A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Vihar egy zsáknyi szavazócetli körül
Betűméret:
Már csak abban bízhat az ember ebben a nagy hajcihőben, ami a voksolás körül zajlik, hogy megússzuk utcai zavargások nélkül, és az elnökválasztás május huszadikai második fordulója többé-kévésbé békésen zajlik le. A szerb haladók jelöltjének stábja ugyanis országos tiltakozó akciókat jelentett be az állítólagos választási csalások miatt – márpedig ha a tömeg utcára vonul ebben az országban, minden előfordulhat. Az is, hogy megmozdulásuk randalírozásba csap át, de az is, hogy az egész demonstráció kellő érdeklődés hiányában szétpukkan, mint egy léggömb.
A hangzatos bejelentések, amelyek a kukába került zsáknyi szavazócédula bemutatásához kerekített performanszot kísérték a szkupstina előtt (állítólag valamennyin a Szerb Haladó Párt jelöltjeit karikázták be), megtévesztik az embert. A kamerák előtti látványos akció során Tomislav Nikolić azzal fenyegetőzött, hogy a végsőkig fognak tüntetni a példátlan választási csalás ellen, és még azt is megfontolja, hogy egyáltalán kiáll-e egy ilyen tolvaj ellen, amilyen a demokrata párti rivális.
Szerencsére már másnapra meggondolta magát, és megerősítette részvételét. Azt is mondta: nem akarja, hogy az ország destabilizálásával vádolják ebben a válságos helyzetben. Szavain érezhető volt, hogy az előző éjszaka a konzultációk ideje volt: tanácsadói józanságra inthették. Talán baráti nagykövetek is megsúgták neki: eljátszhatja nehezen szerzett szalonképességét a külföld előtt, ha visszalép és az utcára bízza a döntést.
Hogy volt-e manipuláció a szavazatok összeszámlásánál Nikolić kárára, ezt sohasem fogjuk pontosan megtudni. Valószínűleg igen, de hogy olyan mértékben, hogy eldönthették volna az eredményt, ez már kevésbé valószínű.
A haladóknak nyilvánvalóan kapóra jött a valahonnan felbukkant cetlicsomag (állítólag egy „jó ember” hozta nekik Vajdaságból), mert ezzel mindent meg lehet indokolni: a rivális tisztességtelenségét, mérhetetlen hatalomvágyát, amelynek érdekében az ilyen galádságoktól sem riad vissza, ám ugyanakkor saját vereségüket is. Égi ajándék volt ez a sorsverte Tómónak, aki eddig háromszor szenvedett vereséget Boris Tadićtól a második fordulóban. Önérzetesebb politikus ezek után végleg visszavonult volna, és élete végéig elzárkózik minden fajta közszerepléstől, ám őt nem ilyen fából faragták.
Az örök ellenzéki politikus (ha leszámítjuk azt a rövidebb periódust, amikor Šešelj vajda oldalán a Milošević-rezsim kormányában serénykedett) kirohanása, majd visszatáncolása kiváló érveket szolgáltatott a demokraták propagandakampányának. Hát ilyen elnöke legyen Szerbiának? – tette fel a szónoki kérdést Boris Tadić. Aki egyik nap ezt mondja, a másik nap meg azt? Akiről sohasem tudni, hogy mikor fogja megváltoztatni véleményét. Legutóbb „halálig tartó” éhségsztrájkot hirdetett, hogy kieszközölje a választások kiírását, majd amikor kudarcot szenvedett, áttért a diétára. És aki demonstrációra szólít fel, kockáztatva az ország „jó hírnevét” és a destabilizálást, csak azért, mert képtelen elismerni a vereségét.
Tadić örömmel csapta le azt a magas labdát is, amit ellenfele dobott fel, amikor azzal a tudományos-fantasztikus ígérettel állt elő, hogy százmilliárd eurós beruházást szerez az Égei tengerhez vezető csatorna megásásához. Nincs ilyen adakozó, állítja a tisztségéről lemondott elnök, aki arra is célzást tett, hogy Nikolic esetleg katonai megoldást tervez Koszovó visszaszerzésére.
A demokratákhoz közeli sajtó pedig élvezettel feszegette a rivális egyetemi oklevelének gyanús kérdését: hogy lehet az, hogy valaki húsz évig jogot „studíroz”, aztán egyszercsak átvált a gazdaságra, és néhány hónap alatt menedzseri diplomát szerez egy magánfőiskolán, amelynek dékánja véletlenül pártja alapítói közé tartozik?
Nikolićnak volt elvbarátai, a radikálisok támadásait is ki kellett védenie. A bosszúálló Šešelj hágai cellájából dirigálva szinte mindent arra a lapra tett fel a választási kampányban, hogy minél több kárt okozzon a pártütő esküvői komának. Ezért indította elnökjelöltként feleségét, Jadrankát abban a hitben, hogy a patrióta beállítású szavazók előbb fognak a feleségére szavazni, mint egy árulóra. (Más kérdés, hogy Jadranka nem kis meglepetésre elenyésző számú szavazatot kapott, és úgyszólván csak Pásztor Istvánt és Muamer Zukorlićot előzte meg az elnökjelöltek közül.)
Ilyen előzmények után kész főnyeremény lesz, ha hétfőn reggel minden negatív szenzáció nélkül bejelentik az elnökválasztás végeredményét. Csak úgy, simán, hogy ez vagy az a jelölt kapott több szavazatot. Úgyse mi fogjuk eldönteni, bármiben is állapodnak meg a fejünk felett a politikusok.
Mellesleg, ami szerénységemet illeti: nem emlékszem, hogy bárkit is felhatalmaztam volna, hogy arról az egy szál voksomról a nevemben egyezkedjen.
J. Garai Béla
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
