Giuliani és a szerbek
Betűméret:
Amikor Rudolf Giuliani, a legendás hírű volt New York-i polgármester kiszállt a surćini légikikötőben a British Airways gépéből, még nem sejtette, hogy kurta látogatása a szerb fővárosban micsoda vihart fog kavarni a választási lázban égő pártok körében. Giuliani úr csak egy sima tanácsadói látogatásra készült nem egészen elhanyagolható összegű tiszteletdíj fejében - mint tette ezt oly sokszor, amióta lejárt mandátuma -, de meg se fordult a fejében, hogy vizitjét egyesek meg fogják kérdőjelezni. Azt pedig álmában sem feltételezte volna, hogy a szerb főváros polgármestere mielőbbi távozásra szólítja fel!
Márpedig Dragan Đilas erre az udvariatlan kijelentésre szánta magát, megpaprikázva ezt a vendég szerbellenes gesztusainak felemlegetésével.
„Az az ember, aki támogatta Szerbia bombázását, ne osztogasson tanácsokat Belgrád jövőjéről”, nyilatkozta a főváros jelenlegi és a demokraták reményei szerint jövőbeni polgármestere.
Azt is felhánytorgatta, hogy Giuliani a koszovói háború idején az albánok oldalára állt, genocídiummal vádolta Szerbiát és megtorlást követelt ellene.
A demokrata aspiráns nemes hazafias felháborodásában nyilvánvalóan ugyanannak a kollektív amnéziának az áldozata lett, mint a legtöbb szerb politikus, aki nagyvonalúan megfeledkezik a NATO-intervenciót kiváltó eseményekről: a Slobo-rezsim terrorjáról, amellyel ki akarták söpörni az albánokat Koszovóból. S aminek a világ úgy próbálta elejét venni, hogy légi akciókkal kiűzte Miloševićék dicső rendőri és katonai erőit a déli tartományból.
Ám a koszovói dráma felemlegetése csak amolyan mondvacsinált kifogás volt, Dragan Đilast valójában az háborította fel, hogy Giuliani legfőbb riválisának, a szerb haladók polgármesterjelöltjének, Aleksandar Vučićnak a támogatására érkezett.
Persze, aligha meggyőződésből tette ezt, hiszen nehéz elképzelni, hogy egy amerikai republikánus politikust annyira lenyűgözött volna a radikálisokból Európa-párti haladókká avanzsált Tomislav Nikolić és társasága, és annak a szerb nemzet megmentését célzó ötletei, hogy menten repülőre ül, és beveti magát Vučić megválasztása érdekében. Nincs ebben szemernyi romantika sem, minden a pénzről szól, ahogyan már a leköszönt amerikai tisztségviselők esetében szokásos.
De hogy mennyi pénz ütötte a markát az egynapos belgrádi fellépésért és a közös fényképezkedésért Šešelj vajda egykori ifjú titánjával, azt nagyobb titok övezi, mint az atombomba előállításának képletét. Az egyik újság negyedmillió dollárt emleget, állítólag Giulianinak ez a szokásos tarifája.
Ha ennyire nem is rúg az összeg, annyira biztosan elég volt, hogy futotta belőle a repülőútra, és arra is, hogy szemet hunyjon Nikolićék viselt dolgai felett. Az ilyen szolgáltatások különben sem finnyás filantrópoknak és erkölcsösködő moralistáknak valók – ez biznisz, ahol nem szagolgatják a pénzt.
Az is titok, hogy ki állta a költségeket. Tomislav Nikolić biztosan nem, mert alig egy hete még arra panaszkodott, hogy nincs egy vasuk sem, nem tudják miből pénzelni a kampányt, a bankok ugyanis megtagadták tőlük a hitelt, és még lakása betáblázása sem segített. Nyilvánvaló, hogy a háttérben meghúzódó tájkunok között akadt jótevő, aki ezt jobb befektetésnek tartja, mint a szerb ipari részvényeket.
Nem biztos, hogy megtérül, de ha mégis nyerne a támogatott párt, akkor vastagon kiállítják a számlát. Olyan ez, mint a lottózás: az ember ezt is, azt is bekarikázza, vagyis ennek, meg annak a pártnak is juttat néhány milliócskát, aztán valahol csak bejön az öttalálat.
Rudy Giuliani azzal aratott sikert hazájában, hogy a világváros New York polgármestereként drasztikusan csökkentette a bűnözést, megtizedelte a maffiát, megbirkózott a korrupcióval és a munkanélküliséggel, az igazi dicsőséget azonban a 2001. szeptember 11-i terrortámadás következményeinek leküzdésével érdemelte ki. Egy percig sem vitás, hogy óriási tapasztalattal rendelkezik, és bizonyára hasznos tanácsokat tud nyújtani bármely nagyváros helyzetének megjavítására, ám hogy győzelemre tudná segíteni a haladók jelöltjét, az már erősen kétséges.
Bekapcsolódása a belgrádi elöljárói posztért folyó kampányba azonban így is rengeteg kommentárt váltott ki. Nemcsak a demokratáknak ment fel miatta a vérnyomása, hanem a radikálisoknak, a Nikolić-Vučić tandem korábbi eszmetársainak is.
Šešelj hívei a tőlük megszokott bombasztikus bejelentésekkel sokkolták a közvéleményt, leleplezve a Giuliani-látogatás igazi hátterét. Eszerint nem is New Yorkban született olasz bevándorlók gyermekeként, mint életrajzírói állítják, hanem a boszniai Bugojno mellett egy kis szerb faluban – ahonnan Vučić elődei is származnak. Állítólag már gyermekkorától ismeri Vučićot, úgy is mondhatnánk: a térdén lovagoltatta.
Éppen csak hogy azt nem mondták, hogy ő ajánlotta be a radikálisok soraiba, de aztán csúnyán megégették magukat vele, mert az első adandó alkalommal hátba döfte a vajdát, és elárulta Nagy-Szerbiát.
Megszólalt a szocialista Milutin Mrkonjić, Slobodan Milošević mindmáig hű követője, aki azt mondta, hogy a „Szerbiát bombáztató” Giuliani meghívása nagyon jellemző Vučićra, aki percenként változtatja véleményét és politikai irányvonalát.
„Mit várhatunk egy párttól és annak vezetőitől, akik nemcsak hazájukat árulták el, hanem esküvői komájukat is”, arra célozva, hogy Nikolićot és Šešeljt a szerbeknél szentnek számító komaság szálai fűznek össze.
Talán Giulianinak is felnyitották a szemét, és nem hiszem, hogy ezek után elvállalná a komaságot Vučićékkal, ha felajánlanák neki. Vagy csak extra honoráriumért.
J. Garai Béla
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]



A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár




