2009. augusztus 27. [23:45]
Árral szemben
Nagy Margit interjúja a Vajdaság Mának

Nagy Margittal, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének az elnökével abból az alkalomból beszélgettünk, hogy az idén nem lesz magyar tagozatra iratkozó elsős diák a nezsényi és az udvarnoki általános iskolában.

1953 és 2008 között 49609-ről 16442-re csökkent a magyar általános iskolások száma a Vajdaságban. A magyar elemisták 20,32 század százaléka szerbül tanul. A középiskolásoknál ez az arány már 29 százalék. A felsőfokú képzésre iratkozott fiatalok között a magyarok részaránya csupán 5,76 század százalék, holott a magyarság részaránya 14,28 század százalékot tesz ki Vajdaság összlakosságán belül – mondja a VMPE elnöke.

- Rossz hírek érkeznek a vajdasági településekről. Évről-évre csökken a magyarul tanuló gyermekek száma. Mind több az összevont tagozat. Nezsényben pl. eddig az első osztálytól a negyedikig tanulhattak a gyerekek magyar nyelven. Ötödiktől nyolcadikig szerb nyelven voltak kénytelenek tovább tanulni. Most azonban úgy tűnik, romlik a helyzet, mert nem lesz elsős magyar diák. Nagy Margit, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének elnöke feladta a több éve folytatott küzdelmet?

- Nem adtuk fel, de árral szemben nehezen halad az ember. Elmondanám legfrissebb nezsényi tapasztalataimat. Idén minden esély megvolt rá, hogy ebben a bánsági falucskában több magyar osztályba iratkozó elsős legyen, mint az előző években, amikor általában 1-3 gyerek jelentkezett. Idén úgy nézett ki, hogy négyen lesznek, de ez nem vált valóra. Az egyik vegyes házasságban élő szülő azt mondta, hogy ha még valaki magyar tagozatra íratja a gyerekét, akkor ő is így tesz. A másik három gyereknek a szülei azonban, akik magyarok, úgy döntöttek, hogy szerb tagozatra íratják gyerekeiket.

- Történik ez annak ellenére, hogy a VMPE pedagógusai évek óta jelen vannak a településen, és teszik a dolgukat az anyanyelv megőrzése érdekében.

- Hat éve működtetünk anyanyelv ápolási programot Nezsényben.. Két pedagógusunk jár oda ki rendszeresen. Színjátszó csoportot hoztak létre, írni-olvasni tanítják a szerb tagozatra járó gyerekeket. Táborokat szervezünk. A nyár folyamán megszerveztük a Kincses tarisznya tábort. Minden évben tartunk szülői értekezletet a beiratkozásról, amire vagy eljönnek a szülők, vagy nem. Idén is így történt. A Kincses tarisznya tábor után pénteken elmentünk az adai szociális gondozó igazgatónőnével, Apró Bakai Magdolna pszichológusnővel, és ott volt Mgr.Viola Lujza is, aki az iskolában a felső tagozaton tartja az anyanyelv ápolási órákat. Az akciónknak sajnos nem lett eredménye. Először is a közvetlenül érintett szülők közül csak ketten jöttek el. Jó hír viszont, hogy ott voltak többen, akik a következő években lesznek érdekeltek. Miután vége lett a beszélgetésnek, egyenként felkerestük a családokat. A szülőktől megtudtuk, hogy az iskola igazgatónője, akárcsak tavaly, idén is azt mondta nekik, hogy a magyar tanítónő nyugdíjba készül és tanító hiányában bizonytalan a magyar tagozat fennmaradása. Ezért jól gondolják meg a szülők, hogy magyar tagozatra akarják-e íratni gyereküket.

Az iskolaigazgató együttműködése nélkül

- Ez ügyben tudott beszélgetni az iskola igazgatójával?

- Még júniusban felhívtam az igazgatónőt, hogy érdeklődjem a tanítónő maradásának ügyében. Arról tájékoztatott, hogy a tanítónő betegszabadságon van. Nem lehet tudni, hogy nyugdíjba megy-e, vagy sem. Azt sem lehet tudni, hogy az új tanévben fog-e tanítani. Ezt nehezen lehetett elhinni, mert az igazgatónak a tanév végén már tudnia kell, hogy a következő tanévben mely pedagógusokra számíthat. Nem éreztem együttműködési készséget az igazgatónő részéről. Amikor ismét kinn jártunk Nezsényben, magammal vittem egy fiatal diplomás tanítónőt. Bemutattam a szülőknek, hogy ez a kedves, bájos, melegszívű fiatal nő elvállalná, hogy kimegy oda tanítani, ha nyugdíjba megy a jelenlegi tanítónő. A szülők ennek ellenére úgy döntöttek, hogy a gyerekeket nem íratják magyar tagozatra.

- Ekkor maguk ismét megpróbáltak beszélni a szülőkkel?

