A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Kampányfortélyok
Betűméret:
Még csak a választási kampány félidejénél tartunk, máris újabbnál újabb választó-szédítő trükkökkel találkozhatunk. A pártstratégák ötlettára, úgy tűnik, kimeríthetetlen!Kedves női hang hívott fel a minap a délutáni órákban, udvariasan megkérdezte, hogy nem szakította-e meg véletlenül ebédutáni sziesztámat? Majd rátért a lényegre: azért hív, hogy őszintén gratuláljon, amiért aláírásommal támogattam pártvezetőjük választási kampányát.
- Bocsánat, nem jól értettem. Kinek a kampányát támogattam?
- Maja Gojkovićét, a Néppárt vezetőjét. Hálásan köszönjük!
Felháborodott tiltakozásomra, hogy semmiféle támogatói nyilatkozatot nem írtam alá, legkevésbé a radik soraiból kiugrott Gojkovic asszonyságét, a hang hivatalosra váltott, elnézést kért és nyomban megszakította a párbeszédet.
Olvasom, hogy a leleményes pártok taxisokat is beszerveztek. Úgy tehetnek szert nem csekély honoráriumra, ha voksolókat toboroznak.
A módszer a következő: ingyen szállítják az utasokat a szavazóhelyre is vissza - egy aprócska szívesség fejében. A bejáratnál kitöltött szavazócédulát kapnak a pártaktivistától, amit szépen bedobnak az urnába, és kihozzák az üres cédulát. Aztán az is bekarikázsára kerül, és a következő páciens csúsztatja az urnába.
A ravasz fortély állítólag a szomszédos országokban már bevált, most nálunk is tesztelni fogják. Hogy honnan az üres szavazócetli az aktivistáknak? Ugyan már, a Balkánon élünk, ez csak nem okoz gondot?!
Néhány éve a pótválasztásokon zsák krumplit meg lisztet osztogattak egyes vajdasági községekben, a frissen alakult Szerb Haladó Párt jóvoltából néhányan mosógépet vagy hűtőszekrényt is kaptak, mint arról az újságok is beszámoltak. Azt mondják a rossznyelvek, hogy a mohóbb szavazópolgárok direkt talicskával mentek a kampánygyűlésekre, hátha pottyan valami kedvenc pártjuktól.
Azt hiszem, idén ilyen gálántságra nem számíthatnak, legalábbis a „haladók” részéről, állítólag nem kapnak hitelt a bankoktól kortescélokra. Szegény Tomislav Nikolić, még saját lakását is betáblázta volna néhány milliócska reményében, a pénzemberek azonban a válságra hivatkozva ridegen elzárkóztak. Úgyhogy maradnak a postaládába csúsztatott színes fotóknál, akár ki is tapétázhatnám a spájzot Nikolićtyal és Vučićtyal, valamint más perspektivikus aspiránsokkal.
Lenne kit szidnom, ha ők győznek, és továbbra is üres marad a spájzom.
A mi pártjaink természetesen eleve elvetik a hasonló etikátlan ajándékozó és átverési módszereket, mi sem áll távolabb tőlük, minthogy ilyen fondorlatokkal éljenek! Meg is gondolnám, hogy rájuk szavazzak-e, ha megkörnyékeznének valamilyen szuvenírrel.
A gazdasági válság azonban nemcsak az ellenzéket sújtja, hanem a kormánypártoknak is gondot okoz. A kampány eddigi legmulatságosabb kijelentését Boris Tadić volt elnöktől hallottam, aki imigyen magyarázta a kormány bizonyítványát:
- Pártunk betartotta azt az ígéretét, hogy kétszázezer új munkahelyet nyit meg! Csak az a baj, hogy a gazdasági válság miatt négyszázezer állás megszűnt.
Szóval, ha jól értelmezem a demokrata elnökjelölt üzenetét és jól számolok, akkor az eredmény az, hogy kétszázezer ember az utcára került. És még legyünk boldogak, hogy nem négyszázezer.
Ám itt vannak az ellenzéki ajánlatok, nem is tudja az ember, hogy V. Koštunicát válassza, aki tízmilliárd eurós orosz hitelt hoz majd nekünk, vagy T. Nikolićot, aki valóságos felvirágzást ígér. Vagy Zoran Dragišićot, az egyetlen proletár elnökjelöltet, a Munkás-Paraszt Mozgalom kandidátusát, aki a bűnözéssel akar leszámolni.
Jadranka Šešelj viszont az uniópártiakkal számolna le. Az Európai Unió az a gonosz hatalom, amellyel a radikálisok nem fognak szóba állni. Jadranka fejében meg sem fordul, hogy második fordulóra is sor kerülhet, annyira biztos a győzelmében már az elsőben.
Az a furcsa ebben a kampányban, hogy a radik és a demokraták mintha titkos szövetséget kötöttek volna: mind a ketten Nikolićot szeretnék elveszejteni. Šešeljék büntetésből, amiért faképnél hagyta a radikális pártot, Tadićék azért, mert a legveszélyesebb rivális. Mind a két párt Tómó csapodárságát és árulói hajlamát veszi célba: két éve még az EU ellen ágált és Nagy Szerbiáért küzdött, most meg a belépést forszírozza.
Elég sok zsák krumplira lenne szükségük a haladóknak, hogy feledtessék ezeket a múltbeli bűnöket. Vagy kiosztandó mosógépekre.
Csak hogy tisztázzam magam: nemrég új mosógépet vettem, számlám is van róla. Azt meg már említettem, hogy Gojkovićéknak sem írtam alá.
J. Garai Béla
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
