Válasz
Pulai Árpád: Személyes szükségletem a textíliával való kísérletezés
Betűméret:             

Vajdasági származású és Szerbiában élő fiatal textilművész, mégis keveset hallunk róla, Belgrád felé orientálódott, oda köti a szakmája, alkotói tevékenysége mellett az Iparművészeti Kar munkatársa. Pulai Árpád Szenttamáson született, a fővárosban, textiltervező szakon szerzett oklevelet 2011-ben, azóta is jórészt ott alkot. Nemrégiben díjjal ismerték el munkáját, így egyebek mellett erről is kérdeztük.

– A textíliák kézi megmunkálása a köztudatban valamiféleképp összefonódott a hagyományokkal, nyilván azzal párhuzamosan, hogy az ipari termelés ráállt erre az ágazatra, és sorozatgyártásban, nagy mennyiségben állítja elő a különböző cikkeket. Mielőtt még arról esne szó, hogy milyen utakat nyit meg egy művész előtt ez a terület, arra lennék kíváncsi, hogyan esett a választásod éppen a textiltervezésre. Úgy is kérdezhetném: hogyan adott jövőképet egy fiatal alkotónak ez, a környezetünkben gyakran a múltra asszociáló terület?

– A textíliát, annak megmunkálást interdiszciplinárisnak látom, ez fogott meg benne, és provokált ki belőlem folyamatosan újabb kísérletezést, eközben soha nem látom előre a végeredményt, s ez a tény késztet állandóan a további munkára. Idővel, ahogy egyre többet foglalkozom ezzel, arra jövök rá, hogy számos tényező kapcsolódik a textíliához, amelyeknek különböző kombinációja megteremti a személyes lenyomatot, illetve az egyéni művészi stílust.

Szükségünk van az intelligens anyagokra, a textiliparra és a technológiára, azok az ötletek és elképzelések pedig, amelyekből rajzok és alkotások születnek, a textildizájn jövőjét képezik. Nagyon fontos odafigyelni a személyes problémákra, de másokéira is: meglátásom szerint egy dizájner sokkal többre képes altruizmus segítségével, illetve jóval előbbre tekinthet a jövőben.

– A kezdeteket követően mi motivált arra, hogy Belgrádban folytass felsőfokú tanulmányokat? Miben kínált mást vagy többet akár a többi közeli egyetemi városhoz képest, és mennyiben teljesítette be az elvárásaidat? Ez utóbbit nyilván annak fényében kérdezem, hogy már munkahelyedül is ezt a várost választottad.

– A továbbtanuláskor elég egyértelmű volt a választás, hiszen nagyon ritka az ilyen jellegű képzés. Elsősorban az analitikus rajz miatt döntöttem így, amely a képzés minden szintjére kiterjed, de a rajz és festészet tárgy megléte is nagyban befolyásolt, hiszen lehetővé tette, hogy a művészi kifejezésem egészen világos és kontrollált legyen. Később minden kifejeződési szándékomat, illetve ötletemet átömlesztettem a textíliába.

A tanulmányok végkimenetele, illetve eredménye minden esetben egyéni tapasztalat, várakozásaim pozitívak voltak, és sikeresnek vélem a tanulmányaimat, de nem azért mondom ezt, mert jelenleg ott dolgozom a karon, hanem mert a tanulmányok során nem az volt az elvárásom, illetve nem gondoltam, hogy a professzorok felelősek a végeredményért, legyen az akár pozitív, akár negatív. Fejlődésem kulcsfontosságú tétele, hogy a tanulmányok során tisztában voltam vele: a saját, egyénileg megfogalmazott céljaimból kell kialakítanom egy tanulmányi programot.

– Korábban volt tárlatod Szenttamáson, viszont a figyelmed főként Belgrádra irányul, a vajdasági magyar közéletnek nem feltétlenül vagy része. Ez szándékos választás vagy a körülmények hozták így?

