A rendőrkutya és a vahabiták

Veszélyes időket élünk, úgy látszik, most már minden hétre jut egy idegborzoló információ az állami és egyházi vezetők likvidálásának állítólagos vagy tényleges tervéről.
Még a banjalukai esetet sem sikerült tisztázni – ahol kisebb arzenálnyi fegyvert fedeztek fel a Borik sportcsarnokban egy nappal az előtt, hogy a boszniai Szerb Köztársaság húszéves jubileuma alkalmából összesereglett a szerb vezetőség a Drina két partjáról –, máris újabb összeesküvés előkészületeiről zeng a sajtó. Egy informátor azt üzente a belügyi vezetőségnek, hogy merénylet készül Boris Tadić elnök, Irinej pátriárka, Ivica Dačić miniszterelnök-helyettes, belügyminiszter és Milorad Veljović, a szerb rendőrség igazgatója ellen.
Az értesítés SMS útján érkezett az alvilági körökkel kapcsolatot tartó besúgótól, az egyik belgrádi lap képet is közölt az üzenetről, ami azért furcsa, mert a biztonsági szolgálatok általában nem szokták kikürtölni az ilyesmit. Hanem az ilyen ügyek természetéből fakadóan a legnagyobb titokban járnak utána a dolognak.
Mindettől függetlenül az illetékes szervek természetesen azonnal megszigorították a biztonsági intézkedéseket az említett vezetők védelmére és kettőzött erőfeszíteseket tesznek a vélt összeesküvők felkutatására. Dragan Šutanovac szerb védelmi miniszter igyekezett megnyugtatni a közvéleményt, hogy az illetékes biztonsági szervek teszik a dolgukat, a vezetők pedig biztonságban vannak.
Ha tudjuk, hogy közeleg a választás, amikor a hatalmi pártoknak kapóra jön minden olyan híresztelés, amely a rájuk leselkedő veszélyekről, az ő bátor helytállásukról és a destabilitási törekvések sikeres elhárításáról szól, akkor talán legyinthetnénk is a készülő merényletekről szóló, jócskán túlzó sajtóbeszámolókra. Ám ott, ahol kilenc évvel ezelőtt kioltották már egy miniszterelnök – Zoran Đinđić – életét, érthető, hogy a hatóságok kénytelenek komolyan venni a figyelmeztetéseket. Annál is inkább, mert 2003-ban egyáltalán nem vették komolyan a biztonsági szolgálathoz érkező információkat. Pedig akkor talán meg lehetett volna előzni az első demokratikusan megválasztott szerb miniszterelnök meggyilkolását.
Ám mielőtt a nyomozóknak sikerülne felgöngyölni e titokzatos összeesküvések szálait, a média máris megkezdte a teoriák gyártását a jól ismert klisék szerint. Tudjuk, hogy kik az aktuális ellenség képviselői, kik akarnak ártani a szerbségnek – ezen az úton haladva nálunk minden rejtély egykönnyen megoldódik.
Kezdetben kisebb zavart okozott a nemzetileg elfogult elemzőknek, hogy a banjalukai ügyben letartóztatott gyanúsított – szerb nemzetiségű. Božidar Stanišljević a sportközpont régi alkalmazottja, ezen kívül „megbízható” ember, hiszen még a jugó állambiztonságnál nevelkedett, csak nem fog az Erdei Köztársaság és a testvéri Szerbia legrangosabb képviselőinek életére törni?
Kiderült azonban, hogy valóban ő rejtette el a merénylethez szükséges fegyvereket és a három kilónyi plasztik robbanóanyagot – amelynek egynegyede is elég lett volna a csarnok lerombolására és az összesereglett ezer fős ünneplő társaság likvidálására – , és nem mondott igazat, amikor azt állította, hogy már évek óta ott őrizgette a fegyvereket, melyeket tulajdonképpen eladásra szánt.
A tűzszerészek viszont megállapították, hogy a fegyverek rendesen fel voltak készítve az akcióra, és egy szem por sem volt rajtuk. Valószínűleg csak néhány nappal korábban vitték be a csarnokba őket.
Nem kellett sokáig várni, hogy a belgrádi bulvársajót erre is találjon magyarázatot: Stanišljević szoros kapcsolatban állt a boszniai és a szerbiai alvilággal, többek között a meggyilkolt Željko Ražnjatović embereivel, emellett a veje nemrég Bécsben járt, és kapcsolatba lépett az ottani iszlám terroristákkal. Tehát valószínűleg őt is bevonták bűnös tervükbe, amelynek nem kisebb célja volt, minthogy eltegyék láb alól a Republika Srpska és Szerbia egész vezetőségét – Milorad Dodiktól, Boris Tadićtól és Irinej pátriárkától kezdve Ivica Dačić belügyminiszterig és egész holdudvarukig –, mindezen felül pedig megsemmisítsék a két szerb államot!
A „Srpska” felszámolásának hátterében mindenképpen elvetemült bosnyák körök is állhatnak, hogy ezt a gondolatmenetet folytassuk.
A terv az lehetett, hogy a merénylők a sportközpont emeleti részében levő újságírói páholyból, ahonnan kiváló rálátásuk lett volna az eminens ünneplők tömegére, végrehajtják gyilkos szándékukat.
Mindent összegezve érthető, hogy a lapok miért adtak ilyen címeket beszámolóiknak: „VAHABITÁK ÉS ALBÁN TERRORISTÁK KÉSZÜLTEK A SZERB VEZETŐK LIKVIDÁLÁSÁRA”.
Hogy az albánok hogyan kerültek a mesébe, az nem elég világos, talán úgy, hogy eleve közük van mindenfajta alvilági ügyekhez.
A lényeg az, hogy az iszlám fundamentalisták az alvilággal és az albán terroristákkal karöltve el akarták törölni a föld színéről a Drina folyó két partján elterülő szerb államot.
Ám az ellenség nem nyugszik. Miután a banjalukai merénylet terve kútba esett – Dodik rendőrsége éberségének és egy okos rendőrkutya kiváló szimatának hála, aki kiszimatolta a szekrénybe rejtett plasztikbombát –, újabb tervet dolgoztak ki a vezetők ellen. Még szerencse, hogy a kötelességtudó besúgó helyén volt, és rögtön elküldte a leleplező SMS-t.
És most újra retteghetünk, hogy elég éberek lesznek-e a nyomozók, és akad-e újra egy okos rendőrkutya, hogy kiszimatolja a veszélyes fegyvereket? Én nagyon bízok a derék négylábúakban.
J. Garai Béla

Tweet

Szóljon hozzá!

Hozzászólások (Beta*)

Neve

E-mail címe

Kommentje

1500 / 1500

Biztonsági kód:


* teszt / fejlesztési fázisban