Képfelbontás
Fehér füst helyett fekete
Mitropolita-avatás könnygáz-felhőben

Nem tévedtem a múlt héten, amikor azt írtam, hogy vasárnapig, de valószínűleg még az azt követő napokban is sokat fogunk hallani a montenegrói-tengermelléki mitropolita beiktatásáról. A hét végén hihetetlen indulatok feszültek egymásnak Montenegró vallási és kulturális fővárosában, Cetinjében és bevallom, azok közé tartozom, akik azt vallják, hogy csak a vakvéletlenen múlott, hogy elmaradt a tényleges vérontás. Viszont a látható és láthatatlan sebek nem fognak nyom nélkül elmúlni.

A nemzetileg elkötelezett büszke montenegróiak egy része már hetekkel ezelőtt elkezdte hangoztatni, hogy nem tartja elfogadhatónak, hogy a kemény szerb nacionalistának számító, koronavírusban elhunyt Amfilohije Radovićot, a Szerb Ortodox Egyház korábbi legmagasabb montenegrói főpapját váltó Joanikije mitropolita beiktatására Cetinjében kerüljön sor, hiszen ezek a montenegróiak a Lovćen alatti várost az el nem ismert montenegrói ortodox egyház székhelyének tartják. A belgrádi székhelyű anyaegyház, és annak nemrégiben megválasztott új vezetője, Porfirije pátriárka azonban nem igazán törödőtt az ellenvetésekkel. Elsősorban arra hivatkozott, hogy a montenegrói mitropoliták nagy többségét eddig is Cetinjében iktatták be, álláspontját azonban sokkal inkább arra építette, hogy Amfilohije mitropolita és az általa irányított papság bizony tett annyit az egy évvel ezelőtti hatalomváltásért, hogy a jelenlegi kormány most biztosítsa számukra azt a helyet, amit maguknak kiválasztottak. El kell ismerni, ebben van jó adag igazság, ha ugyanis az ortodox egyház nem áll az eléggé meggondolatlanul meghozott, az egyházi vagyon államosításáról szóló törvény ellen tiltakozó polgári menetelések élére, Milo Đukanovićnak most valószínűleg nem egy cetinjei kávéházból kellett volna főleg verbális támogatást nyújtania a beiktatás ellen tiltakozóknak, hanem a tényleges hatalom birtokában ezt meg is tudta volna akadályozni.

Szombat estére a helyzet már pattanásig feszült, a beiktatás ellenzői zárlat alá vették a Cetinjébe vezető utakat, és aki ismeri a helyszínt, az tudja, hogy nem is volt olyan nehéz dolguk nekik, hiszen a zord hegyekbe vágott átjárókon kívül nem is lehet a várost megközelíteni. Az éjszakai órákban egy pillanatra elterjedt az a hír, hogy a szerb orthodox egyház elöljárói engednek az erőszaknak és nem lesz mitropolita avatás, de a pátriárka ezt gyorsan megcáfolta. Igaz, hogy a Podgoricában összegyűlt papság ugyan nem, de maga a pátriárka és az új mitropolita az egyetlen lehetséges úton, tehát a levegőben, katonai helikopteren megérkezett Cetinjébe, meglehetősen méltatlan módon, sátorlapok árnyékában bevonult a kolostor épületébe és ott megejtették a beiktatást. Majd pedig, úgy ahogyan jöttek, helikopteren vissza is utaztak a montenegrói fővárosba, ahol az új vezető már nyugodtan fogadhatta a jókívánságokat. Magában Cetinjében is felszállt a könnygáz, eloltották és lebontották a barikádokat és látszólag folytatódhatnak a szokványos mindennapok.

