METAFORA. „Szamár”, hülye” - ezek csak az enyhébb, nyomdafestéket is eltűrő kifejezések azok közül, amelyekkel a másutt „tisztelt házként” emlegetett népképviseleti intézmény - esetünkben a szerb szkupstina – honatyái és honanyái minősítették egymást a botrányba fulladt pénteki ülésen. Akik elég edzett gyomrúak ahhoz, hogy figyelemmel kísérjék a parlamenti tévéközvetítéseket, és ezt a cirkuszt is végignézték, azt állítják, hogy a látottak a legtrágárabb hazai reality show-k színvonalát is mélyen alulmúlták.

A történtek után több ismert közéleti személyiség követelte, hogy a közszolgálati tévé haladéktalanul vegye le műsoráról a parlamenti közvetítéseket, mert azok enyhén szólva erkölcssértőek. Vagy legalább figyelmeztessék a szerencsétlen nézőket, hogy óvják gyermekeiket a műsortól, mert az kiskorúaknak legalább annyira nem ajánlatos, mint az úgynevezett felnőtt filmek.

A heves vita a családon belüli erőszakról szóló törvény módosítási javaslatai kapcsán robbant ki, amikor is annyira elszabadultak az indulatok, hogy félő volt, hogy akár a házon belül is erőszakra kerülhet sor. Ami még azt is szükségessé tehette volna, hogy külön függeléket csatoljanak a törvényjavaslathoz a képviselők közötti fizikai leszámolásokról. Az indulatokat egy súlyosan beteg gyermek külföldi gyógykezelésének költségei váltották ki: a kormánypárti Marjan Rističević a magas költségekkel talált példálózni (a kormány nagylelkűségét méltatva), mire az ellenzék felhördült, és monstrumnak minősítette őt. A felforrósodott légkörben hangzottak el a parlamenti diskurzusban merőben szokatlan olyan személyeskedő megjegyzések, mint például: „Szégyeld magad!”. Mire a válasz: „És amikor te asszonyokat vertél a piacon?”, és ehhez hasonlók. Egy ellenzéki honanya állítólag még le is köpte kritizált képviselőtársát.

A házelnök Maja Gojković is megkapta a magáét, amiért elfogult volt haladó párttársaival szemben, és csak az ellenzékieket fegyelmezte. Magatartását egy ellenzéki DS-es képviselő (Goran Jesić) a neki címzett zaftos káromkodással honorálta. Egy másik oppozíciós pedig politikai pályája korábbi szakaszára utalva azt vágta Maja Gojković fejéhez, hogy „radikális mocsárban nevelkedett”.

A kocsmai adok-kapok azzal ért véget, hogy az idegösszeomlás szélére került Gojković asszony félbeszakította az ülést, felkérve képviselőtársait, hogy a legközelebbi találkozójukig szálljanak magukba és gondolják át a parlamentarizmus mibenlétét.

Ám ez már a ki tudja hányadik felvonása volt az utóbbi időszak legízléstelenebb szkupstinai valóság show-jának, amit a csetnik vajda nyitott meg az európai integrációs ügyi bizottság múlt heti ülésén, amikor radikális képviselőtársaival egyszerűen megakadályozták az EU belgrádi nagykövetét, hogy ismertesse a Szerbiára vonatkozó országjelentést. S ami a legtragikusabb: Šešeljt senki sem akadályozta meg ebben a randalírozásban, még akkor sem, amikor mobiltelefonjával az angol diplomata orra előtt hadonászva lejátszotta neki az újonnan megválasztott amerikai elnökről szóló, őt dicsőítő csetnik nótát.

Mindez kétségkívül rendkívüli mértékben aláássa a szerb parlament tekintélyét és meglehetősen sötét képet fest az uniós tagságra aspiráló balkáni országról. Igaz, még nem tartunk ott, ahol Ukrajna, de már közelítünk. Ott az egyik honatya legutóbb a szó szoros, ökölvívói értelmében kiütötte ellenvéleményen levő képviselőtársát. Ám a vajda által rendezett show műsor is – képzavarral élve – felér egy az országimázsra mért jobb horoggal.

OSZTOZKODÁS. A telekommunikációs ügyekben született brüsszeli megállapodás után már-már azt hihettük, hogy lassan-lassan békésebb mederbe kerülnek a Belgrád és Pristina közötti tárgyalások, és ha nem is lesz igazi áttörés a Koszovóval való viszonyokban (amíg ez a kormány van hatalmon, ebben aligha reménykedhetünk), de legalább valami haladás mégis történt. Ám ekkor megszólalt Tomislav Nikolić, és rögtön eloszlatta az illúziónkat.

„Ha Koszovót felveszik az UNESCO-ba, megszakítjuk a tárgyalásokat Pristinával”, nyilatkozta az elnök a Politikának. Akkor fogja ezt javasolni a kormánynak, ha az UNESCO Közgyűlése megszavazza az elszakadt tartomány felvételét. Szerinte ugyanis megengedhetetlen, hogy „az úgynevezett Koszovó Köztársaság felvételt nyerjen az UNESCO-ba anélkül, hogy erről a brüsszeli tárgyalásokon megállapodtunk volna”. Ha ez mégis bekövetkezne, akkor nem csak a brüsszeli eszmecsere megszakítását fogja javasolni, hanem azt is, hogy „segítsünk nemzettársainknak, hogy jobban éljenek, úgy, mint országunk más vidékein”.

Hogy pontosan mire gondolt a koszovói nemzettársak megsegítése alatt, nem tudhatjuk. Ám ami a legújabb nyilatkozat után teljesen világos: Nikolic továbbra is Szerbia szerves részének tekinti a déli tartományt, mintha mi sem történt volna a kilencvenes években és Belgrád sohasem írta volna alá a kumanovói békepaktumot. Mint ahogy az is világos, hogy nem ért egyet azzal az EU által szabott feltétellel, hogy Belgrádnak, ha csatlakozni akar a közösséghez, normalizálni kell kapcsolatait Pristinával, amibe az is beletartozik, hogy nem akadályozza felvételét a nemzetközi szervezetekbe.

Nikolicnak óvakodnia kellene az ilyen súlyos kijelentésektől, mert ezzel veszélyezteti a Brüsszelben eddig elért eredményeket, figyelmeztetett az ellenzéki Čedomir Jovanović, rámutatva, hogy az elnök tárgyalások helyett konfliktussal oldaná meg a problémákat.

„A koszovói albánokhoz intézett fenyegetései tulajdonképpen Szerbiát és polgárait veszélyeztetik” – véli a Liberális Demokrata Párt (LDP) vezetője. „Szerbia már senkit sem veszélyeztethet, csak saját magát és saját jövőjét”, fűzte hozzá. Jovanović úgy látja, hogy az elnök minden Brüsszelben történt pozitív fejleményt megtorpedóz, emiatt Szerbia magára marad, és ezért felvetődik a kérdés, hogy mik is az igazi céljai. Ha Tomislav Nikolićnak van egy titkos politikai platformja, akkor ezt a nyilvánosság elé kell tárni, figyelmeztetett az ellenzéki politikus.

Hogy mi lehet ez a titkos terv, erre a haladópárt nem hivatalos szócsövének számító Informer hétfői címoldalából is következtethetünk. A lap már tudni véli, hogy miről fog tárgyalni Vlagyimir Putyin és Donald Trump első találkozójukon: Európa felosztásáról. Az orosz vezető Szerbiára, a boszniai Szerb Köztársaságra, Bulgáriára, Montenegróra, Macedóniára és Görögországra tart igényt…

J. Garai Béla