A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Sikeresek és károkozók
Betűméret:
Egyelőre még teljesen zavaros a víz a választási pocsolyában, a dicsekvések tömjénfüstjében nehéz kivenni, hogy valójában ki mennyit teljesített: ki győzött és ki az, aki elvérzett, de még hősiesen fújja a győzelmi indulót, mint híres filmjében Peter Sellers az elesett, de félholtan is trombitáló zászlós szerepében. Még csak annyi a bizonyosság, hogy az elnöki posztért folyó küzdelemben második fordulóra lesz szükség, és abban a demokrata párti Boris Tadić „hagyományos” ellenfelével, Tomislav Nikolićtyal vív meg május huszadikán, immár harmadszor. A legizgalmasabb kérdésben azonban, vagyis abban, hogy kik alakítanak kormányt, még teljes a homály.
Egy dolog kétségtelen (bár a politikában semmi sem biztos): az, hogy Ivica Dačić főszerepet kap az új csapatban. A másik bizonyosság, hogy az új összetételű parlamentben már nem parádézhatnak Šešelj-trikójukban a radikálisok, merthogy hágai vajdájuk támogatásával sem tudták átlépni az ötszázalékos küszöböt.
Mint ahogyan Jadranka Šešeljből sem lett államelnök, bármennyire is fogadkoztak a vajda hívei, hogy átveszik a hatalmat és leszámolnak a hazaárulókkal.
Visszatérve Dačićhoz: „Slobo” volt üdvöskéje akkora sikert aratott, hogy az elemzők külön tanulmányokban keresik a titkos receptet. Négy évvel ezelőtt kemény nacionalistaként, nyolc százalékos támogatottsággal szegődött Tadić demokratái mellé, és kibokszolta magának a miniszterelnök-helyettesi és belügyminiszteri posztot, most pedig új, európai ingjében tetszelegve már a kormányfői tisztségre pályázik, miután megkétszerezte szavazatainak számát.
Akárhogy is nézzük a választási matematikát, sem a legtöbb mandátumot szerző szerb haladók, sem Tadić második helyezett demokratái nem tudnak kormányt alakítani Ivica szocialistái nélkül. Ivica a mérleg nyelve, akit ő támogat, azé a hatalom.
Méghozzá milyen nyelv! Az új szerep akkora magabiztossággal tölti el, hogy valósággal kioktatja a leendő partnereket. Ritkán engedhet meg magának egy politikus ilyen mértékű arroganciát, mint amilyennel Dačić nyilatkozgat arról, hogy milyen feltételekkel hajlandó tárgyalni.
Magyar berkekben a VMSZ ugyancsak maximálisan magabiztos, Pásztor István pedig első nyilatkozataiban a siker birtokában olyan kijelentésekre ragadtatta magát riválisaival szemben, ami itt a Balkánon nem szokatlan ugyan, de nyugatabbra annál inkább. Miután az öt kispártnak együttesen sincs annyi önkormányzati mandátuma, mint ahány képviselői helyett a VMSZ szerzett a köztársasági parlamentben, a pártvezető azt tanácsolja „ezeknek az uraknak”, hogy „fizessék ki a villanyszámlát, oltsák le a villanyt és csukják be az ajtót”. Szerinte ugyanis többszörösen bebizonyosodott, hogy közösségileg mennyit érnek, és „ideje lenne felhagyni a károkozással”.
Amúgy ez csak puszta udvariatlanság lenne a VMSZ-vezető részéről, a legfurcsább azonban az, hogy a többpárti demokrácia elveit sutba vetve megvádolja az egyik „kispártot”, hogy Topolyán például 600 szavazatot „vett el”, ami semmit sem hozott neki, a VMSZ viszont emiatt egy mandátummal megrövidült.
Ha jól értem ezt a logikát, akkor a jövőben a kispártoknak tilos lesz jelölteket állítani ott, ahol a VMSZ is pályázik. Nehogy kárt okozzanak neki.
Persze, nem kell félteni a címzetteket, eszük ágában sincs felhagyni a politizálással a szabadkai üzengetésekre! Akkor sem teszik ezt, ha annyi sebből fognak vérezni, mint kedvenc trombitás mozihősünk.
Olvasom Ágoston András magyarázatát pártja, a VMDP gyengécske (enyhén szólva) szereplésére, ami válaszüzenetként is értelmezhető. Pénz, saját sajtó és Budapest támogatása nélkül lehetetlen sikert elérni a választásokon, véli Ágoston, majd így fejezi be eszmefuttatását: „Mert az ész továbbra is itt van nálunk”.
Az lehet, csak éppen a választókat hagyta ki az érvelésből: talán mégsem csak a pénzen, a sajtón meg a budapesti támogatáson múlik a dolog.
J. Garai Béla
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
