A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Lepipálhatjuk Svájcot
Betűméret:
Legalább ez a gépezet zakatoljon, ha már az ipar és a mezőgazdaság lélegeztető gépre került, a lélek is már csak hálni jár beléjük.
„Válaszd a jobb életet!”, „Munka, befektetések, biztonság”, „Európai út, mindenkinek jó”, „Hozzuk lendületbe Szerbiát!”, „Erős régiók, erős Szerbia”, „Egyenlő esélyeket mindenkinek!”, „Az emberek fontosabbak a nagy szavaknál”, „Az én Szerbiám, gazdag Szerbia”, „Határozottan Szerbiáért”, „Tőled függ”, „Érdemes küzdeni”, „Normális országot”..., hogy csak a legfrisebbeket említsem.
Egyik biztatóbb, mint a másik! Ki az a bolond, aki ne akarna több munkahelyet, nagyobb fizetést, normálisabb országot? Ha csak a fele valósul meg, akkor is lepipáljuk Svájcot, és még azt is megérjük, hogy svéd és norvég vendégmunkások kilincselnek virágzó cégeinknél, hogy fogadjuk fel őket Gastarbeiternek. Itteni átlagbérért, ami messze meghaladja a mizerábilis skandinávot.
A kampányfelelősök éjszakákon át törték a fejüket, amíg kifundálták a választócsalogató jelszavakat, és mint a varázsigéktől, ezektől várják a mandátumokat hozó voksokat. Nem az a lényeg, hogy valóra tudják-e váltani az ígéreteket, hanem az, hogy elhódítsák a szavazókat a konkurensektől. A négy éves kormányzási mandátum pedig hosszú idő, ki fog még emlékezni arra, hogy milyen jelmondat alapján karikázta be az illető politikus nevét?
Választási szakértők szerint az átlagpolgár úgy is csak a kulcsszavakat jegyzi meg, a hosszú programokat a kutya se olvassa el, a beszédekből pedig annyi marad meg benne, hogy mekkora vehemenciával szónokolt a pártvezér. Mert legvégül mégis csak egyéni szimpátia alapján hozza meg döntését.
A két nagy vetélytárs, a demokraták és a magukat némi eufémiával haladóknak becéző exradikálisok egyaránt az európai felzárkózással kecsegtetik híveiket, etkintetben mintha nem is lenne különbség közöttük. Tomislav Nikolić a kormány kemény kritikájára épít, szerinte a demokraták kormányzási teljesítménye katasztrófális, négy év alatt negyedmillió ember veszítette el állását, 130 ezer kis-, és közepes vállalat kapujára került lakat. Így jutottunk oda, hogy mára Szerbiában a legalacsonyabbak a fizetések az egész Balkánon, miközben az állami bürökrácia megfojtja a gazdaságot.
De hogy a Nikolić-Vučić tandem miként akar új beruházásokat és munkahelyeket teremteni, leküzdeni a korrupciót, az homályba vész. Talán úgy, hogy az uniós tagsághoz való ragaszkodás mellett erősíti a kapcsolatokat az oroszokkal, azok állítólag csak azt várják, hogy Szerbia fokozza az aszaltszilva-, és a szilvóriumexportot, és máris fellendül egész Šumadija.
A régiók erősítését hirdető Mlađan Dinkić abban rivalizál Boris Tadićtyal, hogy ki fejleszti jobban a szerb autóipart. Mindkettő magának vindikálja a Fiat kragujevaci térhódításának sikerét, és közben titokzatoskodva újabb külföldi autógyárak megjelenését ígérgetik. Kragujevacot már-már szerb Detroitként emlegetik, egyedül azzal a kissé kellemetlen ténnyel nem tudnak mit kezdeni, hogy a Fiat itt gyártott modellje nem kevesebb, mint 18 ezer euróba fog kerülni. Vagyis egyelőre, vagy legalábbis a következő választási ciklusban nem a lapos zsebű hazai polgároknak, hanem az elnyomott és kizsákmányolt nyugati vásárlóknak fognak itt autókat gyártani.
Némi vígaszt nyújthat, hogy már csak Vojislav Kostunica szerb demokratái és Vojislav Šešelj szerb radikálisai kampányolnak Európa ellen. Az előbbi azzal a fixideával próbálja meggyőzni a patriótákat, hogy Szerbiának semlegesnek kell maradnia – se NATO, se EU -, és ez meghozza a felvirágzást. A radikálisok pedig hágai „mártírjuk” képével és útbaigazításával mozgósítják híveiket, hogy „Szerbia nem akar belépni az Európai Unióba!”.
Nem könnyíti meg a magyar szavazók dolgát, hogy pártjaink idén legalább három, ha nem négy menetoszlopban indulnak harcba a mandátumokért – a dolgok jelenlegi állása szerint.
A VMSZ magabiztosan elzárkózott a riválisok által kifundált Magyar Fordulat koalíciótól, és elhatározásában, hogy önállóan lép fel, kétségkívül az is megerősítette, hogy jelentős lélektani támogatást kapott a határon túlról. Orbán Viktor Fidesz-vezető félreérthetetlenül a VMSZ mellett állt ki, nyilvánvalóan gyengécskének ítélve meg a többiek teljesítményét. Sőt, meglehetősen szokatlan módon még a kampányukba is bekapcsolódik: áprilisban személyesen lép fel egy VMSZ-gyűlésen.
A szabadkai gárda melletti felsorakozás szemmel láthatóan nagy zavart okozott a vajdmagyar politikai színtéren, a Fidesz melletti elkötelezettségéről ismert VMDP azonnal ki is hátrált az említett koalícióból, nehogy magára haragítsa Orbánékat, akik a VMSZ-t támogatják.
Rácz Szabó László (MPSZ) nem is cáfolja, hogy pártját nagyon meglepte Orbán Viktor állásfoglalása, amit úgy értékel, hogy „a budapesti kormány nem a magyar pártok összefogását támogatja a szerbiai választásokon, hanem a széthúzást”. Ezért a VMDK-val együtt úgy döntöttek, hogy egy „multikulti” koalícióval próbálnak szerencsét, és együttműködésre lépnek egy bosnyák, egy macedón és egy horvát kisebbségi alakulattal.
Hogy ez mennyire szerencsés ötlet, mi fog kisülni belőle, meglátjuk. Nehezen hihető, hogy e vegyes társaságnak esélye lenne a 4-6 százalékra, ahogyan ők remélik.
A VMSZ teli önbizalommal kezdte meg kampányát, a Fidesz-támogatás mintha szárnyakat adott volna nekik. Ám számolniuk kell azzal is, hogy ez a szoros eszmei kapcsolat egy csomó választót éppenhogy elfordít tőlük. Erősen kétlem, hogy a vajdasági magyar szavazótábor annyira beszűkült volna a mostanság divatos jobboldali és konzervatív eszmék bűvkörébe, ahogyan azt pártvezetőink nyilvánvalóan gondolják. És az sem valószínű, hogy fenntartás nélkül magukévá teszik a pesti békemenet hangzatos Európa-ellenes szólamait, ami mintha kötelező lecke lenne politikusaink számára, hangoztatják is lépten-nyomon.
Elég hangosak a jobboldali hatalom bebetonozását célzó Fidesz-politikát ostorozó európai kritikák ahhoz, hogy mi is meghalljuk őket.
J. Garai Béla
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
