Ismét át kell állítani azt a képzeletbeli órát, amely Szerbia uniós csatlakozásáig hátralevő időt méri, és nyolc évre igazítani a mutatót… Kiderült ugyanis, hogy a 2020-as prognózis túlságosan is optimista volt, és szerencsésnek mondhatjuk magunkat, ha a nagy eseményre 2025-ben sor kerülhet.

Legalábbis erre a pesszimista következtetésre juthatunk Jean-Claude Junckernek, az Európai Bizottság elnökének minapi kijelentése után, hogy Szerbia csatlakozása 2025 előtt nem esedékes. Az unió a következő két évben a belső konszolidálásra összpontosít Nagy-Britannia távozását, a Brexitet követően, majd 2019-ben sor kerülhet a bővítésre, ám Juncker szerint addig egyetlen felvételre váró ország sem teljesíti a feltételeket, Szerbia felkészülését pedig csak 2025-re feltételezi. Úgy látszik, nem osztja Ana Brnabić szerb kormányelnöknek azt a derűlátó véleményét, hogy mi már 2020-ig elkészülünk a belépési leckével. De az is lehet, hogy onnan, a távoli Brüsszelből jobban fel tudják mérni, milyen ütemben halad a felzárkózási folyamat, mennyire készült fel a szerb társadalom az európai normák szerinti életre. Mondjuk a jogállamiság érvényesülése terén, ami az egyik legfontosabb mérce. Ez ugyanis megkövetelné, hogy például az olyan botrányos jogsértések, mint amilyeneket a máig ismeretlen „fantomok” idéztek elő a belgrádi Savamala negyedben (éjnek évadján lerombolva az ott található és az úgynevezett "vízi város" építését akadályozó objektumokat, erősen gyaníthatóan felsőbb utasításra), ne történhessenek meg, vagy legalábbis ne kelljen éveket várni az ügyészi vizsgálat befejezésére.

Vagy hogy egy hozzánk közelebbi esetre utaljak: az sem képzelhető el egy uniós tagságra komolyan pályázó országban, hogy egy polgármester, még ha magánemberként és a kocsmaasztal mellett is, pofonok kíséretében torokkitépéssel fenyegessen meg valakit, és a sértett fél feljelentésére az ügyészség ne reagáljon. Sőt, párttársai még védelmükbe is vegyék az erőszakos kádert. Képzeljünk el hasonló szituációt, mondjuk, Belgiumban. Vajon ott mennyi időre lenne szükség, hogy az illetőt a közfelháborodás miatt kipenderítsék hivatalából és kiiktassák a közéletből?

Valószínűleg nem kerülte el a brüsszeli illetékesek figyelmét az sem, hogy miközben Aleksandar Vučić elnök szarajevói látogatásán arról igyekszik meggyőzni vendéglátóit, hogy Szerbia igazi barátja Bosznia-Hercegovinának, tiszteleben tartja területi sérthetetlenségét, és s hogy teljes megbékélésre törekszik a bosnyákokkal, addig Milorad Dodik, a kisebbik boszniai entitás elnöke azt ismételgeti, hogy a Republika Srpska hamarosan Szerbiához fog tartozni. Dodik a múlt héten megrendezett a Boszniai Szerb Köztársaság napjai Szerbiában nevű rendezvény megnyitásán a szerb elnök jelenlétében hangoztatta újfent ezt a próféciáját, mondván: teljesülni fog a boszniai szerbeknek az a leghőbb vágya, hogy Szerbiához tartozzanak „mondjanak bármit is a State departmentben, Brüsszelben vagy bármely más helyen”.

Amit nem követett a vendéglátók cáfolata, vagy legalább elhatárolódása ettől a kockázatos ötlettől.

Akkor hogy is van ez? Belépünk az unióba, és utána baráti alapon elcsatoljuk fél Boszniát? Vagy Belgrádban úgy gondolják, hogy Dodikot nem kell komolyan venni, s ezt Brüsszelben is tudják? Ott is megtanulták azt, hogy a balkáni politikusok esetében gyakran megesik, hogy a szavak és a tettek nem fedik egymást?