- Igen. Vasárnap ismét kimentünk Nezsénybe, mivel hallottuk, hogy ott lesznek a muzslyai cserkészek Kalapis Sztoján szalézi szerzetes és Varga Zoltán vezetésével, hogy bemutassák a cserkészetet. Ismét ott voltunk a fiatal tanítónővel, Gyermán Csillával, és ott volt Ács József, az újvidéki Sonja Marinković iskola igazgatója és Pažin Farkas Júlia, a József Attila iskola pszichológusnője. Leültünk egy asztalhoz a szülőkkel. Ezúttal az érintettek is kivétel nélkül eljöttek. Összehangoltan ismertettük az anyanyelvű oktatás fontosságát.

- Mit mondtak nekik?

- Például azt, hogy ha a gyerek nem anyanyelven kezdi el az első osztályt, lélektani zavarokhoz vezethet. Ilyen a dadogás, vagy pl. elnémul a gyermek és nem szólal meg. Bizonytalanná vélik, kisebbrendűnek érzi magát. Ráadásul a cirill betűt kezdik el tanulni és az a gyerek, aki még nemigen tud szerbül, nem elég, hogy a szavakat nem ismeri, máris a cirill írásmódot kell tanulnia. Mindez a további tanulására árnyékot vet. Ebben az időszakban alapozódik meg a gyermek tanuláshoz való viszonya. Ez egy nagyon fontos dolog. Elmondtuk azt is, hogy az a gyerek, aki most magyar tagozatra iratkozik, jóval könnyebben folytathatja tanulmányait Nagybecskereken, ahol jelenleg hat középiskolában működik magyar tagozat. Emellett Muzslyán a Kalapis Sztoján vezette Emmausz kollégiumban hatvanegynéhány fiúgyermek számára van hely. Az ellátás pedig mindössze 35 euró havonta, ami az étkezést is magába foglalja. A lányokat viszont Nagybecskereken az iskolanővérek kollégiuma várja, Gizella nővér vezetésével, ahol szintén nagyon kedvezményesen lakhatnak a felügyelet alatt.

Pusztába kiáltott szó

- Sikerült őket meggyőzni?

- Nem. Mindaz, amit elmondtunk, pusztába kiáltott szó volt. Se a pénteki, se a vasárnapi ügyködésünk nem járt eredménnyel. Ekkor már csak egy reményem maradt, az Újvidéki Televízió hétfő esti műsora, melyben Jeges Zoltán tartományi oktatási és művelődési titkár is jelen volt. Abban bíztam, hogy ő majd segíteni fog nekünk, hiszen ha valakinek befolyása van, az élhet is vele. A civil szervezet ugyan sokat tehet, de igazából mindig a politika dönt.

- És a titkár úr élt a befolyásával?

- Este, amikor beértem a tv-be, közölte velem a szerkesztőnő, hogy nagyon sajnálja, de a titkár úr nem szívesen látna engem a műsorban beszélgetőtársként. Ez megdöbbentett, megalázó volt. A titkár úr segítségére számítottam a nezsényi iskola ügyében. Ha a büszkeségemre hallgattam volna, akkor eljöttem volna azonnal. De mindenképpen el akartam mondani azt, amit fontosnak tartottam. Megvártam a fél kilencet, akkor beengedtek a stúdióba. Kaptam kb. három és fél percet az egyórás műsorból. A nezsényi téma természetesen sorra került, bejátszották a helyszíni riportot. Újságírói tapasztalomnak köszönhetően el tudtam mondani röviden, amit akartam. A titkár úr csak annyit válaszolt a nezsényi üggyel kapcsolatos kérdésre, hogy úgy látszik, sajnos a szülőket nem lehet meggyőzni.

Udvarnok is magyar elsős nélkül

- A nezsényi szülők példája egyedülálló a térségben?

- Sajnos nem. A másik bánsági településen, Udvarnokon nyolc elsős gyerek lett volna, és mind a nyolc magyar szülő úgy döntött, hogy szerb tagozatra íratja gyermekét. Ezt a harcot megvívtuk és elveszítettük Fejértelepen is, ahol megszűnt a magyar tagozat. Ott sem állt ki mellettünk a magyar politikum. Elveszni látszik Maradék is. Én megértem a szerbeket, náluk is csökken a gyermeklétszám, ezért próbálják feltölteni az osztályokat magyar gyerekekkel is. Mi azonban a saját érdekünket nézzük, mert a megmaradásunkról van szó. A nezsényi iskola igazgatónője pedig suttogó propagandát ne indítson a faluban, hogy nem lesz tanítónő, mert az elbizonytalanítja a szülőket. Ezen a helyzeten azonban, mint látjuk, politikai hátszél nélkül nagyon nehéz változtatni. Politikai támogatás nélkül a magyar iskolákat nem lehet fenntartani. Mi azonban nem adjuk fel. Amit adott helyzetben meg tudunk tenni, megtesszük. A többi nem rajtunk múlik.
Kép és szöveg: Ternovácz István