Szórvány és nemzet

Bodó Barna előadása Nagybecskereken

A nagybecskereki Petőfi Sándor MME-ben ma este a Civil társadalom szórványban betöltött szerepe elnevezésű tanácskozás keretében dr. Bodó Barna, a temesvári székhelyű Szórvány Alapítvány elnöke, a Magyar Állandó Értekezlet Kárpát-medencei szórványalbizottságának elnöke volt a vendég, aki Szórvány és nemzet címmel tartott előadást. A rangos vendéget Tóthné dr. Glemba Klára, a Petőfi MME elnöke köszöntötte. A művelődési egyesület nagytermében főleg a civil egyesületek képviselői jelentek meg, de ugyanakkor a város és a környékbeli polgárok is érdeklődéssel hallgatták végig az előadást. Dr. Bodó Barna kifejtette, hogy a szórványt általában sajnálni szokás, mint egy olyan léthelyzetet, amelyben nagyon nehéz az identitáselemeket megtartani, nagyon nehéz megmaradni annak, aminek az ember született.
- Azt hiszem, illetve tudom, hogy a szórványnak vannak olyan értékei, amelyek okán ez a depravatív olvasat nem indokolt, hiszen a szórvány jelenti azt a kulturális, nyelvi, nemzethatárt, amely a különböző etnikai különbözőségeket összeköti. A szórványban olyan tapasztalatokat, olyan tartalmakat ismer az ott élő, amelyet a többiek nem ismernek. A szórvány embere tudja azt, hogy a másik, a mellette élő, más nyelvet, kultúrát vállaló és valló ember számára mi a fontos, mi a nem fontos. Ő tudja azt, ha valamit közvetíteni kell, azt hogy lehet – mondta Bodó Barna, majd hozzáfűzte, nem véletlen, hogy a szórvány nagyon sok fordítót szokott adni minden irodalomnak.
- A szórvány az egy olyan tapasztalat, egy olyan ismeret, amire szükség van. Ugyanakkor a szórvány az nem egy olyan dolog, hogy ha valaki nagyon rossz helyzetben van szociálisan, kulturálisan, és akkor azt mondjuk, hogy „jaj, szegény”, és hogyha az illető az élet menetéből fakadóan kikopik a közösségből, azzal a szórványhelyzet nem szűnik meg, csak odébb helyeződik. Egy másik helyen azok kerülnek szórványhelyzetbe, akiket korábban az a szórvány, amely eltűnt, az még védett. Tehát a szórvány, az egy folyamatosan vándorló határ. A nyelvnek, a kultúrának, a nemzetnek a folyamatosan vándorló határa.
A saját maga által feltett, „kinek érdeke a szórványt védeni” kérdésre Bodó Barna elmondta, hogy mindenkinek, aki a nemzethez tartozik.
- A nemzet központjának – legyen az az anyaország, de legyen az határon túli tömbben élő közösség – érdeke a szórványt támogatni, mert ezáltal önmagát támogatja, önmagát védi. Az anyanemzet teljesen természetesen a szórvány támogatására energiát, forrásokat irányoz elő, hiszen számára a kulturális nemzet és a politikai nemzet közötti határok nagyon jelentősek, hiszen a békekötések során sehol Közép-Kelet Európában nem lehetett meghúzni úgy a határt, hogy a politikai és etnikai határok egybeessenek. Nincs olyan nemzet a térségben, amelynek ne léteznének szórványai. Tehát ezt az olvasatot, hogy a szórványt így fogjuk fel, akkor ezt megérti a többségben élő szerb, megérti a többségben élő román, és megérti a többségben élő horvát, vagy szlovák, vagy pedig ukrán is.
Bodó Barna még elmondta, hogy olyan nyelven kell beszéljünk a szórványról, hogy azok a tartalmak, amelyeket ki akarunk fejezni, azok mindenki számára érthetőek legyenek, főleg a többség számára, hiszen velük kell lekommunikálnunk ennek a helyzetnek a sajátosságait.
Kónya-Kovács Otília