Mint például a Ramush Haradinajhoz való viszonyulás esetében. Ez az egyik legkirívóbb bizonyítéka annak, hogy mennyire nem szabad komolyan venni az itteni politikusok esküdözéseit. A jelenlegi koszovói kormányfő amolyan első számú közellenségnek számít Belgrádban, aki a kilencvenes években az UCK, a koszovói Felszabadítási Hadsereg nevű gerilla szervezett egyik parancsnokaként háborús bűncselekményeket követett el a koszovói szerbek ellen, legalábbis a Belgrádban megfogalmazott vádak szerint (a hágai Nemzetközi Bíróság viszont két alkalommal is felmentette e vádak alól). A szerb sajtó választási győzelmét követően Haradinajt a legnagyobb gonosztevőnek és veszélyes terroristának festette le, aki előbb-utóbb felelni fog a szerbek elleni gaztetteiért. Még nemzetközi elfogatóparancsot is kiadtak ellene.

Nos, a koszovói szerbek Belgrád által támogatott (és instruált) szervezete, a Srpska lista mégis úgy döntött, hogy koalíciós partnerként szegődik Haradinajék Koszovói Szövetség a Jövőért nevű pártjához, s ezzel kormányalakítási többséghez juttatták őket a pristinai parlamentben. Magyarán: a szerb párt segítette hatalomra a szerbek legyilkolásával vádolt volt UCK-parancsnokot, három miniszteri poszt fejében. Hogy a dolog még abszurdabb legyen, a Srpska lista a választási kampányban úgy próbálta lejáratni szerb ellenlábasait, hogy azok „Haradinaj bérencei”, most viszont vállalták, hogy együtt kormányoznak vele. A váratlan fordulat után Vučić kijelentette, hogy a koszovói nemzettársak maguk döntöttek ebben a kérdésben, Belgrádnak ehhez semmi köze, és ő csak támogatni tudja állásfoglalásukat - ami független belgrádi elemzők szerint akkora hazugság, hogy még balkáni viszonylatban is párját ritkítja! Hiszen mindenki tudja, hogy a Srpska lista vezetői – ahogy fogalmaztak – még WC-re sem mernek kimenni Vučić beleegyezése nélkül…

Mellesleg a nemzeti orientációjú ellenzék a legnagyobb felháborodással fogadta a furcsa döntést, Vojislav Šešelj szerint ez kimeríti a hazaárulás fogalmát, és súlyosabb bűn, mintha Belgrád elismerte volna Koszovó függetlenségét. Vuk Jeremić volt külügyminiszter és elnökjelölt szerint Vučićék ezzel áruba bocsátották a nemzeti érdekeket. A Nova Srbija nevű párt pedig ironikusan gratulált Vučićnak Haradinaj szerb segédlettel történt kormányfővé választása alkalmából.

Csak találgatni lehet, hogy a szerb elnök miért vállalta ezt a nagy vihart kiváltó lépést. Nyugati források szerint Vučić így akar befolyáshoz jutni a pristinai kormányban, mivelhogy Haradinaj egyetlen fontos döntést sem hozhat meg a szerbek, azaz Belgrád beleegyezése nélkül. Így meg tudják akadályozni a koszovói hadsereg megalakítását is.

A Haradinaj esetében történt szerb pálfordulást a legszellemesebben a Njuz c. szatirikus portál kommentálta, bejelentve, hogy Belgrád, tiltakozásul Haradinaj hatalomra kerülése miatt, három hónapra megszakította a diplomáciai kapcsolatot önmagával. Egy másik tudósításában viszont arról számol be, hogy a szerb kormány ismét különvonatot készül indítani Pristinába, ám a januári kísérlettől eltérően - amikor huszonegy nyelven azt pingálták rá, hogy „Koszovó Szerbiáé” - ezúttal a következő szöveggel ékesítik a szerelvényt: „Gratulálunk Haradinaj kormányfőnek!”. A vonat utasai közt lesz többek között Aleksandar Vučić is…

J. Garai Béla