





Az újvidéki Felsőbíróság jogerősen 137.300 dináros pénzbüntetésre ítélte Slobodan Krajnovićot, a Radio 021 főszerkesztőjét, aki ezt az összeget kamatostul az újvidéki Goran Uroševićnak kell, hogy kifizesse, aki jelenleg a požarevaci börtön lakója. A perben ugyanilyen büntetést kapott a Dnevnik napilap és főszerkesztője Aleksandar Đivuljski is.
Uroševićnak becsületsértés és tekintélyrombolás miatti fájdalomdíjként 100.000 dinár jár, a többi az eljárás költsége.
Tatjana Bjelogrlić bíró nem fogadta el a požarevaci börtönlakó ügyvédjének többi követelését, aki összesen 300.000 dinárt követelt.
A per a Radio 021 és a Dnevnik honlapján tavaly novemberében megjelent cikk miatt történt, amelyben a jelzett tájékoztatási eszközök azt írták, hogy Uroševićet és Blažo Boškovićot egy 2007-ben elkövetett zsarolásért ítélték el (a bíróság Urošević esetében megszüntette a nyomozást), holott ez egy 2009-es eset miatt történt, amikor a két vádlott “a kátyi csomópontnál több nőt zsarolt veréssel és ütlegeléssel”, áll az ítéletben.
Urošević a 021 és a Dnevnik honlapján közölt valótlan információkról a mitrovicai börtönben szerzett tudomást, s “emiatt dekoncentráltnak és elveszettnek érezte magát, ezért egy szigorúan zárt típusú börtönrészlegbe került, s a megjelent szöveg miatt többször is beszélgetésen volt, a feleségének emiatt gondjai adódtak a munkahelyén, a fiát pedig piszkálták a kortársai”.
Blažo Bošković, aki a mitrovicai intézetben tölti büntetését, ügyvédén keresztül ugyancsak beperelte a 021-et és a Dnevniket ugyanez miatt, szerinte is 300.000 dinár lenne az, ami enyhítené a becsületsértés és tekintélye elvesztése miatti fájdalmát.
A független elektronikus médiumok társulása (ANEM), a Szerbiai Független Újságírók Egyesülete (NUNS), a Vajdasági Újságírók Egyesülete (NDNV) tiltakoztak az újvidéki Felsőbíróság ítélete ellen. Mint hangsúlyozzák, ezzel ismételten bebizonyosodott, hogy a szerbiai bíróságok szinte szabályszerűen hoznak olyan ítéleteket, amelyekkel veszélybe sodorják a médiumokat és a sajtószabadságot egyaránt.
Az ANEM, a NUNS és az NDNV emlékeztetnek arra, hogy a szólásszabadság csorbult jelen esetben. Nem világos – írják közleményükben –, miért ítélték a médiumokat pénzbüntetésre, amikor az ügyésznek lehetősége lett volna, hogy a tájékoztatási törvény értelmében helyreigazítást kérjen, vagyis egy információ megjelentetését arról, hogy az eset nem 2007-ben történt, mert azt az eljárást a szóban forgó személy ellen megszüntették. Kérdésesnek tartják azt is, miféle tekintélyrombolást szenvedhetett el Urošević, amikor már jogerős ítélet született ellene zsarolás miatt, ami már maga után vonja azt, hogy a tekintélye ugyancsak megingott.
A médiumok hibáztak, ez nem vitás, de jelen esetben ez a hiba nem lényegbevágó az ügyben, ezért a pénzbüntetés nem méltányos, hiszen eredményt lehetett volna elérni olyan eszközökkel is, amely esetében a bíróság nem avatkozott volna bele ilyen mértékben a sajtószabadságba.
Tekintettel arra, hogy Szerbiában a médiumok nagyon nehéz gazdasági körülmények között dolgoznak, sokan fennmaradásukért küzdenek, az ilyen esetekben a pénzbírság kifizetése harmadik személynek akkor, amikor jelzett személy jogainak védelme másként is megvalósítható lett volna, komoly csapást jelent a médiumok számára.
