Válasz
Figura Terézia: A diákszínpadosok körében a barátság a kulcsszó
Betűméret:             

Folyamatos a munka az Újvidéki Színház Színes Szilánkok Diákszínpadának keretében, közel félszáz tagot mozgósítva tartják meg foglalkozásaikat, amelyek sokkal többek annál, mint hogy egy konkrét színpadi produkció előállítására irányulnának. Jelentős ez abból a szempontból is, hogy időközben folyamatosan téma a diákok számának csökkenése, illetve nyáron évfordulót is ünnepelt a csoport, (Át)változások címmel tartottak egy különleges előadást, s az összegzést követően sikerült folytatni a tevékenységet. Figura Teréziától, a Színes Szilánkok Diákszínpad vezetőjétől érdeklődtünk a harmadik évtizedébe lépett csoportról.

– Az euforikusnak is mondható momentumot követően hogyan tud folytatódni a munka? A nyári ünnepi műsor óta hónapok teltek el, sőt már az újabb évadból is: történt valamilyen komolyabb változás a Színes Szilánkok háza táján, vagy a megkezdett munka folytatódik?

– A nyári szünidő arra volt jó, hogy továbbgondoljuk a munkánkat. Minden jubileum egy-egy lépcsőfok meglépése. Így volt ez az (Át)változásokkal is. Nem azért, mert a mi kutyánk kölyke, de valóban nagyon jól sikerült, és bizonyítéka a folyamatos munka igényének és szükségességének. A változások ezúttal abban nyilvánulnak meg, hogy sajnos két, a tavasszal még középiskolás lányka külföldön nyert felvételt az egyetemen, és ők már nem játsszák az előadást, nincsenek benne az új próbafolyamatban, de büszkék vagyunk rájuk, és örülünk a sikeres felvételinek. Viszont az is nagy öröm, hogy újabb tagokkal bővültünk, és most már akár vajdasági diákszínjátszó csapatnak is nevezhetjük magunkat, hiszen nem csak az Újvidékre leköltözött egyetemisták, hanem a kisebbek között is pirosi, budiszavai, temerini, sőt szenttamási tagjaink is vannak az újvidéki gyerekek mellett. Ez a terjeszkedés is csak a létjogosultságunk ékes bizonyítéka.

– Minden alkalommal hangsúlyozzák, hogy nem színészek nevelése a cél, sokkal inkább a színház iránti érdeklődés felkeltése. Ez a konkrét foglalkozások esetében mit jelent? Drámapedagógia foglalkozásokat tartanak, amelyek nem feltétlenül egy színpadi mű létrejöttére irányulnak?

– Elsődlegesen megtanítjuk őket szépen, szabatosan, helyes dikcióval magyarul beszélni. A magyar nyelvet mint olyat tisztelni, megfelelő módon ápolni, a mindennapi, de a nyilvános beszédben is helyesen használni. Bátorságra tanítjuk őket, a saját gátjaik leküzdéséhez adunk kapaszkodót: mindezeket a trükköket a későbbiekben felhasználhatják tanulmányaik során, a jövendőbeli szakmájuk kapcsán. Természetesen a drámapedagógia elemei is jelentős szerepet játszanak a foglálkozások megszerkesztésében. Mindenképpen fontosnak tartjuk, hogy mindazt, amit megtanulnak, meg is mutassák egy adott ponton, úgyhogy ezek a foglalkozások valamilyen produkcióba lesznek ömlesztve, de ez egy folyamat folytonosan alakul, változik, alkalmazkodik az adott körülményekhez, a csoport tagjainak pillanatnyi képességeihez.

– Nyilván nehezen mérhető, de a tapasztalatok szerint mennyiben sikerült elérni az elsődlegesen kitűzött célt, sikerült színházban gondolkodó embereket nevelni?

– Húsz éve dolgozunk gyerekekkel. Már csak ez az adat elegendő ahhoz a konklúzióhoz, hogy úgy véljük, sikeresen vesszük az akadályokat. De mindenképpen a legérdemlegesebb visszajelzés, amikor a szülők, tanárok és később maguk a gyerekek/fiatalok közlik: mennyit jelentett számukra a velünk eltöltött idő és munka. Arról nem beszélve, hogy már abba a fázisba jutottunk, hogy a húsz évvel ezelőtti diákszínpadosaink ma a saját gyereküket hozzák a foglalkozásokra. Ettől csodásabb és biztosabb visszajelzés szerintem nem létezik.