– Soha nem állt szándékomban és nem terveztem, hogy Belgrádban tanulok majd, de ez az a körülmény, amely miatt a fővárosra koncentrálódik a tevékenységem. Viszont az idő előrehaladásával minden barátomnak, így nekem is, egy anyagilag elfogadható megoldást kellett találnia, ekkor számításba kellett vennünk mindazt, amivel a középiskola négy éve során foglalkoztunk: időtöltéseink nem múlhattak el rajzgyakorlat, a munkák kölcsönös korrigálása nélkül, ez pedig lehetővé tette, hogy kiforrjunk, és éretten tekintsünk a dolgokra, így arra is, hogy az akkor még ötéves képzést nyújtó úgynevezett Akadémiát válasszuk.

– Vannak kötődéseid az Atelje csoportosuláshoz is, még az előző kérdéshez is kapcsolódik az, hogy milyennek látod a szakmai közeget, amelybe alkotói tevékenységed beágyazódik?

– Az Atelje 61 textilkészítő központot nagyfokú hitelesség jellemzi, több évtizedes tapasztalatuk és munkájuk hozzájárult ahhoz, hogy a művészekkel folytatott együttműködésüknek nem kell kereskedelmi jellegűnek lennie, mondhatjuk, hogy egyfajta örökségmegőrző szerepet töltenek be. A velük való együttműködés nem üzleti jellegű, textilművészek gyülekezőhelyeként, művészi elképzelések megvalósítóiként lehet rájuk tekinteni. Nagyon nehéz üzleti viszonyrendszerben gondolkodni, ha az állami rendszer erre nem fogékony, illetve gyengék azok az állami mechanizmusok, amelyek ezt kezdeményezik. Szeretném hangsúlyozni, hogy az értékrend nálunk és a régióban is megbecstelenített státuszú, emiatt pedig az egyén nem tekinthet magára textilművészként méltósággal. Csak annyi marad a számára, hogy amennyire lehet, megvalósítsa önmagát művészként vagy alkotóként valamilyen művészi alkotáson keresztül. Az alkotások értékesítése pedig mindig háttérbe szorul.

– Azért is utaltam erre a csoportosulásra, mert az Atelje 61 gyűjteményében szereplő egyik műved elnyerte a 22. belgrádi kárpitbiennálé plakettjét. Mi jelent számodra többet: a díjak, egy-egy sikeres tárlat, a szakmai kiteljesedési lehetőségek, vagy egyszerűen ezek megfelelő arányú ötvözete?

– Az imént említett körülmények járultak hozzá ahhoz, hogy az Adria Útjai művésztelepen alkothassam meg a saját, illetve a szervezet textilalkotásait, amelyek most, két év elteltével ki lettek állítva a biennálén. A díjra egyfajta figyelmeztetésként tekintek, s azt jelzi a számomra, hogy a felelősségem még nagyobb fokú kell legyen. Ez a felelősség pedig vonatkozik a művészeti tevékenység minden aspektusára, de a pedagógusi munkára is, amely belőlem ered, és példaként kell hogy szolgáljon mások számára.

– Szenttamási kiállításod kapcsán nyilatkoztad: „beleszőni a régibe az újat, vagyis az őskori szövetbe a modern ábrát”. Ebből egyfajta kísérletei kedv tűnik ki, egy önéletrajzodban pedig közlöd, sikerült felfedezned új textilanyagot is. Szerintem több ez annál, mint hogy a művész minden alkotásával valami újat és egyedit hoz létre. Ezt követeli meg ez az alkotói ágazat, vagy belső késztetésed van a kísérletezésre?

– Személyes szükségletem a textíliával való kísérletezés, az az elképzelés motivál, hogy mindig valami új jöhet létre a klasszikus technikák és a modern technológia keresztezéséből. Csak az a kérdés, hogy milyen módon és hogyan tekintünk a dolgokra. A textil válaszfalakat hőpréseléssel hozom létre, ezt a továbbiakban is tanulmányozni kívánom. A jelenlegi egy inkubációs fázis, valamint a pénzügyi számítások időszaka, hiszen a kísérletezés mindenképpen anyagiakat is igényel.