Azért nem válaszoltam (viera úr), mert engem csak a cikk érdekel. Ebből kifolyólag sohasem érdekelt, hogy a hozzászóló Nick nevet ki vette fel, mit ír, mivel ezek a kommentárok semmi másról nem szólnak, mint az ész, és az egyedüli igazság osztásáról. Ha figyelmesen, újra elolvassa, amit eddig leírtam, akkor bizonyára másként értelmezi a szöveget, és megérti, hogy sehol sem írtam azt, hogy Ön Pásztor Bálint, vagy bárki más. Igaz, hogy Pásztor úrról, az ő pongyola fogalmazásáról írtam, és arról, hogy négy hétig pihent a babérjain, mert másképpen nem tudott volna ilyen jó maradandó választ adni a választási sikereikre...
A megszólításra igenis válaszoltam – a fent leírtakat -, de a cikket a hozzászólásokkal együtt gyorsan levették. Most látom, hogy a beírásom Önt annyira bántotta, idegesítette, mint amennyire engem NEM ÉRDEKEL, hogy kit takar a Nick név!
Szkeptikus szerintem az érthetetlen fordításra gondolt (se füle,se farka). Ettől eltekintve elképesztő,ami Sassal történt! Akinek pénze,"háttere" van,védett,mint a barnamedve!
@ Sass László
Kedves Uram !
Olvastam már az esetéről, őszintén sajnálom.
Viszont szeretném felhívni a figyelmét, hogy vita hevében ne tegyen olyan megjegyzéseket bejegyzéseiben, amit Ön téves következtetések alapján von le egy névtelenül kommentezőről, és az sértheti harmadik személy tekintélyét olyan formában, hogy a név nélkül kommentezőt beazonosítja harmadik személyként, aki történetesen vajdasági politikus, és ezzel rontja annak tekintélyét.
Nem tudom, hogy óvatosságból, vagy véletlenül nem írta le a politikus nevét, (valószínűleg óvatosságból) de mindent elkövetett, hogy az olvasó könnyen kikövetkeztesse, kinek tulajdonítja az én bejegyzéseim.
Ha az én, sokszor durva, cinikus, fölényeskedő, (de illetnek bunkó jelzővel is) kommentjimet az olvasó az Ön sugallatára a politikusnak tulajdonítja, az rontja az adott politikus tekintélyét.
Egy másik kommentező, aki ráadásul nagyon hülye is, hasonlóan téves következtetést vont le, csak egy másik közszereplőt vélt bennem felismerni, és azt teljes névvel meg is nevezte. Hiába tiltakoztam, védve a megnevezett tekintélyét, nem segített.
(az a Magyar Szó oldalain volt, az Ön esetében pedig ezeken az oldalakon)
Önt is megszólítottam bejegyzéseimben, de jobbnak látta a kihátrálást. Abból is lehetett volna ügyet kreálni.
Az útálkodás nem jó tanácsadó.
Önnek nagyon könnyen kiszalad a száján ilyen-olyan jelző, még a történtek után is.
Legyen óvatosabb.
Tisztelettel
Itt a vége...„Toroczkai, hogy ne részletezem bíróságra adott becsületsértésért, egymillió dinárba állapítva meg a becsületét. Egy nyugdíjas horvát ügyvéd, Popadic barátom közbenjárására ingyen elvállalta a védelmemet, ami egy hét híján 5 évig tartott. Hogy ne legyen olyan egyszerű az ügy, az ügyvédem két hónappal az ítélet előtt meghalt, ezért a tárgyalásra magam mentem, mert nem volt pénzem ügyvédet fogadni. A vége, pedig az lett, hogy a bírónő engem mondott ki bűnösnek, mondván, hogy köteles vagyok Toroczkainak 180 ezer dinárt kifizetni az elszenvedett lelki bántalmakért.