– A drámapedagógia pozitív hatásairól bizonyos fórumokon egyre többet lehet hallani. Hogyan fogadják ezt a gyerekek az iskolai oktatással szemben, illetve amellett?

– Mi tulajdonképpen arra tanítjuk őket, hogy a drámapedagógiai alapelveket az iskolában, a tanulásban is felhasználják. Nagyon jó visszahallani, hogy ezt sikeresen teszik, főképp csapatmunkák, csoportos feladatok feldolgozása esetén. Úgy látom a tanítók, tanárok is egyre gyakrabban használják fel ezeket az alapismereteket a tanítás közben (köszönve a drámapedagógiai továbbképzéseknek), és kapunk is visszajelzéseket tőlük, mennyivel könnyebb úgy foglalkozni a gyerekekkel, hogy már ők ismerik ezeket a behelyettesítő, szerepcserén is alapuló feldolgozását egy-egy iskolai tananyagnak. Számukra is sokkal követhetőbbé, érthetőbbé válik a tananyag is. Mindezt a magyar órán, környezet vagy akár matematika órán is hasznosíthatják, ha a tanító is eléggé bátor és innovatív.

– Azt feltételezné az ember, hogy a jelentkezők között a legtöbb olyan fiatal, aki mégis nyitott a szereplése. Mennyiben igaz ez, és ha vannak visszahúzódóbbak, őket mi hozza el a foglalkozásra?

– Nálunk a barát, a barátság a két kulcsszó. Szerintem mindenki elsődlegesen emiatt jön. Mert itt felszabadul, jól érzi magát, önmaga lehet, és ezért senki sem fogja piszkálni, sőt a különbözőségeikből akár hasznot is húzhatnak, ha megtanulnak együtt élni önmagukkal. Sok visszahúzódó fiatal is jön, mert a barát a suliból rábeszéli, nézzen meg egy foglalkozást. És aztán ittragadnak. Persze nem erőltetünk semmit, mindenki a saját léptékével halad a munkafolyamatban. Főképp a tinikkel kell nagyon csínján bánni, a lelkükre odafigyelni, rezonálni mindent, ami nem esik jól nekik, viszont néha átdobni őket a korláton, mert van gyerek, akin viszont egy hirtelen váltás segít, hogy megbirkózzon önmagával. Nálunk nem a szereppel kell megküzdeni, az jön magától, először megtanítjuk őket, hogy szeressék önmagukat és egymást. Ha ez sikerül, a többi már gyerekjáték, szórakozás. Na meg persze munka, munka, munka.

– A diákok számának csökkenése mennyiben hat ki a diákszínpad működésére? Jelenleg hány aktív taggal büszkélkedhetnek? Egyáltalán milyen fórumokon sikerül megtalálni, megszólítani a gyerekeket?

– A diákok számának csökkenése jelen esetben nem hat ki a munkánkra, ugyanis az elmúlt években rohamos emelkedést mutat a tagjaink száma. Ebben a pillanatban összesen 47 tagunk van, akik három korcsoportba vannak szétosztva. A tagok száma mindig a komoly mag megteremtésétől függ, és ez most nagyon jól működik. Mindig azt hangoztatom, hírünk leginkább szájhagyomány útján terjed, ugyanis a barát szól a barátjának, az a másiknak, elkísérik egymást, itt ragadnak, még másokat hívnak. Az Újvidékre költöző egyetemisták viszont felüdülést, barátkozást, valahova tartozást látnak benne, és azért keresnek fel bennünket. A Facebook természetesen azért egy olyan hely, ahol mindig olvashatnak rólunk, informáljuk a nagyérdeműt is, meg igyekszünk a médiában is bizonyos folytonossággal hírt adni magunkról. Persze az is megsegíti a munkát, hogy a fiatalok és szüleik is láthatnak bennünket a színpadon, járunk zsűrizni szavalóversenyekre, ahol szintén személyesen találkozhatunk a fiatalokkal, így nem vagyunk idegenek a számukra.

– Több korcsoportban folyik a munka. A tapasztalatok szerint nagyjából mikor derül ki, hogy valaki igazán tehetséges színészpalánták köztük, és ezekben az esetekben hogyan folytatják az illetővel a munkát?

