Zenta: Megemlékezés a Felsővárosi Köztemetőben

Ma délután Zentán is megemlékeztek mindazokról a hősökről és mártírokról, akik életüket áldozták, vérüket hullatták a városért és népéért. A Felsővárosi Köztemetőben megtartott rendezvény kezdetén ft. Mikity Ede plébános és ft. Szeles Oszkár esperes-plébános celebráltak szentmisét, majd Ceglédi Rudolf (a képen), Zenta község polgármestere mondott alkalmi beszédet, amelyben hangsúlyozta, megbocsátani meg kell, de felejteni nem szabad.
– Egy többnemzetiségű kisvárosnak úgy lesz jövője, ha megismerjük és vállaljuk múltunkat, s így emelt fővel vállalhatjuk hovatartozásunkat is. Életünk során egyre inkább együtt élünk a halottainkkal. A mindenszentek ünnepe és a halottak napja a feltámadásba vetett hitet alapozza meg. Akik eltávoztak tőlünk, szellemük, lelkük itt él közöttünk. Ilyenkor újra megértjük, hogy az elmúlással nincs vége mindennek. Nem szakad el minden kötelék, melyet korábban a mindennapi élet és a szeretet szálai kötöttek össze. Akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket. Ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban – fogalmazott Ceglédi Rudolf.
Egeresi Sándor tartományi parlamenti képviselő beszédében annak fontosságára hívta fel a figyelmet, hogy saját tragédiánkra is emlékezzünk.
– Nekünk, vajdasági magyaroknak a legfájdalmasabb közösségünk tragédiája. De tudnunk kell, hogy nemcsak velünk történtek borzalmas események 1944-45-ben. Úgy tűnik, hogy még most sincs tudatosítva a szerb közvélemény egy részében, a társadalomban a vajdasági magyar áldozatok sorsa. A szerbiai közvélemény egy része még mindig egyfajta igazolást keres a revansizmus elve alapján mindazokért a tettekért, amit a magyar hatóságok tettek 1942-ben. Pedig ártatlan áldozat és ártatlan áldozat között nincs különbség, legyen az magyar, szerb, német, zsidó, horvát vagy roma. Nem csak ma kell beszélnünk tragédiánkról, hiszen a magyar közösségi emlékezetnek élnie kell azért, hogy az új felnövő nemzedékünk megismerje tragédiánk valós képét, soha ne felejtse el, és az utókor tanuljon belőle, azzal a céllal, hogy soha ne ismétlődjön meg – hangsúlyozta Egeresi Sándor.
A megemlékezés ezután az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc, valamint az 1944-es ártatlan áldozatok emléksírhelyénél folytatódott, ahol Hugyik Richárd magyartanár történelmi bevezetője és zentai Délibáb vegyes kórus, továbbá Hajnal Anna, Tóth Réka és Zsoldos Ervin alkalmi műsora után a jelenlévő intézmények, szervezetek és politikai csoportosulások képviselői elhelyezték az emlékezés virágait.
mi.