A zentai zsidók deportálásának 69. évfordulójára emlékeztek csütörtök délután a helyi Zsidó temetőben. A megemlékezés kezdetén előbb Hajnal Jenő, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója köszöntötte a jelenlévőket, majd Ceglédi Rudolf, Zenta község polgármestere és Halbrohr Tamás, a Vajdasági Zsidó Kutatóintézet igazgatója szólt az egybegyűltekhez.

– Azért kell évről évre itt állnunk, a zentai Zsidó temetőben, hogy figyelmeztessünk, felelősek vagyunk egymásért, hogy megálljt parancsoljunk a kirekesztésnek és a másokkal szembeni gyűlöletkeltésnek – fogalmazott Ceglédi Rudolf, majd hozzátette: – Az újabb nemzedékeknek meg kell ismerniük az elmúlt korok igazságát, a szép és csodás történések mellett az elkövetett bűnöket is. Nekik is akarniuk kell, hogy a szörnyűségek semmilyen etnikai, vallási vagy nemzeti közösséggel szemben ne ismétlődjenek meg, és el kell gondolkodnunk azon, hogy ezt miként tudnánk megvalósítani.

– Hatvankilenc évvel ezelőtt vitték el a zentai zsidókat. Mi, zsidók ezen a napon csak bánkódni tudunk, hatvankilenc év után nem tudunk mit tenni – emelte ki Halbrohr Tamás, majd hozzáfűzte: – Ha azt szeretnék, hogy ne tűnjenek el, Zenta magyar, szerb és egyéb nemzetiségű lakói évente egyszer mind komemorációval, imával, mind kulturális eseménnyel meg kell, hogy emlékezzenek azokról, akik már nincsenek, és akik Zentát várossá tették.

A beszédeket követően Halbrohr Tamás elmondta a halotti emlékimát, majd a zentai Mécsvirág együttes alkalmi összeállítása után a jelenlévők elhelyezték az emlékezés virágait is.

A Zsidó temetőben megtartott megemlékezést követően az Emlékiskolában megnyílt Ritter Doron budapesti fotóművész Óhazából az Újhazába című fényképkiállítása, amit Nikowitz Oszkár, Magyarország belgrádi nagykövete nyitott meg.

– Hol volna méltóbb helye egy olyan kiállításnak, ami azt a címet viseli, hogy az Óhazából az Újhazába, mint Zentán, ahol tudják, hogy milyen az, ha valakinek két hazát ad a végzete, mint Tompa Mihály gólyájának: „Neked két hazát adott végzeted; / Nekünk csak egy volt! Az is elveszett!”, hiszen a zentaiak is tudják, milyen két helyet is a hazánknak tudni, és mindkét helyen mégis valami hiányérzettel küszködni. Ugyanez az állapot figyelhető meg azoknak az embereknek az életében és mindennapjaiban is, akiket a képeken láthatunk, akik Magyarországról Izraelbe vándoroltak ki – emelte ki Nikowitz Oszkár, hozzátéve, az alkalmi kiállítás ugyan a zsidósággal foglalkozik, de nem a szenvedés és a fájdalom képezi a fő témáit, hanem sokkal inkább a vágyódás jelenik meg a különleges hangulatú képeken.

mi.