– Már a legkisebbeknél kiderül ki az „őstehetség”, de a szorgalom, a munka nagyon sokat jelent,előfordul hogy a kitartóak lekörözik a tehetségeseket. Nem lehetünk kizárólagosak. Akiben több potenciált, fanatizmust, kitartást, akarást látunk, az az évek során egyre több lehetőséget,kihívást kap, egyre nagyobb felelőssége lesz egy-egy produkción belül. Viszont ők mind megtanulják azt a fajta önkritikát,hogy ebből nem adódnak nézeteltérések, és mindenki megtalálja a helyét a csapatban.

– Potenciálként tudnak tekinteni arra a szakembergárdára, amely ott nevelkedett ki a foglalkozáson? Van már visszacsatolás így, húsz év távlatában?

– Hogyne lenne! Én már lassan vén rókának számítok a színházunkban, és büszkén tekintek azokra a kollégákra, akik a Diákszínpadon bontogatták szárnyaikat, és nem kevés ilyen kollégám van. Nagyon büszke vagyok az útra, amit bejártak, a sikereikre, és minden alkalommal a közös produkcióinkban egy különös érzelemhullám uralkodik el rajtam, amikor több generáció egykori diákszínpadosa már profiként játszik együtt. Ugyanezek az emberek a segítőim is a munkában, támaszaim, barátaim, munkatársaim ebben a diákszínpados kalandban.

– Jelenleg konkrétan min dolgoznak? Nyilván arra is kíváncsi vagyok, mit láthat következő alkalommal a közönség, de arra is, hogy a mindennapokban milyen munka folyik a Diákszínpadnál?

– Az (Át)változások az Újvidéki Színház repertoárján van, és ezt az előadást játsszuk. Közben a legkisebbek és a középső csoport a télapóműsorra készül, amit már hagyományosan mi készítünk a csomagosztásra a színházunkban. Ezek mellett a középső csoport már Lázár Ervin A kisfiú és az oroszlánok regényének az adaptációjába is belekezdett, amivel jövőre a becsei Májusi Játékokon szeretnénk megmérettetni. A legnagyobbak egy izgalmas kalandba kezdtek, továbbra is a lélekben vájkálnak (mert velük ezt már több síkon is lehet). Ez a készülő produkció reményeink szerint a Vajdasági Amatőr Színjátszók Fesztiválján fog megmérettetni. A legkisebbekkel pedig a téli szünidő után szintén egy újabb produkcióba kezdünk, amivel Bácsfeketehegyre szeretnénk eljutni. A terveink nagyok, a munka nagyon összesűrített és intenzív, de a fiatalok is, mi is bírjuk a gyűrődést, szeretünk együtt lenni, hasznosan eltölteni a hétvégéket. Az ambíciók legyenek nagyok, a komolyabb kihívások teljesítése mindig pozitívan hat a munkánkra.

Rizsányi Attila

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A feszült nemzetközi helyzetben a nyugati elemzők többsége távol maradt a Valdaj Klub idei, október elején Szocsiban tartott ülésétől. Változtak a témák is, már nem az oroszországi, hanem a globális folyamatok kerültek a fókuszba. A magyar újságíró-elemző, Stier Gábor 14 éve tagja a Valdaj Klubnak, és ezúttal arról...
2023. NOVEMBER 2.
[ 23:46 ]
A héten zajlik Horgoson a Magyar Cserkészszövetségek Fórumának 8. számú cserkésztisztképző tanfolyama. Két kontinens 11 országából összesen 24 magyar cserkész vesz részt a képzésben, hogy csapatvezetőként utána saját országaikban folytassák cserkészvezetői tevékenységüket. A Domus Pacis lelkigyakorlatos házban...
2023. OKTÓBER 19.
[ 15:35 ]
Palicson pénteken folytatódik a kétnapos Connect & Grow elnevezésű szakmai konferencia. A rendezvényt vajdasági magyar vállalkozások vezetőinek szervezték azzal a céllal, hogy egyrészt továbbképzést biztosítsanak nekik, szakmai ismereteket adjanak át, illetve, hogy ismerkedési lehetőséget nyújtsanak a cégvezetőknek. A...
2023. SZEPTEMBER 8.
[ 11:45 ]
Beolvasás folyamatban