A végzésben már az állt, hogy 150 ezret fizessek, ha nem fizetek január 20-ig. akkor 150 napi elzárás vár rám. Én nem fizettem, így július 9-én megkaptam a „sasbehívót”, amelyen az áll, hogy július 20-án délben jelentkezzem a szabadkai börtönben.
A börtönbe majd szépen elgondolkodom azon, hogy miért nem lehet az újságoknak megírniuk az igazat, miért nem szabad saját véleményt mondani, és miért kell kerülni az anyaországi igazi magyarokat, azokat, akiknek szívügye az elszakított területeken „élő” magyar ember.
Sajnos a saját példámmal kell előhozakodnom, hogy igazoljam a cikkben leírtakat. Remélem most többen, megértik, miről beszélek, és nem írnak olyan választ, mint Balla László, aki azt írta a levelemre, hogy „sajnos nem ismerem elégé az ügyet, így nem foglalhatok állást”...
Az „ügyem” a következő; 2007 áprilisában Szabadkára látogatott Toroczkai született Tóth László, hogy bemutassa könyvét a Vármegyés a véres úton. Engem nagyon meglepett ez a látogatás mivel a Pesten megjelenő Kapu folyóiratban arról olvastam, hogy Toroczkait vádolják a TV székházának ostromáért, felgyújtásáért, no meg két évre ki van tiltva Szerbiából... A másik meglepetés az volt, hogy a Kapu két oldalon tárgyalja Toroczkai ügyeit, és arra a megállapításra jut, hogy mindazokat a törvénybe ütköző dolgokat azért tudja büntetlenül megtenni, mert Gyurcsány embere!
Mivel akkor én már hat éve a Kapu külsős munkatársa voltam, így nagyon jól ismertem a lap munkatársait, tudtam, hogy soha nem írtak le ellenőrizetlen hírt, mente-mondát, ezért a Toroczkai könyvbemutatójáról írt nyúlfarknyi ismertetőben beleszőttem a Kapuból átvett mondatot, idézőjelbe téve és megjelölve a forrást. „Toroczkai, hogy ne részletezem bíróságra adott becsületsértésért, egymillió dinárba állapítva meg a becsületét. Egy nyugdíjas horvát ügyvéd, Popadic barátom közbenjárására ingyen elvállalta a védelmemet, ami egy hét híján 5 évig tartott. Hogy ne legyen olyan egyszerű az ügy, az ügyvédem két hónappal az ítélet előtt meghalt, ezért a tárgyalá
A cikk utolsó bekezdését ugye nem gondolja komolyan a fordító?
Példák sokasága bizonyítja, hogy Szerbiában a jogállamiság maradéktalan megvalósulását nem kis mértékben a bírák , az ügyvédek és az alvilág befolyásos csoportjainak maffiózus együttműködése legalább annyira akadályozza, mint a korrupt politikusok grasszálása. Ideje volna már egy átvilágításnak, de azonnal felmerül a kérdés, hogy ki fogja átvilágítani az átvilágítókat?
A nagybecskereki Püspökségi Caritas az egyedüli civil szervezet, amely immár 10 éve végzi hivatását, segít az idős, beteg, magatehetetlen polgártársainkon. Jelenleg... >>
A szerbiai nemzeti tanácsok rendszerét méltatta, és óva intett a vajdasági autonómia csorbításától Tabajdi Csaba európai parlamenti (EP-) képviselő, az EP kisebbségügyi... >>
A Demokrata Párt zentai szervezete elégedetlen a kormány adópolitikájával, valamint a várható törvénymódosításokkal – jelentette ki Zsíros-Jankelić Anikó, a párt... >>
@ Sass Úr!
Látom nem értett meg.
Inkább mondok egy viccet.
Árulja cigány a lovát. Nézegeti, tapogatja a vevő a lovat, felülnek a szekérre, elmennek egy próbaútra.
Megy a ló keresztül-kasul mindenen. Azt mondja a vevő:
-Te cigány, te engem be akarsz csapni, ez a ló nem lát, ez vak!
erre:
- ne mondjon már ilyet gzduram, nem vak ez, csak vakmerő!