Pénteken délután az egykori zsinagóga helyén megemlékeztek a magyarkanizsai zsidók 69 évvel ezelőtti deportálásáról.

- Vannak dolgok, amelyekről nehéz beszélni. Vannak a történelemkönyvnek olyan fejezetei, ahol fájó szívvel nyitjuk fel azokat. Nem tehetünk róla, természetes emberi reakció, hogy a fájdalom, a szenvedés, az embertelenség visszataszít, megijeszt és elszomorít. Ilyen fájdalom a holokauszt is – mondta megemlékezésében Huzsvár Ervin, a községi képviselő testület elnöke. Halbrohr Tamás, a Szabadkai Zsidó Hitközség elnöke visszaemlékezvén az 1944-es deportálásokra kiemelte, hogy Kanizsán a zsidók bár ortodoxvallásúak voltak, öltözetükkel, viselkedésükkel nagyban különböztek a helybeli katolikus magyaroktól, mindezek ellenére azonban békében éltek egymás mellett.

Az alkalomhoz illő verseket adtak elő az Ozoray Árpád Magyar Művelődési Egyesület tagjai, Zsámboki Tímea és Pósa Tamás. A megemlékezésen jelen volt és koszorúzott Nikowitz Oszkár, Magyarország belgrádi nagykövete, valamint az önkormányzat képviseletében Tóth Vilmos tanácstag és Huzsvár Ervin, a magyarkanizsai helyi közösség nevében pedig Vadász Kávai Piroska elnök és Raffai Mária, továbbá a Szabadkai Zsidó Hitközség tagjai és a Magyarkanizsai Műhely civil szervezet nevében Pósa Károly.

A megemlékezés végén elhangzott a gyászima (Él móle ráchamim), majd pedig a Kaddis, a halottakért szóló emlékima.

A mementó szervezője a magyarkanizsai önkormányzat és a Magyarkanizsai Műhely civil szervezet volt.

M. I.