Végre egy kulturális sikersztori! Az idegtépő és nyomasztó politikai témák rengetegében végre egy üdítő színfolt: lelkes gimnazisták közbenjárására sikerült kijavítani a helyesírási hibákat az újvidéki útjelző táblákon.

Nem tudom, másokat mennyire érintett a dolog, de engem valósággal feldobott a fentiekben idézett felvezetéssel sugárzott képes beszámoló az RTV magyar nyelvű híradójában. Megmondom őszintén: az egész híradásból csak az erről szóló jelentés meg a távol keleti tájfun maradt meg bennem, az is csak azért, mert több száz áldozata volt. És rögtön elfelejtettem a mitrovicai aktivistákat, Hashim Thacit és Aleksandar Vučićot, sőt Tomislav Nikolić legutóbbi bölcs kijelentéseit, mi több, a munkanélküliségre vonatkozó legfrissebb drámai adatokat is.

Jó, tudom, nem a magyar szerkesztőségé a dicsőség, ők csak átvették az anyagot a szerb kollegáktól, de akkor is dicséretes, hogy a híradó ilyen pozitív riportokat közöl.

A látottak alapján őszintén csodálom, hogy a tartományi székváros polgárai eddig nem lázadtak fel az ilyen otromba szabálytalanságok miatt! Hogy ki nem szúrták szemüket az ordító hibával készült táblák! Sajnálatos, hogy mennyire közömbösek tudnak lenni az emberek, amikor helyesírásról van szó.

No de, itt vannak az öntudatos diákok, a két patinás szerb nyelvű gimnázium tanulói, akik bizony nem tétlenkedtek, hanem felrázták a közvéleményt. Akiknek nem lett volna alkalmuk látni, elmondom dióhéjban a történetet. A gimisták megkeresték az illetékeseket, és felhívták a figyelmüket arra, hogy azok az útjelző táblák, amelyeken cirill és latin betűkkel az áll, hogy „Fruška Gora” – megbocsáthatatlanul súlyos helyesírási hibát tartalmaznak! A szerb helyesírás szerint ugyanis a kéttagú helységnevek második tagját kisbetűvel és nem naggyal kell írni. Vagyis úgy, hogy „Fruška gora”.

Hiába, a gimnázium az csak gimnázium! Klasszikus műveltség, helyesírás, Vuk Karadzić meg miegyebek. Hol lennénk mi, újvidékiek gimnazistáink nélkül?

Lehet, hogy a nyelvtanilag kevésbé pallérozott átlagpolgárok számára, akik szociális harapnivaló után kutatva nem szoktak kirándulgatni a dimbes-dombos Fruška gorára (legfeljebb bodzaérés idején, lekvárnak való gyűjtés céljából), ez a kis g-é betű annyira bagatell ügynek tűnik, hogy szót sem érdemel, nemhogy ilyen alapos intervenciót. De nem így az újvidéki haladó párti városvezetés számára! Ők azonnal megértették, hogy itt nem egy aprócska betűről, hanem a nemzeti kulturális örökségről van szó, és rögtön reagáltak a diákok felvetésére: kerül, amibe kerül, haladéktalanul kicseréltették a táblákat!

Elvégre Újvidék a szerbek Athénje, ahogy mondani szokták, egyáltalán nem mindegy, hogy milyen táblák díszelegnek az útelágazásoknál. Mit szólnak a művelt turisták vagy a kirándulni igyekvő akadémiai tagok, akik egy ilyen trehány tábla alapján keresik a hegyünkre vezető utat? Vagy a külföldiek, akik szótár alapján próbálnak eligazodni, és a helyesírási hiba miatt akár el is tévedhetnek?

A veszélyforrás azonban elhárult, megszűnt a kis g-é körüli galiba, tehát fellélegezhetünk. Május elsejére már helyükre kerültek az új, makulátlan táblák. Mint a beszámolóból megtudtuk, a diákok által megkeresett polgármester nyomban intézkedett, napokon belül elkészültek az új feliratok, és a munkások már a kamerák pergőtüzében csavarozták fel a hibátlan feliratokat.

A megszólaltatott diákok elmondták, hogy előbb a szokásos festékszórásos módszerrel akarták kiigazítani a hibát, de tanáraik bölcs tanácsára inkább az intézményes utat választották, és nem csalódtak a haladó városvezetőkben! Azt is bejelentették, hogy továbbra is éberen ellenőrzik a helységnévtáblákat, és ha bármilyen helyesírási hibát észlelnek, azonnal intézkednek.

Az igazat megvallva, azt vártam, hogy a riportban megszólaltatott buzgó nyelvőrök közül valaki majd szóvá teszi a városi buszok kijelző tábláit is, mert azok is elég nagy vihart kavartak a közelmúltban, amikor a polgármester utasítására a latin betűket „csirilicára” cserélték. Igaz, nem a gimnazisták lázadoztak, hanem például az őslakos magyarok és más kisebbségeik, vagyis mindazok, akik a latin írásmódhoz ragaszkodnak, és akik állítólag még mindig többségben vannak ebben a jóval haladópárti uralom előtt, valamikor a monarchia idején létesült városban. Ám az elöljárókat mindez nem hatotta meg, közel se izgatta annyira, mint a kis g-é betű a Fruska gora-i táblák esetében.

Azt már meg se merem említeni, hogy én például akár többnyelvű útjelző táblát is el tudnék képzelni környezetünkben, amelyen a magyar Tarcal név is szerepelne, ahogyan évszázadokon át nevezték ezt a hegyet. De nem akarom összezavarni a gimnazisták történelmi ismereteit, pláne így érettségi előtt.

Elégedjünk meg azzal, hogy az útjelző táblákat kicserélték, méghozzá rekordidő alatt. Reméljük, hogy egyéb életbe vágó ügyekben is hasonló gyorsasággal cselekszik majd a városvezetés. Mert például az ellopott csatornafedelek cseréje valahogy nem megy ilyen tempóban. Pedig a peremvárosrészekben, amilyen a Telep is, biciklizni már életveszélyes, annyi a tátongó lyuk az úttesten.

A Fruška gora irányába nem is mernék elindulni, mert amíg az új, tökéletes helyesírással készült táblába gyönyörködnék, akár a nyakamat is kitörhetném.

J. Garai Béla