Történelem és agypuhítás

Lehet, hogy néhány év vagy évtized múlva 2012. április elsejét történelmi dátumként fogják emlegetni (már aki megéri), amikor egy új állam létrehozásáról született határozat. Szerbia és Vajdaság Szövetségi Köztársaságról, amelyben Vajdaság Köztársaság egyenrangú partnere lesz Szerbia Köztársaságnak.
Vagy emlegetik, vagy elfelejtik az eseményt, most még ezt nehéz lenne megjósolni.
Mindenesetre az elképzelés - több kisebb autonomista párt és civil szervezett lelkes aktivistáinak munkája – a Negyedik Vajdasági Konvenció néven Újvidéken megtartott vasárnapi összejövetelen, annak rendje és módja szerint deklarációba fogalaltatott.
Mint Živan Berisavljević egykori magas rangú tartományi KSZ-tisztségviselő indoklásában elmondta: Vajdaság polgárai sohasem törődtek bele a tartomány politikai szubjektivitásának elvesztésébe, abba, hogy Szerbia hadizsákmányként és belső gyarmatként kezelje az Osztrák-magyar Monarchia 1918-as széthullása után. Arra is figyelmeztetett: ha Belgrádban sürgősen nem nyitják meg a vajdasági kérdést, akkor elmérgesedik a helyzet és óhatatlanul internacionalizálódik.
Aki azonban a közszolgálati elektronikus médiából akart tájékozódni az eseményről, annak csalódással kellett tudomásul vennie, hogy ott bizony rangján alul kezelték a tanácskozást, pontosabban kutyába se vették a jeles autonomista politikusok fáradozását. Djokovic labdameneteinek százszor több időt szenteltek.
De nemcsak a tévékamerák kerülték a gyülekezetet, hanem a vezető szerb pártok képviselői is. Ördög nem menekül úgy a tömjénfüsttől, mint Tadićék demokratái a vajdasági különutasoktól és eszméiktől. Egyedül Čedomir Jovanović liberálisai képviseltették magukat a belgrádiak közül. Viszont Nenad Čanak, aki korábban maga is a köztársági jogállásért kardoskodott, most elbújdosott valahol a bácskai ugaron, a demokratákkal való bratyizás nyilván nem engedi meg az ilyen kockázatos kiruccanásokat számára.
A VMSZ nevében Pásztor István ismertette a legnagyobb magyar párt álláspontját, amit lábjegyzetként csatoltak a deklarációhoz. Eszerint nem támogatják a Vajdaság Köztársaság elképzelést, hanem a minél szélesebb tartományi autonómiárt szállnak síkra Szerbia keretein belül, tapintatosan figyelmeztetve a résztvevőket, hogy a köztársasági státus ötlete jelenleg nem reális.
Pártjaink közül egyedül a Magyar Remény Mozgalom karolta fel a szerb autonomisták kezdeményezését, megítélésük szerint ezzel nagyobb lehetőség nyílna a legszélesebb önrendelkezés kivívására a magyarság számára. A MRM nyilvánvaló örömmel fogadta a konvenció szervezőinek önkritikus megállapítását, hogy ,,Vajdaság 1918 óta, amikor a Jugoszláv Királyság részévé vált, magas árat fizet a Szerbiával való együttélésért, mert az gátolja fejlődését...”.
Ha a kormánypártok el is zárkóznak, a szerb jobboldali ellenzék pártjai számára igazi csemege Vajdasági Köztársaság ötlete. Ajándék, hálás új téma a választási kampányban. Remek magas labda, amit hatásosan le lehet csapni. Alighanem még sok magvas kijelentésben lesz részünk a továbbiakban. A radikálisok szombati újvidéki gyűlésén Aleksandar Martinović pártalelnök rögtön neki is ment a konvenciónak, és megmagyarázta az összefüggést az uniós csatlakozás és az autonomisták fellépése között: alig egy hónap telt el a tagjelölti státus megszerzése óta, és máris Vajdaság elszakadását követelik. Az a fránya unió mindenáron szét akarja darabolni a büszke Szerbiát!
„A vajdasági szerbek agyát akarják puhítani”, véli a vajdasági konvenció elképzeléséről Šešelj vajda lelkes követője, aki sajnálatosnak tartja, hogy „szerb származásúak vajdaságiaknak tüntetik fel magukat”, és a Szerbiától elszakadást hirdetik.
Néhány belgrádi lap pedig szabályos kampányt indított a konvenció ellen. A Večernje Novosti cikksorozatban tájékoztatja olvasóit a veszélyes vajdasági törekvésekről, érvként hozva fel, hogy ez elől még a VMSZ is elzárkózik.
Ám ha a demokratizálódás állapotát vizsgáljuk Szerbiában, valljuk be, ez a negatív kampány is haladás a korábbi viszonyokhoz képest. Amikor elég lett volna csupán felhozni Vajdaság Köztársaság témáját, hogy máris spontánul gyülekezzenek a patrióták, esetleg furkósbottal.
Örüljünk, hogy az autonomistákat és vendégeiket ezúttal nem várta senki a kijáratnál, és épp bőrrel megúszták.
J. Garai Béla