Képfelbontás
Kinek lesz ez jó?
Bosznia-Hercegovina a széthullás határán

Az elmúlt bő két hónapban kétszer is foglalkoztam ebben a rovatban Bosznia-Hercegovinával. Elősször a Ratko Mladić elleni másodfokú itélet kapcsán, másodszor pedig akkor, amikor Valentin Inzko, a nemzetközi közösség főmegbízottja, afféle búcsúajándékként, a boszniai büntetőtörvénybe iktatott egy olyan rendelkezést, amelynek alapján üldözhetők a háborús bűnöket tagadók, illetve a háborús bűnösöket dicsőitők. Természetesen mindkét esemény felhergelte az indulatokat, mindenekelőtt szerb oldalon, de nem tűnt úgy, hogy az államot alapjaiban tudná megrengetni. Sajnos nem lehet ugyanezt elmondani a nemzetközi közösség következő lépéséről, amellyel Inzko helyébe Christian Schmidt német diplomatát nevezte ki főmegbízottnak, mégpedig úgy, hogy ehhez nem tudta megszerezni a Biztonsági Tanács két állandó tagjának, Oroszországnak és Kínának a támogatását. Banja Lukában ez is kiverte a biztosítékot, a boszniai szerbek eddig szinte példátlan egységről tettek bizonyságot, akkor amikor eldöntötték, hogy az új komiszárral legfeljebb csak magánemberként hajlandók találkozni, sőt, amig ő lesz a főmegbízott, bojkottálni fogják a közös boszniai szerveket is.

Milorad Dodik, a boszniai szerbek koronázatlan királya tudni véli, hogy Schmidt hazájában többszörösen is bukott politikus és egyszerűen azért került erre a posztra, mert kellett neki egy jól fizetett tisztséget találni. Bosznia-Hercegovina jövőjével kapcsolatban azonban sokkal fontosabbnak tűnik az az értesülése, feltéve ha pontos, miszerint már a daytoni tárgyalások idején az volt az amerikai elképzelés, hogy a bosnyákokat rá kell kényszeríteni arra, hogy a szerződés megkötése utáni 2-3 évvel engedélyezzék a szerbeknek a függetlenségi népszavazás megtartását. Ha ugyanis ennyi idő nem lesz nekik elég arra, hogy meggyőzzék a szerbeket a közös állam létjogosultságáról, akkor kár a gőzért, az egykori Csehszlovákia példájára lehetővé kell tenni a békés szétválást. Amikor Dodik ezt írja, akkor az amerikai külügyminisztériumra és Sandy Berger nemzetbiztonsági tanácsadóra hivatkozik. És tegyük még hozzá azt is, hogy Dodik szerint a bosnyákok nemcsak hogy nem próbálták meg a szerbeket, sőt a horvátokat is, meggyőzni a közös állam életképességéről, hanem éppen ellenkezőleg, igyekeztek őket ettől elrettenteni. Egyébként a boszniai szerb politikus ezeket a dolgokat egy szerzői irásában részletezi, amely gyakorlatilag megjelent mindegyik boszniai szerb sajtótermékben, de furcsamód, vagy lehet, hogy nem is olyan furcsa módon, korántsem kapott ekkora teret magában a szerbiai sajtóban, de erről most tovább nem találgatnék.

A boszniai szerbek a daytoni békeszerződés megkötése óta elmúlt csaknem 26 évben már számtalanszor tiltakoztak, fenyegetőztek, bojkottáltak, meglehetősen kevés sikerrel. Most azonban változott a helyzet, ugyanis nemcsak a háttérből, hanem teljes mellszélességgel felsorakozott mellettük Peking és Moszkva is. Vagyis Kína és Oroszország szarajevói nagykövetei bejelentették, hogy ők sem ismerik el az új boszniai nemzetközi főmegbízottat, ami eleve új helyzetet jelent. Főleg a Drinán túli szerbek számára, akik innentől kezdve akár komolyan is vehetik Milorad Dodik évek óta emlegetett projektumának megvalósítását. Amelynek lényege a boszniai tényleges helyzet szentesítése, vagyis a szerb állam és a muzulmán-horvát föderáció tényleges szétválása, vagy másképpen fogalmazva az eddig papíron egységes Bosznia-Hercegovina két országra való felosztása. És ezzel a szerbek nagyon közel kerülnének az immár két szerb állam egyesítéséről szövögetett álmok beteljesüléséhez.

Ha valaki egy kézlegyintéssel szeretné elintézni ezt a történetet, azt arra kérem, hogy ne tegye. Gondoljon csak bele abba, hogy mi történik napjaink Afganisztánjában. Nem kell különösen jártasnak lenni a külpolitikában ahhoz, hogy belássuk, az Egyesült Államok nagyságrendekkel többet fordított Afganisztánra, úgy dollármilliárdokban mint az amerikai katonák életében, mint Boszniára, 20 év elteltével mégiscsak úgy döntött, hogy egyszerűen hagyja a fenébe az egészet. Lát valaki is bármilyen garanciát arra vonatkozólag, hogy ez nem ismétlődhet meg Bosznia-Hercegovina esetében? Ha valaki azt gondolja, hogy ez mégiscsak Európa és az Európai Unió is érdekelt lehet ebben a történetben, annak csak azt tudom üzenni, hogy ez igaz, de ha az Unió erre képes lett volna, akkor már régen rendet teremtett volna nemcsak Bosznia-Hercegovinában, hanem az egész Balkánon is.

Guszton András

A szerző az Újvidéki Rádió szerkesztője, rovata, a Képfelbontás, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Álom, álom, édes álom.... - illusztráció
2021. SZEPTEMBER 14.
[ 19:33 ]
Fehér füst helyett fekete - illusztráció
2021. SZEPTEMBER 7.
[ 19:51 ]
Nyár végi balkáni egyveleg - illusztráció
2021. SZEPTEMBER 1.
[ 9:14 ]
Bő egy hónappal ezelőtt foglalkoztam ebben a rovatban a szerbiai pártok közötti párbeszéddel, akkor annak kapcsán, hogy azokban a napokban igazi nagyüzem volt, párhuzamosan üléseztek azok a pártok is, akik a hátuk közepére sem kívánják a külföldi közvetítőket és azok is, akik csak az utóbbiakban bíznak. Már akkor...
2021. AUGUSZTUS 24.
[ 13:46 ]
A rovat rendszeres olvasói a címből nyilván arra következtetnek, teszem hozzá: jogosan, hogy az utóbbi hetekben az újságok és a hírportálok címoldalain uralkodó Belivukról és bandájáról próbálok újabb bőrt lehúzni. Rögtön az elején igyekszek mindenkit megnyugtatni: Belivuk és társai legfeljebb mellékszereplői lesznek...
2021. AUGUSZTUS 10.
[ 11:32 ]
Amint az várható is volt, sem a hatalom, sem pedig az újságírók nem engedik csak úgy kisiklani kezükből a Belivuk-ügyet és minden jel szerint jómagam is beállok azoknak a sorába, akik több bőrt is le fognak húzni erről a rókáról. Logikus fejleményként végre elkészült a vádirat a bűnbanda tagjai ellen és ennek nyomán a...
2021. AUGUSZTUS 3.
[ 14:03 ]
Beolvasás folyamatban