Száz évvel ezelőtt leplezték le II. Rákóczi Ferenc zombori szobrát

Megemlékezett róla a Magyar Polgári Kaszinó műemlékvédő szakköre

Kiállítással, múltidézéssel és filmvetítéssel emlékezett meg június 11-én a Magyar Polgári Kaszinó műemlékvédő szakköre II. Rákóczi Ferenc zombori szobrának száz évvel ezelőtti leleplezéséről.
A Fejedelem történelmi Magyarország területén állított első állószobráról Cirkl Rudolf és Rezicska Károly készített kiállítást.
F. Cirkl Zsuzsától hallottuk a szoborállítás történetét.
Az országos gyűjtésből emelt monumentális emlékmű elkészítésével Jankovich Gyulát, az akkor már híres és elismert szobrászművészt bízták meg, akit leginkább Szent Gellért püspök budai szobra tett halhatatlanná. Csaknem négy évvel a szoborállítási kezdeményezést követően, 1910. december 10-én írta vele alá a szoborbizottság elnöke a szerződést, amelyben arról állapodtak meg a művésszel, hogy II. Rákóczi Ferenc állószobra a legjobb minőségű bronzból, a talapzat pedig első osztályú kőből készül. A szobor magassága 1,82 méter, a talapzaté pedig 3,6 méter, ez utóbbi szélessége 4,2 méter, a talapzatot díszítő domborműveken a következő motívumok szerepelnek: a kurucok hada, az ónódi országgyűlés és Rákóczi Rodostón.
A helyet illetően az akkori Jókai térre esett a választás, amelyet szemet gyönyörködtető épületek öleltek körül: a Vadászkürt szálló, a Városi Színház impozáns épülete és a barokk ízlést tükröző Fernbach-palota.
A kor ízlését tükröző, látványos, pazar ünnepség keretében került sor a szoboravatásra.
Dr. Márki Sándor egyetemi tanár ünnepi beszédét követően Jászai Mari, a Nemzeti Színház művésznője, a Petőfi Társaság rendes tagja elszavalta Dömötör Pál erre az alkalomra íródott Rákóczi szobránál című ódáját.
Vértesi Károly adta át a szobrot elsősorban a városnak és az országnak, formailag pedig Hauke Imrének, Zombor szabad királyi város polgármesterének.
Alig egy évtizedig állt a hozzáértő kritikusok véleménye szerint művészetileg is figyelemre méltó alkotás. Időközben feje felett átcsúszott az országhatár és a tér sem viselte már a nagy mesemondó nevét.
A Szombori Újság 1930. november 22-én megjelent számában olvashatjuk, hogy: A szombori tartalékos tisztek egyesületének kérelmére a képviselőtestület jogügyi bizottsága elhatározta, hogy II. Rákóczi Ferenc és Schweidel József ércszobrainak darabjait átengedi a kérvényező egyesületnek, amely a Szomborban nyugvó hősi halottak temetői emlékét önteti meg azokból. A lap decemberi száma már a szobrok kiadásáról tudósít.
A két bronzszobrot bivalyokkal vonszolták le talapzatukról és - a szájhagyomány szerint – mindkettőt eladták a bóri bányának, ahol beöntötték a szobrokat, s a későbbiekben, ha nem is ezek anyagából, de értékében onnan kaptak bronzot Sándor szerb király Szent György téren fölállított lovas szobrához.
A Rákóczi-szobor leleplezése filmtörténetileg is jelentős esemény, ugyanis Bosnyák Ernő zombori filmes, a meg nem épült európai Hoollywood megálmodója „mozgó kamerát” alkalmazva filmszalagra rögzítette az eseményt. Nem csak vízszintes felvételt készített (a kamerát kocsin mozgatta), hanem fel-le pásztázott a szobor teljes magasságában, útjára indítva ezzel a svenk-technikát. Az eredeti felvételt a belgrádi kinotéka őrzi – hallottuk F. Cirkl Zsuzsától.
A megemlékezés Bosnyák Ernőnek a Világhálón fellehető szoboravatóról készült filmjének vetítésével zárult.
(-)