kezemben lesz az oklevél, akkor a világhálón gondolok pénzt keresni, hogy ne kelljen elhagynom a falut – mondja Zsámbok Arnold, a két éve megalakult Kapocs ifjúsági szervezet elnöke. – Nagyjából harminc aktív tagunk van, legtöbbjük külföldön dolgozik, de amikor csak teheti, hazajön, mert itt érzi jól magát.

Arnold büszkén mutatja meg a fiatalok konditermét, amit a Magyar Nemzeti Tanács, Zombor önkormányzata és magánszemélyek támogatásával sikerült felújítani és berendezni. Ott jártunkkor épp az iskola hetedikesei, nyolcadikosai mozgatták meg tagjaikat a tornaszereken.

- Folyamatosan pályázunk, mert máshogy nem juthatunk pénzhez. Tavaly a Bethlen Gábor Alapnál támogatást nyertünk egy budapesti tanulmányút megszervezésére. Az idén többnapos programhoz szeretnénk anyagiakhoz jutni. Pünkösdi bált szerveztünk és barátságos sporttalálkozónk is volt, amelyre magyarországi vendégcsapatot hívtunk meg. Azokból a lehetőségekből igyekszünk kihúzni a legtöbbet, amelyek a rendelkezésünkre állnak – mondja a mosolygós fiatalember, akin nyomát sem látjuk a kétségbeesésnek.

A helyi tanács elnöke szerint a falun élők sokszorosan hátrányos helyzetben vannak.

- Évek óta figyeljük a helyi közösségek költségvetését. Zombor lakosságának körülbelül a negyven százaléka a várost körülvevő tizenöt faluban él, ugyanakkor e települések helyi közösségei a városi költségvetésnek mindössze 3-tól 5 százalékát költik el. Érdekességként említenék egy adatot: Bácsgyulafalva, Nemesmilitics, Bezdán és Doroszló, vagyis a többségében magyarok lakta négy falu össz kiadása nem éri el Dušan Bajatović egy évi bevételét. (Bajatović a Srbijagas közvállalat igazgatója, szocialista párti képviselő.)

Bezdán József 24 munkaév után veszítette el az állását, azóta a szülei teremtette földön gazdálkodik. Idősebbik fia elektrotechnikát tanult Szabadkán, sikertelenül próbált elhelyezkedni, majd egy családi vállalkozásban alkalmazottként kísérelt meg talpon maradni, de a jövedelem semmire nem volt elég. Magyarországra költözött, ahol a bevételének a feléből meg tud élni. A kisebbik fiú már nem is próbálkozott idehaza, az érettségi után követte idősebbik testvérét, a master fokozatot fejezi, de már most több állásajánlatot kapott, emellett a tanulmányai alatt is volt lehetősége pénzt keresni, így nem terhelte különösebben a szülők kasszáját.

- Általában havonta kétszer jönnek haza, és amikor mi, szülők azt látjuk, hogy jó a kedvük, akkor mindent könnyebb elviselni. Azt azért hozzá kell tennem, hogy nagy honvágyuk van a mai napig – mondja Bezdán József.

Csíkos Dezső az előző megszólalóhoz hasonlóan, régi bácsgyulafalvi család sarja. Azt mondja, korszerű gazdaságot vezet, de jövőképe nincs, hiszen a fia külföldön talált jobb, biztonságosabb és kényelmesebb megélhetést. Hiába a modern, komputerizált gépek, ha nincs, aki értene a kezelésükhöz. Az idősebbek már nem könnyen tanulnak, a fiatalok pedig, akik értenének hozzá, elhagyták az országot. A mezőgazdaságban sok probléma van, hiszen ma már csak nagy területeken éri meg gazdálkodni, óriási a befektetés és a törvények, rendeletek állandó változtatásai miatt teljes a bizonytalanság.

Németh István emlékszik jobb időkre, amikor sokan a szomszédos városokba, Topolyára, Zomborba jártak dolgozni, meg a dohánytermesztés is szép jövedelmet adott. Mostanra megszűntek a munkahelyek, a kis földterületekről pedig nagy munkával sem lehet megélhetésnyi bevételt szerezni. Mint mondta, nem más ez, mint vegetálás.

A 2011-es népszámlálási adat szerint hat évvel ezelőtt Bácsgyulafalvának 1728 lakosa volt. Most a helyi közösség mintegy 1300 itthon élővel számol, de ha így folytatódik, ez a szám is tovább csökken.

F. Cirkl Zsuzsa