– Olyan irányzatról van szó, amely nagyban összefonódik a funkcionalitással. Ehhez az aspektushoz hogyan viszonyulsz?

– Számomra ez az egyik legfontosabb tényező a textiltervezés során. A kereskedelmi tervezéshez a funkcionális dizájnon keresztül vezet az út, tehát az a célom, hogy a való élethez igazodjon a tervezés, illetve hogy jobb és mindenki számára elérhető legyen. Azonban bizonyos pillanatokban el kell távolodnom a kommerciális termelésről, és a tiszta művészettel kell foglalkoznom, hogy fenntartsam a kapcsolatot az imagináriussal. Ily módon könnyebben felismerhetem, hol jelentkeznek tervezési természetű problémák.

– Milyen irányvonalak mentén képzeled el további tevékenységed?

– A tervek készítése rendszerint hálátlan feladat, kizárólag a munkám szerkezetére, valamint az egyes témákra koncentrálok. A többi csak pályázatok és projektumok függvénye, amelyekbe beleillesztem a törekvéseimet úgy, hogy a megpályázott témához igazítom. Illetve vannak alkalmi felkérések, például filmes munkák, ahol felhasználom mondjuk a patinázásból származó tapasztalatokat, vagy a textíliákon valósítok meg különleges effektusokat, mint például A bosszú kardja (Sword of Vengeance) című filmben történt.

– Jelenleg tanítasz is az Iparművészeti Karon, Belgrádban. A saját művészeti koncepció meghatározása mellett tehát már más alkotókat is segítesz fejlődésükben. Mit tartasz fontosnak átadni, mire helyezed a hangsúlyt a tanári munka során?

– Igen, jelenleg az Iparművészeti Kar szakmunkatársa vagyok a textíliatanszéken, egészen konkrétan a szőtt és kötött textíliák tervezésével és a faliszőnyegekkel foglalkozom, s a képzés gyakorlati részén van itt a hangsúly, a szövőszékek használatán, a rajzok és vázlatok készítésén. Nagyon fontos, hogy a képzés keretében minden technikára és munkamódszerre sort kerítsünk, a demonstráció pedig alapvető fontosságú. A figyelmet a szabad kifejeződésre, a személyes stílus fejlesztésére helyezzük, és fontos, hogy a hallgatók megértsék, a tanulmányok jelentik azt az időszakot, amikor hibázhatnak és kísérletezhetnek, és ez éppen emiatt jóval szabadabb. Később már egy komolyabb periódus következik. Arra törekszünk, hogy csiszoljuk képességeiket, és mindannyiukat az egyéni kifejezésmódra buzdítsuk.

Rizsányi Attila

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A feszült nemzetközi helyzetben a nyugati elemzők többsége távol maradt a Valdaj Klub idei, október elején Szocsiban tartott ülésétől. Változtak a témák is, már nem az oroszországi, hanem a globális folyamatok kerültek a fókuszba. A magyar újságíró-elemző, Stier Gábor 14 éve tagja a Valdaj Klubnak, és ezúttal arról...
2023. NOVEMBER 2.
[ 23:46 ]
A héten zajlik Horgoson a Magyar Cserkészszövetségek Fórumának 8. számú cserkésztisztképző tanfolyama. Két kontinens 11 országából összesen 24 magyar cserkész vesz részt a képzésben, hogy csapatvezetőként utána saját országaikban folytassák cserkészvezetői tevékenységüket. A Domus Pacis lelkigyakorlatos házban...
2023. OKTÓBER 19.
[ 15:35 ]
Palicson pénteken folytatódik a kétnapos Connect & Grow elnevezésű szakmai konferencia. A rendezvényt vajdasági magyar vállalkozások vezetőinek szervezték azzal a céllal, hogy egyrészt továbbképzést biztosítsanak nekik, szakmai ismereteket adjanak át, illetve, hogy ismerkedési lehetőséget nyújtsanak a cégvezetőknek. A...
2023. SZEPTEMBER 8.
[ 11:45 ]
Beolvasás folyamatban