A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Heten a rajton
Betűméret:
Éppen csak hogy bejelentették a képviselőházi és helyhatósági választások időpontját, máris annyi a potenciális jelölt a vezetői posztokra, hogy az ember beleszédül. Pedig igazából csak most kezdődik a kampány, és a hátra levő másfél hónap alatt nyilván tovább fog bővülni a kínálat. Így hát már előre megjósolhatjuk, hogy amikor azon a mindent eldöntő májusi napon behúzzuk magunk mögött a szavazófülke függönyét, és kihegyezett plajbásszal végigböngésszük a szavazólapot, ahogy mondani szokták: a bőség zavarával fogunk szembesülni! Már ami a jelölteket illeti. Mert a felkínált fejlesztési koncepciók és távlati stratégiák tekintetében, sajnos, sokkal szerényebb a választék, gyökeres fordulatot pedig – például Koszovó kérdésében - senki sem kínál, legalábbis a vezető pártok közül.
Emellett azt is tapasztalhatjuk, hogy az ideológiák teljesen ködbe vesznek, hasonlóan, mint a többi úgynevezett tranzíciós vagy volt kommunista államban: a legtöbb valamiféle zavaros kapitalista-nemzeti-szociális vonalat vázol fel, több-kevesebb ókonzervatív-egyházi beütéssel. Egynek sincs bátorsága kiállni mondjuk pusztán a vállalkozók vagy a munkavállalók, vagy ahogyan valamikor mondták: a kapitalisták vagy a melósok érdekei mellett.
E válságos időkben mintha az a pártprogram lenne a nyerő, amely összemossa a választók érdekeit, és miközben sutyiban adókedvezményt ígér a nagypénzű vállalkozóknak, abban reménykedik, hogy azok minél több munkahelyet nyitnak a társadalom szerencsétlen csóróinak - az se baj, ha közben tovább gyarapítják vagyonukat. Amolyan túlélési stratégia ez, egyrészt a pártoligarchia túlélését segíti, másrészt azt várják tőle, hogy ebben a nagy-nagy bizonytalanságban úgy, ahogy felszínen tartsa a gazdaságot.
Pedig a bejáródott nyugati demokráciákban nagyjából tudni lehet, hogy kik állnak a jobb és a baldalon, és kik tartoznak a centrumhoz, senki sem árul zsákba macskát: így a választóknak nincsenek dilemmái. Csak nálunk mosódik minden össze, mintha egyszerre lehetne mindegyik társadalmi réteg érdekében fellépni.
Attól pedig, hogy szekuláris elveket tűzzenek zászlajukra, elhatárolódjanak a politikai babérokra törekvő egyháziaktól, netán felkarolják az ateistákat, úgy menekülnek pártjaink, mint ördög a szenteltvíztől!
Mellesleg: ez nem csak a belgrádi pártokra jellemző, hanem a kisebbségi formációkra is, a mi magyarjainkat is beleértve. Ha jellemezni kellene pártjainkat, mindegyik valamilyen nehezen meghatározható középúton kíván haladni, de lehetőleg óvatosan a jobbközép térfélen, az most a menő. Aki szavazó pedig olyan finnyás, hogy még a világnézetre is adna, annak bizony nehéz dolga van kedvére való politikust találni! (De úgy is kell neki, miért nem követi a nyájat?)
De vissza a számba jöhető jelöltekre! A teljes kínálat akkor lesz ismeretes, amikor véget ér a kormányzó erő, a demokraták hosszú tépelődése, hogy a képviselőházi és helyi választásokkal egyidőben megtartják-e a különben csak decemberben esedékes elnökválasztást is. A döntésre állítólag április elejéig kell várni, Tadićék valószínűleg az utolsó pillanatban rukkolnak ki a „farbával”.
Ebben és abban az esetben is más-más taktikának lehetünk majd szemtanúi a jelöltállítás tekintetében valamennyi vezető párt részéről.
Ha az államfőválasztást előrehozzák, akkor a törvényes rendelkezések szerint Boris Tadić elnöknek le kell mondania, és közönséges halandó pártaktivistaként megvívni harcát a vetélytársakkal. (Miközben az államfői posztot átmenetileg Slavica Đukić Dejanović házelnök töltené be.) Az összevont voksolás Tadić népszerűsége révén valószínűleg előnyt jelentene a demokratáknak a fő rivális szerb haladókkal szemben, és feltehetőleg javukra billenthetné a parlamenti mandátumok mérlegét is. A vereség viszont totális méreteket ölthetne.
Ha a másik változatot választják, akkor Boris Tadić államfői tekintélyének súlya hozhat előnyt a demokratáknak a parlamenti mandátumokért vívott harcban, ám olyan kormányfőjelölttel kell kirukkolniuk, aki elképzeléseivel megmozgatja a választók fantáziáját. Egy dolog kétségtelen: az, hogy a jelenlegi miniszterelnök, Mirko Cvetković nem jön számításba...Eddig Dragan Đilas belgrádi polgármestert, Dragan Šutanovac védelmi minisztert és Milica Delevićet, az uniós integrációs iroda talpraesett vezetőjét emlegették, de a lista még bővülhet.
Felmerült a Pristina elleni diplomáciai szélmalomharcot folytató Vuk Jeremićnek a neve is, de a közösségi oldalakon tapasztalható felhördülés nyomán ezt valószínűleg nem kockáztatják meg a demokraták. (Egy epés bejegyzés szerint Jeremićet legfeljebb Disneyland kormányfőjének lehetne elképzelni...)
Milica Delevićet állítólag akkor vetnék be, ha a haladók nem Tomislav Nikolićot jelölik kormányelnöknek, hanem a SNS alelnökét, Jorgovanka Tabakovićot. A belgrádi bulvárlapok szerint ez lenne „Mica és Cica” küzdelme a miniszterelnöki bársonyszékért, és mindenképpen új színt hozna a választási küzdelembe Szerbiában, ahol a női káderek eddig legfeljebb miniszteri rangig jutottak (bár a nagy többség inkább csinos titkárnőknek látná őket).
Még összetettebb a kép, ha a szocialistákat is számba vesszük. Slobodan Milošević kádere, Ivica Dačić az utóbbi időben egyre ambiciózusabb: már nemcsak a kormányelnöki posztra pályázna, hanem az államfőire is, ha összevont választásokat tartanak. Dačić akkor is számot tartana a miniszterelnökségre, ha felújítják a DS és az SPS „természetellenes” koalícióját, ez lehetne az ára annak, hogy Slobo utódai ismét megtámogassák a demokratákat, ha gyengécske lesz a mérlegük.
És akkor még nem említettük az elnyűhetetlen Mlađan Dinkićet, aki meg van győződve róla, hogy csakis ő tudja kizökkenteni az országot a kátyúból.
Ha jól számolom, eddig hét pályázó.... Hogy közülük melyikkel vergődnénk zöldágra, azt senki nem tudhatja. Mert itt még Angela Merkelnek is beletörne a bicskája.
J. Garai Béla
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
