A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Balkáni önérzet
Betűméret:
De kár is feltenni a kérdést, mert nem hogy az átlagpolgár, hanem még Ivica Dačić kormányfő sem tudna erre válaszolni, aki a napokban egy gyenge pillanatában őszintén be is vallotta: pillanatnyilag „nincs ember a világon”, aki meg tudná mondani, hogy milyen formában és milyen témákról fognak tárgyalni.
Pedig neki aztán igazán illene tudnia: ugyanis ő az egyik legesélyesebb küldöttségvezető jelölt - ha az új vezetésnek abból a Koszovóval kapcsolatos bombasztikus bejelentéséből indulunk ki, hogy legmagasabb szintre kell emelni a dialógust. És nem holmi felelőtlen tisztviselőkre bízni ezt a felettébb érzékeny témakört, ahogyan az előző, hozzá nem értő kormány tette!
Élek a gyanúperrel, hogy pillanatnyilag a többi vezető se tudna részletesebb felvilágosítást adni a dialógusról, mint a kormányfő. Mindenki a készülő platformot emlegeti, mint valami varázsformulát, amely majd egycsapásra tiszta képet teremt arról, hogy mit is akar elérni Belgrád a brüsszeli tárgyalássorozattal.
Ám addig is, amíg a platform nem kerül az asztalra, igyekeznek megnyugtatni a derék honpolgárokat - főleg azokat, akiknek álmatlan éjszakái vannak Koszovó elvesztése miatt, és jobban sajog nekik a rigómezei bazsarózsa, mint az, hogy nem futja mindennapi betévőre -, hogy ne aggódjanak: a párbeszéd megkezdésével Szerbia semmiképpen sem fogja elveszíteni déli tartományát.
A naivabbja azt hitte, hogy Tomislav Nikolić nagy csinnadrattával bejelentett New York-i beszédében, az ENSZ-közgyűlés megnyitásán, kifejti a régóta emlegetett tervet a koszovói probléma megoldására, de ebből sem lett semmi: ami ott elhangzott a szerb elnök szájából, az legfeljebb az ENSZ-székház teremőreinek lehetett újdonság, mi már fejből tudjuk.
Vagyis azt, hogy Belgrád sem közvetve, sem közvetlenül (vagy hangzatosabban: sem implicite, sem explicite) nem fogja elismerni Koszovó függetlenségét, de újabb engedményeket sem tesz, mert az eddigiek éppenséggel a függetlenséget segítették elő. Ezért slussz-passz!, többé egy lépés sem történik ebben az irányban.
Ám amúgy Szerbia az albánokkal való tartós béke mellett kötelezte el magát, nyugtatta meg az aggódó világközvéleményt Nikolić, csak éppen nem hajlandó lépegetni ebbe az irányba. Hadd lépjenek most a cudar albánok, ha már Brüsszel és ők annyira oda vannak a tárgyalásokért.
Hogy mégis miről vagyunk hajlandóak eszmét cserélni a makacs szkipetárokkal? Nos, az elnök szavai szerint a koszovóiak jobb életéről, a békéről, a beruházásokról, de arról semmilyen körülmények között sem, hogy egy nap Szerbia szomszédja legyen Koszovónak.
Hogy is gondolja azt Catherine Ashton, hogy Szerbia szomszédja legyen saját magának?! Jellemző a szigetországiakra, hogy fogalmuk sincs a balkáni történelemről, és még kevésbé az itteniek önérzetéről.
Anélkül, hogy akár egy röpke pillantást is vetnék a készülő platformra, a magam részéről így tudnám tömören összegezni a belgrádi államvezetés elvárásait:
A koszovói kormány bocsánatot kér a meggondolatlanul kikiáltott függetlenségért, hazarendeli nagyköveteit mind a kilencven országból, amelyek elsietve elismerték őket, a Bill Clinton nevét viselő pristinai főutcát pedig Tomislav Nikolićra keresztelik át. Továbbá bíróság elé állítják Hashim Thaci miniszterelnököt, és helyébe a mitrovicai szerbek egyik vezetőjét ültetik...
Ebben az esetben gyors és sikeres tárgyalások várhatók Brüsszelben, amelyek végeztével a két küldöttség egyazon gépen, a szerb delegáció különgépén utazik vissza Belgrádba, ahol virágesővel fogadják őket...
Apropó, mitrovicaiak. Egy kissé kínos volt, hogy miközben az elnök New York-ban járt békeküldetésben, a B92 tévéállomás sugározni kezdte az észak-koszovói szerb funkcionáriusok visszaéléseiről készült leleplező riportsorozatot. Ebből a legnagyobb hazafiak előtt is nyilvánvalóvá vált, hogy miért ellenzik a dialógust Pristinával, és miért védelmezik körmükszakadtáig, barikádokkal, útzárlatokkal az illegális határátkelőket Koszovó és Szerbia között.
Nem patriotizmusból, mert nem akarnak elszakadni a hőn szeretett anyaországtól... Hanem mert milliós hasznot húznak az illegálisan, adó-, és vámmentesen ide-oda szállított rakományokból. És mert sokezer tisztviselő, orvos, pedagógus két-három fizetést vesz fel, egyet Belgrádból, egyet Pristinából.
Az adásból az is kiderült, hogy Belgrádnak tizenkét év óta naponta (!) 650 ezer eurójába kerül Koszovó támogatása. S ami a legfelháborítóbb, a pénz legnagyobb része nem a rászorulóknak jut, hanem az ügyeskedő álpatrióták és más feketézők zsebébe kerül. Okkal adták azt a címet az adásnak, hogy Hazafias rablás.
Mindig is rossz matekos voltam, nem tudom kiszámítani, hogy mit hozott volna ki mondjuk a vajdasági mezőgazdaság ennyi rengeteg pénzből, mennyi embernek adott volna munkát, ha ide fordítják. De azt tudom, hogy ha mitrovicai lennék, én is azon mesterkednék, hogy megfúrjam a dialógust.
J. Garai Béla
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