Gondolhatják ezt azok, akik nem ismerik a montenegrói büszke mentalitást, mert kétségtelen, hogy az a megalázás, amiben Cetinjében részük volt a helybeli tiltakozóknak, nem fog nyomtalanul eltűnni, csak egyelőre még az nem látszik, hogy a felgyülemlett sértődöttséget ki fogja kanalizálni. Mert az most már világosan látszik, hogy Milo Đukanović, annak ellenére, hogy továbbra is ő az ország elnöke, már kétségkívül nem a régi. A hozzánk elérkező hírek szerint, ha duzzogva is, de a rendőrség ellátta feladatát és a montenegrói polgárok ellenében is képes volt megőrizni a vallási elöljárók testi épségét. Đukanović nemzetbiztonsági tanácsadóját, a rendőrség korábbi igazgatóját egyszerűen előállították, amikor a rendőrségre rontott, és nyilván csak a feszültség enyhítésének okán úszta meg a 30 napos vizsgálati fogságot. Az is igaz, hogy két katona, biztonsági okokra hivatkozva, elutasította a helikopterrel való felszállást, de akadt másik kettő, aki ezt megtette helyettük. Ha a mostani, már nem is olyan nagyon új hatalomnak még azt is sikerül bizonyítania, hogy az egész feszültségszításnak köze volt egy nemrégi aránylag nagy mennyiségű kokain lefoglalásához, akkor a kábítószer- és cigarettacsempészettel korábban is gyakran kapcsolatba hozott Đukanovićnak tényleg el kell gondolkodnia bőröndje becsomagolásán. Csak nem biztos, hogy követheti korábbi párttársa, az egykoron a szövetségi államfői poszton is megfordult Svetozar Marović példáját, aki évek óta a szerb hatóságok védelmének köszönetően kerülheti el, hogy Montenegróban megkezdje jogerős börtönbüntetésének letöltését.

Nem lehet egyelőre felmérni azt sem, hogy a mostani montenegrói kormány mit tud kezdeni azzal a mentőövvel, amelyet rövid idő lefogása alatt már másodszor dobott neki a szerb ortodox egyház, de azt sem, hogy a kormány vállaltan Belgrád párti pártjai meg tudnak-e a mostani történések után erősödni, vagy esetleg a történéseket lényegében mégiscsak jól kezelő Zdravko Krivokapić miniszterelnök lesz a történések igazi haszonélvezője? A következő komoly erőpróba már a közeljövőben esedékes, ha egyáltalán meg tudják tartani a népszámlálást, amely kimutatná, hogy Montenegró mennyire montenegrói és mennyire szerb. De az is lehet, hogy amikor a legkisebb jugoszláv utódállamról beszélünk figyelembe kell vennünk azt is, amit külföldön írnak. Például Moszkvában, a Kommerszant napilap konkrétan azt, hogy mindennek a hátterében Belgrád áll, egyetlen céllal: hogy elterelje a figyelmet magáról.

Guszton András

A szerző az Újvidéki Rádió szerkesztője, rovata, a Képfelbontás, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Álom, álom, édes álom.... - illusztráció
2021. SZEPTEMBER 14.
[ 19:33 ]
Nyár végi balkáni egyveleg - illusztráció
2021. SZEPTEMBER 1.
[ 9:14 ]
Az altatás tovább tart - illusztráció
2021. AUGUSZTUS 24.
[ 13:46 ]
Az elmúlt bő két hónapban kétszer is foglalkoztam ebben a rovatban Bosznia-Hercegovinával. Elősször a Ratko Mladić elleni másodfokú itélet kapcsán, másodszor pedig akkor, amikor Valentin Inzko, a nemzetközi közösség főmegbízottja, afféle búcsúajándékként, a boszniai büntetőtörvénybe iktatott egy olyan rendelkezést,...
2021. AUGUSZTUS 17.
[ 16:05 ]
A rovat rendszeres olvasói a címből nyilván arra következtetnek, teszem hozzá: jogosan, hogy az utóbbi hetekben az újságok és a hírportálok címoldalain uralkodó Belivukról és bandájáról próbálok újabb bőrt lehúzni. Rögtön az elején igyekszek mindenkit megnyugtatni: Belivuk és társai legfeljebb mellékszereplői lesznek...
2021. AUGUSZTUS 10.
[ 11:32 ]
Amint az várható is volt, sem a hatalom, sem pedig az újságírók nem engedik csak úgy kisiklani kezükből a Belivuk-ügyet és minden jel szerint jómagam is beállok azoknak a sorába, akik több bőrt is le fognak húzni erről a rókáról. Logikus fejleményként végre elkészült a vádirat a bűnbanda tagjai ellen és ennek nyomán a...
2021. AUGUSZTUS 3.
[ 14:03 ]
Beolvasás folyamatban